Szerző: dzsihadfigyelo | december 20, 2012

Elköltöztünk: www.dzsihadfigyelo.com

Új cím: http://www.dzsihadfigyelo.com

Szerző: dzsihadfigyelo | december 5, 2012

„Az iszlám lerombolja az ember alkotta demokráciát”

„Az iszlám lerombolja az ember alkotta demokráciát”

Írta: Soeren Kern, Gatestone Institute

2012. május 31.

Amszterdamban a rendőrség őrizetbe vette a Sharia4Holland iszlamista csoport szóvivőjét, azzal vádolva meg, hogy halálosan megfenyegette Geert Wilderst, a holland Szabadság Párt vezetőjét.

Abu Quasimot azután tartóztatták le, hogy május 25-én beszédet mondott az amszterdami Dam téren (videó angol felírttal itt), melyben arra figyelmeztetett, hogy „elbánnak” Wilderssel, mihelyst Hollandia iszlám állammá válik.

Quasim, aki „római kutyának” nevezte Wilderst, arra figyelmeztetett, hogy Wildersnek tanulnia kellene „Theo van Gogh esetéből – utalva a holland film- és iszlám-kritikusra, akit 2004-ben egy holland-marokkói muszlim meggyilkolt.”

Amszterdam multikulturális nézetű rendőrsége kezdetben megtagadta a beavatkozást. Noha a halálos fenyegetés bűncselekménynek minősül Hollandiában, a rendőrség mégis azt a járókelőt vetet őrizetbe, aki megpróbált véget vetni a Sharia4Holland szóvivő beszédének.

Quasimot az eset után még három napig nem vették őrizetbe, majd Robert Flos, helyi politikus az AT5 televíziós csatornán azt kérdezte Amszterdam bal oldali polgármesterétől, Eberhard van der Laantól, hogy vajon miért nem avatkozott be a rendőrség, amikor Quasim halálosan megfenyegette Wilderst.

A 29 éves iszlamista Quasim, aki Woerden holland városban él, július 11-én jelenik meg a bíróság előtt.

A Sharia4Holland – a Sharia4Belgium ikertestvére –  egy radikális muszlim mozgalom, mely az iszlám saria törvényt kívánja bevezetni Hollandiában, Belgiumban és Európa többi részén. Az elmúlt néhány hónapban a Sharia4Holland és a Sharia4Belgium egyre agresszívebb hangon kéri muszlim követőit, hogy vessenek véget a demokratikus rendnek Európában.

Ivo Opstelten holland igazságügy miniszter május 29-én felszólalt a holland parlamentben, ahol elmondta, hogy a radikális muszlimok egyre provokatívabbak és hogy „fennáll a veszélye annak, hogy a Sharia4Holland támogatói átlépik a határt és erőszakot alkalmaznak.”

2011 decemberében a holland hírszerzés (AIVD) aggodalmát fejezte ki a Sharia4Holland gyors radikalizációja miatt. Az AIVD azután nyilatkozott, hogy a Sharia4Belgium egy videót közölt, melyben a belga iszlamista, Sheik Abu Imran (másnéven Fouad Belkacem, aki a Sharia4Belgium fő szóvivője) kijelentette, hogy az iszlám dzsihád fekete zászlója „hamarosan valamennyi palota tetején ott fog lobogni Európában.”

A december 11-i videóban, amit a Közel-Keleti Média Kutatóintézet (Middle East Media Research Institute; MEMRI) fordított le angolra, Imran kommandós ruhában látható és az Atomium elpusztítására szólít fel, ami egy brüsszeli emlékmű, egyben Belgium nemzeti szimbóluma.

Imran ezt mondja: „Ez egy rövid üzenet Belgium királyához és különösképp a Belgiumban élő muszlimokhoz. Ez az a zászló [a dzsihád fekete zászlója], mely ha Allah is úgy akarja hamarosan annak az épületnek [a belga királyi palota] tetején fog lobogni. Láthatjátok a Taghut [bálványimádók] zászlaját [belga zászló], a hitetlenekét és hamarosan a „nincs más isten csak Allah” zászlaját fogjátok ott látni lobogni, a palota tetején és minden más európai palota tetején, mígnem ha Allah is úgy akarja el nem érjük a Fehér Házat…Nem nyugszunk, nem hagyjuk abba, amíg ez a zászló nem lobog annak az épületnek [királyi palota] a tetején.”

Ezután a videó egy másik brüsszeli helyszínről folytatódik – közvetlenül az Atomium előtt. Imran ezt mondja: „Mostanában láthatjuk, hogy az emberek fotókat készítenek, ide jönnek Brüsszelből és egész Európából az ún. „turizmus” jegyében és fényképeket készítenek erről az emlékműről. Ragaszkodnak ehhez az emlékműhöz. A tetején ott láthatjátok a belga zászlót. Ez az emlékmű Belgium szimbóluma… Belgium hamarosan széthullik.  Bárcsak Allah szétmorzsolná őket az országukkal együtt. Ámen. Azután e jelkép már hasztalan lesz számukra.”

Szeptemberben a Sharia4Belgium Antwerpenben, az ország második legnagyobb városában létrehozta Belgium első saria alapú bíróságát. A csoport vezetői azt mondják, hogy a bíróság célja egy párhuzamos jogrendszer megalkotása, mely megkérdőjelezi az állam fennhatóságát,  polgárjogi végrehajtó funkcióját illetően, amit a belga alkotmány biztosít.

Az önjelölt muszlim bírók, akik az iszlám saria bíróságot működtetik, a világi belga családjogi törvények helyett iszlám törvényt alkalmaznak azért, hogy olyan vitás kérdéseket oldjanak meg, melyek a házassággal, válással, a gyerektartással, gyermeksegéllyel és az örökléssel kapcsolatosak.

A belga polgárjogtól eltérően az iszlám saria törvény nem biztosít egyenlő jogokat a nőknek és férfiaknak; a saria bíróság kritikusai szerint ezzel alá fogja ásni a muszlim nők jogait a házasságban és az oktatásban. A Sharia4Belgium azt állítja, hogy az antwerpeni bíróság végül kiterjeszti tevékenységét és bűncselekményekkel is fog foglalkozni.

Május 4-én az antwerpeni büntető bíróság két év börtönre ítélte Imrant/Belkacemet (amiből egy év felfüggesztett), mert bűnösnek találta nem muszlimokkal szembeni gyűlöletkeltés vádjában. Más törvénysértések mellett, Belkacemet bűnösnek találták Frank Vanhecke, az elhunyt Marie-Rose Morel özvegyének zaklatásában, utóbbi a Vlaams Belang, belga bevándorlás ellenes párt elnöke volt. Miután Marie-Rose Morel 2011 februárjában rákban elhunyt, Belkacem kijelentette, hogy betegsége „Allah büntetése volt.”

Május 5-én, azon a napon, amikor Hollandia a náci Németország alóli 1945-ös felszabadulását ünnepli, a Sharia4Holland és testvére a Sharia4Belgium kb. 20 tagja gyűlt össze a dél-holland Vught városának szuperbiztonságos börtöne előtt, hogy Theo van Gogh gyilkosának, Mohammed Bouyeri-nek a „kiszabadulását” követelje.

A Sharia4Holland azzal érvelt, hogy a Holland Felszabadulás Napja egy „álszent fesztivál”, hiszen a hollandok ünnepelnek, miközben számtalan „ártatlan” muszlimot tartanak börtönben. A Sharia4Holland szerint ezeket a muszlimokat megfosztották a szabadságuktól, a családjuktól és minden társadalmi kapcsolatuktól.

A holland börtönök valójában hemzsegnek a muszlim fogvatartottaktól. Egy nemrégiben közreadott jelentés szerint, amit a Holland Belügyminisztérium adott ki, a Hollandiában élő, 12 és 24 év közötti marokkói bevándorlók 40 %-át vették már őrizetbe, büntették vagy bírságolták meg vagy ítélték el, miután bűncselekményt követtek el az elmúlt öt évben.

2011 decemberében a Sharia4Belgiumhoz tartozó kb. 20 fős csőcselék vitát robbantott ki Amszterdamban, melynek két liberális muszlim, egy kanadai író és muszlim feminista, Irshad Manji és egy holland-marokkói zöldpárti parlamenti képviselő, Tofik Dibi voltak a szereplői.

A csőcselék azt üvöltözte, hogy „Allah Akbar!” („Allah a legnagyobb!”) és azzal fenyegetőzött, hogy átvágja Manji torkát. Egy iszlamista dzsihád zászlót lobogtattak, miközben azt követelték, hogy végezzék ki Manjit és Dibit, mert hitehagyottak.

A vitát arról, hogyan tudnák a liberális muszlimok megakadályozni a muszlim szélsőségeseket, hogy eltérítsék az iszlámot, Amszterdam belvárosában a De Baile-ban tartották és a brüsszeli székhelyű Európai Alap a Demokráciáért támogatta. Az esemény félbeszakadt, miután a rendőrség számos iszlamistát kellett hogy őrizetbe vegyen.

2010 áprilisában a Sharia4Belgium 40 tagja megszakította a holland író, Benno Barnard beszédét az iszlámról. Az előadás „Az iszlám vita: Éljen sokáig Isten, le Allahhal!” egy sorozat része volt a felvilágosodásról az Antwerpeni Egyetemen.

Abu Quasim, a Sharia4Holland szóvivője szerint: „Jobb idők jönnek, ahogy az meg van ígérve. A muszlimok [szembenéznek] majd az ember alkotta törvények rákjával, amit demokráciának hívnak és eltüntetik azt. Pusztítsd el gyökerét, ágát mindaddig, amíg az iszlám ezt lehetővé teszi, illetve amíg ezt parancsolja nekünk. A saria messze az egyetlen megoldás, az egyetlen megmaradt vetélytárs, ami helyettesítheti a demokráciát. Most, a nyugatiak és a minket körülvevő hollandok és azok, akik nem ismerik történelmüket azt gondolják, a saria valami idegen…Még ha a hitetlenek utálják is, még ha a pogányok utálják is. Még ha a demokraták és világi emberek utálják is. Saria Hollandia számára adott: tény.”

Soeren Kern a Transzatlanti Kapcsolatok munkatársa a madridi székhelyű Grupo de Estudios Estratégicos / Strategic Studies Groupban. Kövesd Facebook-on.

Szerző: dzsihadfigyelo | december 5, 2012

Üres európai templomokat alakítanak mecsetekké a muzulmánok

Üres európai templomokat alakítanak mecsetekké a muzulmánok

A muzulmánok Európában egyre több használaton kívüli templomot mecsetté alakítanak.

A tény, hogy egyre több olyan mecset van, ami korábban templomként működött, az iszlám, a poszt-keresztény Európa leggyorsabban növekvő vallásának emelkedését tükrözi.

Ma Európa számos részén több a gyakorló muzulmán, mint a gyakorló keresztény, és nemcsak nagyvárosokban, hanem kisebb településeken is szerte a kontinensen.

Az iszlám felváltja a kereszténységet, mint uralkodó vallást Európában. Egyre több templomot alakítanak mecsetté, amelyek nemcsak vallási intézményként szolgálnak, hanem nélkülözhetetlen politikai szerepük is van az iszlám sária jogon alapuló, elkülönülő, párhuzamosan létező muzulmán közösségek létrehozásában Európa szerte.

Legutóbb Németország észak-nyugati részén található ipari városban, Duisburgban, a római katolikus egyház bejelentette, hogy 6 templomot kényszerülnek bezárni a csökkenő számú látogatók miatt. Ezek a templomok nemsokára minden bizonnyal mecsetként működnek tovább.

Duisburg lakosainak száma 500 ezer, közülük kb. 100 ezer török muzulmán, így ez az egyik leginkább iszlamizálódott város Németországban.

A Duisburgban élő muzulmánok tömegesen követelik a használaton kívüli templomok mecsetekké alakítását – közölte a német napilap, a Der Westen.

Minden bezárásra ítélt templom Észak-Duisburgban, a Hamborn és Marxloh kerületekben található, ahol a kereszténységet, az oly sokáig uralkodó vallást felváltotta az iszlám, és ahol ezt megelőzően számos katolikus templomot kényszerültek bezárni.

Marxlohban most minden szem a Szent Péter és Pál templomra szegeződik, ami az utolsó templom Duisburg majdnem teljes egészében muszlim részén. Fennáll a lehetőség, hogy ezt a templomot is be kell zárni.

Marxlohban található a Duisburg Merkez mecset, a legnagyobb mecset Németországban. Az épület 2008-ban készült el, több mint 7,5 millió euróból (több, mint 2 milliárd Ft). Az ottomán stílusú megamecset több mint 1200 muzulmán hívő számára biztosít férőhelyet.

A muzulmán közösség a Hambornban és Marxlohban található templomokat a Merkez mecsethez tartozó kisebb mecsetekké és imaközpontokká akarja alakítani. A Merkez elnöke, Mohamed Al nyilatkozatában azt mondta: „Függetlenül attól, hogy templomról vagy mecsetről van szó, ez az épület az Isten háza.”

A római katolikus templomokon kívül néhány protestáns templomot is mecsetté alakítottak Németországban, ahol a muzulmán lakosok száma a ’80-as évektől mostanáig 50 ezerről több mint 4 millióra ugrott.

Becslések szerint Németországban összesen több mint 400 római katolikus és a százat meghaladó protestáns templomot zártak be 2000 óta. Másik 700 római katolikus templom bezárását tervezik a következő néhány évben.

Ezzel szemben jelenleg több mint 200 mecset (közülük több mint 40 megamecset), 2600 muszlim imacsarnok és végtelen számú nem hivatalos mecset található Németországban, és újabb 128 mecset áll építés alatt, közölte a Zentralinstitut Islam Archiv (Iszlám Központi Intézet Archívuma), ami egy német székhelyű muszlim szervezet.

A szomszédos Franciaországban is több mecset épül, mint római katolikus templom, és nagyobb a gyakorló muzulmánok száma, mint a gyakorló katolikusoké.

Közel 150 új mecsetet építenek jelenleg Franciaországban, ahol Európa legnagyobb muszlim közössége található.

A franciaországi mecsetek száma az elmúlt 10 évben a duplájára nőtt: több mint 2000 mecsetről számolt be egy kutatásról beszámoló riport: „Mecsetépítés: Az iszlám kormányzás Franciaországban és Hollandiában”. A Párizsi Nagymecset rektora, Dalil Boubakeur a franciaországi mecsetek számának megduplázását szorgalmazta, tehát véleménye szerint 4000 mecsetre lenne szükség, hogy az egyre növekvő igényeket kielégítsék.

Ezzel ellentétben a római katolikus egyház mindössze 20 új templomot építtetett Franciaországban az elmúlt évtizedben, és több mint 60 templomot kényszerült bezárni, melyek a párizsi székhelyű római katolikus napilap, a La Croix szerint előbb-utóbb mecsetként fognak működni.

A Francia Közvélemény Kutató Intézet (IFOP) szerint bár a francia népesség 64%-a (41,6 millióan) római katolikusnak vallja magát, csak 4,5 %-uk (1,9 millióan) gyakorló katolikus.

Ezzel szemben a Franciaországban jelenlévő iszlámot vizsgáló IFOP kutatási eredményei alapján a becsült 6 millió, főként kisebbségi észak-afrikai és a Szaharától délre fekvő területekről származó muszlimok 75 %-a (4,5 millióan) tartja magát hívőnek, 41%-uk (2,5 millióan) pedig azt állítja magáról, hogy gyakorló muzulmán.

Mindezt összevetve, a kutatási adatok azt a tényt támasztják alá, hogy az iszlám gyorsan halad afelé, hogy átvegye a vezető vallás szerepét a római katolikus vallástól Franciaországban.

Nagy Britanniában az iszlám ugyanezt tette az Anglikán egyházzal, mivel többen látogatják a mecseteket, mint az Anglikán templomokat. Egy felmérés szerint 930 ezer muzulmán jár hetente legalább egyszer mecsetbe, míg az anglikánok közül csak 916 ezren mennek templomba ugyanilyen rendszerességgel.

Muzulmán vezetők szerint az iszlám emelkedését figyelembe véve Nagy Britanniában, a muszlimoknak is részesedniük kellene az Anglikán egyház kiváltságos státuszából.

A Keresztény Kutatás (Christian Research) nevű szervezet szerint, ami a vallási trendeket vizsgálja Nagy Britanniában, mindösszesen legalább 10.000 templomot zártak be Nagy Britanniában 1960 óta, melyek között 8.000 metodista és 1.700 anglikán templom szerepelt.

Ezzel ellentétben jelenleg több mint 1.700 hivatalosan működő mecset van Nagy Britanniában, melyek közül számos korábban templom volt. Ezen felül 2000-re becsülik a muzulmán imacsarnokok számát; a garázsokban és raktárépületekben szerte az országban pedig több ezer nem hivatalosan működő mecsetet találhatunk.

Az évek előrehaladtával az iszlám még inkább ki fogja szorítani a kereszténységet Nagy Britanniából. A Washington D.C. székhelyű Pew Kutató Központ szerint a Nagy Britanniában élő muszlimok száma 2030-ra megduplázódik, és eléri az 5,5 milliót, vagyis a teljes brit népesség 8 %-át.

David Cameron, brit miniszterelnök 2011. decemberében, a King James biblia 400. évfordulóján tartott oxfordi beszédében azt mondta, hogy Nagy Britannia „keresztény ország és nem kellene félnünk ezt kimondani”.

A hivatalos december 21-i népszámlálási adatok szerint a magukat keresztényeknek tartó emberek száma Angliában és Walesben az elmúlt öt évben 10 %-kal csökkent.

Forrás: Gatestone Intitute, Soeren Kern

Soeren Kern a madridi székhelyű Stratégiai Tanulmányok Csoport (Strategic Studies Group) Atlanti-óceánon túli Kapcsolatok (Transatlantic Relations) tudományos főmunkatársa.

Franciaország megpróbálja visszaszerezni a „No-Go” övezeteket

 

A francia kormány bejelentett egy tervet arra vonatkozóan, hogy növelje a rendőri jelenlétet Franciaország 15 leginkább bűnözés sújtotta területén, annak érdekében, hogy visszaszerezze az állami ellenőrzést az ország úgynevezett „no-go” övezetei felett. Ezek olyan muszlimok uralta környékek, amelyek nagymértékben tiltott területnek számítanak a nem-muzulmánok számára.

A bűnözéssel fertőzött körzetek, amelyeket a francia belügyminisztérium Elsődleges Biztonsági Övezeteknek (Zones de Sécurité Prioritaires vagy ZSP) nevez, Párizs, Marseille, Strasbourg, Lille és Amiens muszlimok lakta részeit foglalja magában, azokat a területeket, ahol a muszlim fiatalok nagyfokú anyagi kárt okozva és több mint egy tucat rendőrt megsebesítve nemrég két napig gyújtogattak.

A törvénytelenségek felszámolása ezekben a városrészekben szeptemberében kezdődik. Manuel Valls francia belügyminiszter rohamrendőrség, nyomozók és hírszerzési ügynökök bevetését tervezi a kijelölt területeken. Abban reménykednek, hogy az „észak-amerikai stílusú” bűnözés elleni háborúval sikerülhet megelőzni azt, hogy Franciaország elszegényedett külvárosaiban eluralkodjon a zűrzavar.

Ha az új politikai eredményeként csökken a bűnözés, akkor Valls várhatóan további 40 ZSP-t fog megnevezni még 2013 nyara előtt.

A kezdeti 15 ZSP a kövezkező: Seine-Saint-Denis (Saint-Denis, Saint-Ouen), Párizs (Paris XVIIIe), les Yvelines (Mantes-la-Jolie, Mantes-la-Ville), l’Essonne (Corbeil-Essonne ), la Somme (Amiens), le Nord (Lille), l’Oise (Meru et Chambly), la Moselle (Fameck et Uckange), Le Bas-Rhin (Strasbourg), le Rhône (Lyon IXE) les Bouches-du -Rhône (Gardanne et Bouc-Bel-Aire), Marseille (Marseille IIIe, XIIIe, XIVe, XVe et XVIe), le Gard (Vauvert et Saint-Gilles), l’Hérault (Lunel et Mauguio) et la Guyane (Cayenne, Matoury, Remire-Montjoly).

Ezen új ZSP-k közül sok olyan muzulmán környék, amelyet a korábbi francia kormányok Érzékeny Városi Körzeteknek (Zones Urbaine Sensibles vagy ZUS) tekintettek – ezek „no-go” övezetek a francia rendőrség számára.

A legutóbbi számadatok szerint összesen 751 Érzékeny Városi Övezet létezik. Ezekről egy átfogó lista megtalálható a francia kormány honlapján, komplett műholdas térképekkel és pontos utcára lebontott határvonalakkal. A becslések szerint 5 000 000 muzulmán él ezekben az Érzékeny Városi Övezetekben – Franciaország azon részein, amelyek felett a francia állam már elvesztette az irányítást.

Tekintsük Seine-Saint-Denis-t, Párizs hírhedt északi külvárosát, amely a becslések szerint 500 000 muzulmánnak ad otthont. Seine-Saint-Denis 40 közigazgatási kerületre van felosztva, amelyből 36 a francia kormány hivatalos „no-go” övezeteket tartalmazó listáján szerepel.

Seine-Saint-Denis 2005-ben szemtanúja volt a muszlim fiatalok heves zavargásainak, amiben több mint 9000 autót gyújtottak fel.

Seine-Saint-Denis, amely egyike azon körzeteknek Franciaországban, ahol a legmagasabb az erőszakos bűnözés, szerepel a kezdeti 15 ZSP között is, az elterjedt a kábítószer-kereskedelem és a burjánzó fekete piac miatt. Mivel azonban ez a körzet egyike azon területeknek Franciaországban, ahol a legmagasabb a munkanélküliségi ráta – a 25 év alattiak 40%-a munkanélküli – továbbra is valószínűtlen, hogy a kormány fellépésével hosszú távon sikerül visszaszorítani a bűnözési rátát.

A ZSP listáján La Somme is szerepel, ahol Amiens észak-francia város található. Augusztus 12-én és 13-án mintegy 100 muzulmán fiatal Amiens elszegényedett Fafet-Brossolette kerületében kezdett el tombolni azután, hogy a rendőrség letartóztatott egy férfit, akinél nem volt vezetői engedély. A muszlimok a letartóztatást „érzéketlennek” találták, mivel a környék több lakosa éppen egy 20 éves algériai fiatal, Nadir Hadji temetésésre tartott, aki augusztus 9-én egy motorbaleset során vesztette életét. Később derült ki, hogy a rendőrséget egy észak-amiens-i ingatlanhoz hívták, mivel „fiatalok” autókat gyújtottak fel. A rendőrség benzin bombák készítésének összetevőit találta, beleértve az üres palackokat és egy kanna benzint – ezért volt a letartóztatás.

A zavargásokra válaszul, mintegy 150 rendőrt és rohamrendőrt vezényeltek a Fafet környékre. Könnygázt, gumilövedékeket használtak és még egy helikoptert is bevetettek, miután a muszlim fiatalok söréttel, tűzijátékokkal és egyéb lövedékekkel lőttek rájuk este kilenctől hajnal négyig.

Legalább 16 rendőr sebesült meg a csetepatéban, egyikük súlyosan. A „fiatalok” egy középiskolai menzát, egy fiatalkori bűnözés elleni sporttermet, egy szabadidő-központot, egy óvodát, valamint 20 autót és 50 szemest is felgyújtottak vagy megsemmisítettek. A megrongált, vagy megsemmisített szerkezetek javítási vagy helyreállítás költsége körülbelül 6.000.000 euró (1,8 milliárd Ft). (Fotók itt.)

Gilles Demailly, Amiens szocialista polgármestere azt mondta, hogy az erőszak a törvény nélküliségbe történő lesüllyedést tükrözi az egyre fiatalabb bajkeverők által: „Voltak rendszeres összetűzések, de már évek óta nem volt olyan éjszaka, amely olyan erőszakos lett volna, mint ez és ahol ennyi kárt okoztak volna. Az összecsapások nagyon erőszakosak voltak.” Hozzátette: „Hónapok óta kérik tőlem azokat az eszközöket, amelyekkel enyhíteni lehet a környék problémáit, mivel a feszültség kézzel fogható. Olyan fiatalokból álló bandák vannak, akik azt játsszák, hogy gengszterek és akik a területet „no-go” övezetté alakították. Többé nem tudsz pizzát rendelni, vagy nem találsz olyan orvost, aki házhoz jönne.”

Amiens Fafet-Brossolette kerülete Algéria, Kamerun, Gabon, Mali, Marokkó és Tunézia egykori francia gyarmatokról érkező többnyire muszlim bevándorlók otthona. Amiens lázadás sújtotta részén a munkanélküliség 45%. A 25 év alattiak körében, akik a lakosság felét teszik ki, háromból kettőnek nincs munkája.

A nagymértékű rombolás ellenére a francia rendőrség habozott, hogy bárkit is letartoztasson, újabb zavargásoktól tartva. Valójában a zavargások véget értét követő három napig senkit sem tartóztattak le. A helyi rendőrség szóvivője azt mondta, hogy augusztus 17-én egy éjszakai razzia során négy 15 és 30 év közötti fiatalt tartóztattak le gyújtogatás, rablás és az lopott áruval való kereskedelem kapcsán. Két személyt azonnal bíróság elé állítottak és nemsokára próbaidővel szabadlábra helyezték.

Az amiens-i összecsapásokat több mint öt napig tartó erőszak követte a délnyugat francia város, Toulouse rivális muszlim bandái között. (A hivatalosan ZUS „no-go” övezetnek minősített) Bagatelle kerület rendőrsége a muszlimok közötti erőszakot két15-20 éves fiatalokból álló banda közötti „egyfajta gerilla-háborúnak” jellemezte. Az erőszak láthatóan „kábítószer-kereskedők közötti leszámolás, valamint régi neheztelés, amit az unalom és a Ramadán hónap tüze súlyosbít.”

Augusztus 14-én két Bagatelle-i imám t utcai felvonulást szervezett, azért, hogy felszólítsa a fiatalokat az erőszak beszüntetésére. A helyi média szerint a környék lakosai ismerik az elkövetők nevét, de „a megtorlástól való félelem miatt senki nem mer beszélni.” Bagatelle megbízott imámja, Siali Lahouari szerint „úgy néz ki, mintha Boszniában vagy Afganisztánban lennének, nem pedig Mirail-ban [Toulouse egyik elővárosában].”

2010 júliusában, a Dél-Franciaországi Grenoble város La Villeneuve külvárosi negyedében a muszlim fiatalok ámokfutást rendeztek, miután a rendőrség lelőtt és megölt egy fegyveres rablót, Karim Boudoudát. Grenoble közelében Uriage-les –Bains-ben kirabolt egy kaszinót, majd a rendőrség autós üldözés után lőtte le. A zavargások akkor kezdődtek, amikor az imám egy parkban összegyűlt 50 muszlim fiatal jelenlétében elmondott egy imát a halottért. Az egyik fiatal rálőtt a környékre vezényelt rohamrendőrökre. Ezután a rendőrség tüzet nyitott, hogy feloszlassa a tömeget – akik eztán 80 autót, valamint számos üzletet gyújtottak fel.

2009 augusztusában mintegy 40 muzulmán zavargó Párizs Bagnolet külvárosában Molotov-koktélokat dobott a rendőrségre és a tűzoltókra. Autókat gyújtottak fel és valaki a zavargás során elsütött egy pisztolyt, aminek következtében egy tini pizza futár, aki próbált elmenekülni a rendőrség elől, meghalt. Az erőszak azután tört ki, hogy egy 18 éves férfi motorkerékpáron megpróbált elmenekülni egy rendőrségi ellenőrzés elől. A férfi elvesztette az irányítást a motorkerékpárja felett, nekicsapódott egy pillérnek és a kórházba szállítás közben meghalt.

2009 júliusában, muszlim fiatalok több mint 300 autó gyújtottak fel egész Franciaországban miután egy algériai fiatal, akit zsarolás vádjával vettek őrizetbe öngyilkos lett a rendőrségi őrizetbe vétel során.

2005 októberében és novemberében, Párizsban és több nagyvárosban több ezer muszlim fiatal rendezett ámokfutást, miután két fiatalember Párizs Clichy-sous-Bois külvárosában áramütést szenvedett, amikor a rendőrség elől való menekülés közben beléptek egy elektromos alállomásba. Összességében a zavargásokban 274 város volt érintett szerte Franciaországban, amelynek eredményeként több mint 200 millió eurós (60 milliárd Ft) anyagi kár keletkezett.

Válaszul a francia kormány „három hónapos rendkívüli állapotot” hirdetett ki.

Forrás. Gatestone Institute, Soeren Kern

Ramadán után: Nemi erőszak és gyerek­házasság a muzulmán világban

Forrás: Hetek, Surjányi Dávid

Véget ért a ramadán, vagyis az egy hónapos iszlám böjt ideje. A többhetes tanulás és az önmegtartóztatás után sok kiéhezett egyiptomi férfi veti rá magát védtelen nőkre. Elsősorban fiatalemberekből, tinédzserekből álló bandák fenyegetik a hölgyeket Kairó utcáin. Már nem csak az üres sikátorokban, akár mozik, szórakozóhelyek, parkok területén is rajtuk üthetnek.

A molesztálás járványként terjed az egyiptomi fővárosban, és ezt sokszor még a fülig fátyolozott asszonyok, illetve külföldi tudósítónők sem kerülhetik el. Az egyre gátlástalanabb férfibűnözés belföldön nagy felháborodást keltett, így sorra alakulnak a nővédő egyesületek és mozgalmak Egyiptom-szerte.

Az Al-Masry Al-Youm (Független Egyiptom) nevű kairói napilap beszámolója szerint e posztramadáni jelenség már jól ismert, de mértéke a korábban megszokottat jócskán felülmúlja. Mint írják, a hosszú böjtidőszak sokakban átszakítja a gátakat, de ami most zajlik, lehetséges, hogy a Mubarak-rezsim megdöntése utáni káosz és bizonytalanság szüleménye. Emiatt egyre többen kacsingatnak vissza a tavalyi arab tavasz által elsöpört régi Egyiptomra: „amikor még ilyen jellegű indulatok nem csaphattak föl következmények nélkül”.

A muzulmán vallási elöljárók megbotránkozva és csodálkozva kommentálják az erőszakot. Egy hónapon át az önmérsékletet, a vágyak fölötti uralmat tanították a népnek, hogy aztán megtisztulva jobb társadalomban élhessenek. Valahogy mégis visszafelé sült el az oktatás, annak ellenére, hogy a rendszerváltás óta a vallás jelenléte nagyobb lett a társadalomban.

Nehad Abu El Komsan, az Egyiptomi Nőjogi Központ igazgatója szerint sok ifjú könnyű drogokkal izzítja be magát, aztán nincs megállás a molesztálásig vagy nemi erőszakig. Az intézet kutatásai szerint az egyiptomi nők 91 százaléka vált már szexuális zaklatás áldozatává. Eddig az ilyen esetek titokban maradtak, mert az áldozatok nem mertek sem a rendőrségtől, sem a közösségtől segítséget kérni. Az igazgató azt is kifejtette, hogy legtöbb esetben vallási vezetők azon téveszméi tüzelik fel a tizen-huszonéves korosztályt, melyek lényege, hogy a nőket gyakorlatilag egy darab húsnak tekintik, s így azt lehet tenni velük, amihez kedvük szottyan. Elsősorban a szegényebb rétegek fogékonyak erre az ideológiára.

Ha lehet, még kényesebb téma a fejlődő országokban igen elterjedt gyermekházasság. A muzulmán tradíciók lehetővé teszik, hogy felnőtt, akár idős férfiak gyerekeket vegyenek feleségül. [A tradíció eredetéről: Mohamed a pedofil] A napokban robbant ki botrány ez ügyben, amikor milliárdok szeme elé került Stephanie Sinclair fotográfus képe, melyen egy 40 éves férfi 11 éves feleségével látható, mint „boldog” afgán házasok.

A kislány tanár szeretett volna lenni, de mihelyst eljegyezték, kivették az iskolából. És ez csak egyike az 51 millió  összetört álomnak – ennyi ugyanis a kiskorú házastársak száma világszerte a statisztikák szerint. A korai kiházasítás oka gyakran a család anyagi nehézségeiben keresendő, de volt olyan is, amikor az apa kábítószerért adta el kislányát.

Sinclair az emberi jogi aktivizmusáról híres Christiane Amanpour CNN-es műsorában arról számolt be, hogy míg az afgán férfiak váltig állították, hogy a házas­ság elhálásával vártak a serdülőkorig, több asszony félrevonta, és megerősítette gyanú­ját: a legtöbb férfi az esküvő után azon­nal elkezdi szexuális életét a menyasszonnyal, aki sok esetben csak 8-14 éves.

Több lánnyal nem is közlik, hogy frigyre lép, egészen az esküvő napjáig, amikor már nincs menekvés. Van, akit úgy visznek nászútra, hogy bekötik a fejét, ha netalán megszökne, ne találhasson haza. Nem mintha ez megoldás lenne, mert sok esetben a hazaszökő lányt otthon az apja haragja várja. Válást csak nagy ritkán, kivételes esetben sikerül kivitelezni. És akkor még nem szóltunk a többgyermekes anyukákról, akik maguk sem töltötték be tizenötödik életévüket.

Sinclair beszámolt egy esetről, amikor a férj azért döfte meg késével többször is fiatal feleségét, mert az engedélye nélkül merészelte meglátogatni a nagymamáját (akinek egyébként szintén kijutott a szúrásokból). A kérdésre, miszerint mi lesz majd a férjjel, az incidenssel foglalkozó rendőrnő azt felelte: „Semmi! Itt a férfiak az urak!” Így még letartóztatásra sem került sor.

A sok országot megjárt fotós leszögezte, hogy ez nem csak muzulmán specialitás. Mintegy ötven nemzet kultúrá­jában elfogadott a gyerekek házasságra adása. Indiában nem ritkán mindkét fél gyermek még az esküvőjén; bár így legalább a szexuális viszony és a gyerekvállalás később kezdődik – remélhetőleg.

Burma: Buddhista szerzetesek demonstrálnak a muszlimok deportálása mellett

Azt mondják, hogy a buddhista gyakorlatok félelemnélkülivé tesznek. A buddhista szerzetesek nyíltan kiállnak amellett, amire mások csak gondolni mernek:

Az egykori burmai katonai junta ellen folytatott 2007-es tüntetések után több száz buddhista szerzetes ismét az utcára vonult. Azonban most nem a nagyobb szabadságért tüntetnek, hanem azért, hogy támogatásukról biztosítsák Thein Sein elnök nemrégiben tett javaslatát, miszerint az ország kisebbségi rohingja muszlim közösségének tagjait vagy deportálják vagy küldje őket táborokba.

A tüntetésre azután került sor, hogy több hónapja zavargások folynak az ország nyugati Rakhine tartományában a régió őshonos buddhista közösségei és a rohingja muszlimok között. Az erőszak akkor robbant ki, amikor júniusban muszlimok megerőszakoltak, majd megöltek egy buddhista nőt. A bűneseten felháborodva a helyi csőcselék megtámadott egy buszt és halálra vert 10 muzulmánt. Azóta Rakhine tartományában rendszeresek az összecsapások a két csoport között és a hivatalos becslések szerint már legalább 90 ember meghalt. Az emberi jogi csoportok attól tartanak, hogy ez a szám még ennél is magasabb lehet.

Az erőszakhullámra válaszul a burmai kormány vizsgálatot indított a térségben azért, hogy kiderítsék az erőszak okát. Bár Thein Sein a múlt hónapban egy parlamenti beszámolóban a buddhista szerzeteseket és más rakhine-i személyeket tett részben felelőssé a rohingják elleni gyűlöletkeltéssel, mégis azt mondta, hogy a kisebbségi csoportot nem fogadják szívesen Burma határain belül, és hogy az egyetlen „megoldás” az lenne, ha vagy kiutasítanák vagy pedig táborokba zárnák őket.”

A szeptember 2-ai tüntetést U Wirathu vezette.

„Három okból döntöttünk a tüntetés mellett. Először is, fel szeretnénk hívni a világ figyelmét, hogy a rohingja népcsoport nem szerepel a Burmában elismert 135 különböző etnikai csoport között. Arról is biztosítani szeretnénk mindenkit, hogy mi, a burmai nép nem nézi el az erőszakos cselekményeket. Végül, fel akarjuk hívni a figyelmet a határok védelmére, rámutatva arra a tényre, hogy a múltban voltak néhányan a nyugati határnál [amely Bangladessel határos], akiket nem érdekelt Rakhine tartomány biztonsága és felelőtlenül végezte a munkáját.

Már régóta békében élünk a különböző vallásokkal és etnikumokkal. De most itt vannak ezek a bengali illegális bevándorlók, akik azt követelik, hogy bennszülött etnikai csoportként ismerjék el őket és adják meg nekik az állampolgárságot. Azt akarjuk, hogy az emberek ismerjék az igazságot, azt, hogy a rohingja csoport nem burmai és hogy nem egy békés csoport. Ha békében élnének, akkor maradhatnának, annak ellenére, hogy illegálisan léptek az országba.

Ez nem arról szól, hogy azt szeretnénk, hogy az összes bevándorló – illegális vagy nem – hagyja el Burmát. Például sok illegális kínai bevándorló él Burmában, de a különbség az, hogy ők a saját dolgukkal vannak elfoglalva. Nem próbálják elpusztítani a bennszülött törzseket, gyarmatosítani az országot vagy elpusztítani a vallásunkat. [Burma egész muszlim lakossága csupán 4 százaléka a népességnek!]”

Forrás: France24, JihadOnBuddhists

Németország: A török muszlimok azt remélik, hogy a jövőben több muszlim lesz, mint keresztény

Egy a török-német szokásokról és attitűdökről nemrég végzett felmérés szerint az összes Németországban élő török közel fele az mondja, hogy reménykedik abban, hogy a jövőben több muzulmán lesz Németországban, mint keresztény.

A tanulmányból az is kiderül, hogy az iszlám egyre fontosabb szerepet tölt be a Németországban élő törökök értékrendjében, főleg a török-németek fiatalabb generációjánál, akik vallási nézetei sokkal radikálisabbak, mint amilyen az elődjeiké volt.

Az eredményeket sok német vészjóslónak találja, és bizonyosan hozzájárul a muszlim integrációról (vagy inkább annak hiányáról) szóló éppen tartó vitához (itt, itt és itt).

A „Török-német Életmód and Értékrend” (német nyelvű rövidített változata itt) címet viselő 103 oldalas tanulmányt a berlini székhelyű INFO közvélemény kutató intézet és a törökországi Antalya székhelyű Liljeberg piackutató cég készítette közösen és augusztus 17-én tárták a nyilvánosság elé. Hasonló vizsgálatokat már 2009-ben és 2010-ben is végeztek. A kutatás célja az volt, hogy meghatározza, hogy mennyire elégedett a becsült 2 700 000 Németországban élő török.

A megkérdezett törökök 27%-a született Németországban (a 15-29 évesek 77%-a Németországban született) és 39%-uk már legalább 30 éve Németországban él. Azonban a török csupán 15%-a tekinti Németországot otthonának. 2009-ben ez a szám 21%, 2010-ben pedig 18% volt.

A felmérés azt is mutatja, hogy a törökök Németországba történő vándorlásának már nem a munkaerő-migráció a fő oka. Csak minden ötödik válaszadó mondta azt, hogy munkakeresés céljából jött Németországba. Ehelyett a törökök Németországba történő bevándorlásának legfontosabb oka, hogy összeházasodjanak egy ott élő partnerrel. A megkérdezett török nők több mint fele azt mondta, hogy emiatt költözött Németországba.

A felmérés a nyelv területén jelentős generációs szakadékot mutat. Összességében a török származású férfiak csak 37%-a, a nők 27%-a beszél jobban németül, mint törökül. Ugyanakkor, a megkérdezett 15-29 korcsoport 75%-a jobban beszél németül, mint törökül. Eközben a 30 és 49 év közötti kategóriában a megkérdezettek 71%-a jobban beszél törökül, mint németül.

Míg a megkérdezett törökök 91%-a úgy véli, hogy a török származású gyermekeknek már fiatal korban meg kell tanulniuk németül, 90%-uk az is mondja, hogy a gyerekeknek mindenképpen meg kell tanulniuk törökül. Egyre több török (53%) gondolja úgy, hogy a török származású gyermekeket tanító német tanároknak meg kellene érteniük a török nyelvet azért, hogy képesek legyenek segíteni, ha a gyermeknek problémája van a német nyelvvel.

A szavazási hajlandóság tekintetében a megkérdezett törökök túlnyomó többsége (80%) azt mondja, hogy ha szavazhatna, akkor baloldali vagy szélsőbaloldali pártra szavazna Németországban. 50% mondta azt, hogy a balközép Szociáldemokratákra (SPD), 26%-uk a baloldali Zöld Pártra és 5% a szélsőbaloldali Die Linke pártra szavazna. Csak 13%-uk szavazna a jobbközép Kereszténydemokratákra (CDU / CSU).

Szinte az összes megkérdezett török (95%) azt mondta, hogy feltétlenül szükséges számukra, hogy megőrizzék a török identitást. Ez arra utaló jel, hogy az integrációt illető erőfeszítések tekintetében még hosszú utat kell megtenni. 62%-uk azt mondta, hogy inkább törökök, mint németek közelében van (a 2010-es felmérés szerint ez 40% volt). A törökök csak 39%-a mondta azt, hogy a németek megbízhatóak.

Ugyanakkor a megkérdezettek 87%-a azt mondta, hogy úgy véli, hogy a német társadalomnak nagy erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy tekintettel legyen a török bevándorlók szokásaira és hagyományaira.

A megkérdezettek törökök 72%-a úgy véli, hogy az iszlám az egyetlen igaz vallás (2010-ben ez 69% volt), 18%-uk azt mondta, hogy a zsidók alsóbbrendű emberek, 10%-uk szerint a keresztények is alsóbbrendűek.

Vitathatatlanul a tanulmány leginkább kijózanító megállapítása, hogy a törökök 46%-a azt mondja, hogy reméli, hogy egy nap majd több muzulmán él Németországban, mint keresztény (a 2010-es felmérésben ez 33% volt). A törökök több mint fele (55%) gondolja úgy, hogy Németországban több mecsetet kellene építeni.

A török megkérdezettek több mint 90%-a tekinti magát vallásosnak, csak 9% mondja magát „nem vallásosnak” (37%-uk pedig nagyon vallásosnak). A felmérés szerint a Németországban élő fiatalabb török generációban (15-29) nagymértékű a vallásosság (91%).

A tanulmány azt is megállapítja, hogy a 15 és 29 év közötti törökök 63%-a helyeseli azt a radikális iszlám kampányt, hogy Németország minden háztartásában legyen egy Korán, és a fiatalok 36%-a azt mondta, hogy pénzügyi adományokkal hajlandó lenne támogatni a szalafista kampányt.

Ezzel szemben az 50 felettiek (az idősebb generációra erős hatással volt a kemalizmus) 69%-a ellenzi a Project “READ!”elnevezésű kampányt.

A tanulmány szerzői szerint ezek az adatok tükrözik az iszlám egyre növekvő szerepét a fiatalabb generáción belül, akik a vallásra úgy tekintenek, mint ami „átjáró a politizálódás felé, ami elősegíti a csapatépítést” -, azaz a politikai iszlám vonzereje növekszik.

Összességében, az új felmérés nagymértékben alátámasztja azt a764 oldalas tanulmányt, amelyet a német belügyminisztérium 2012 márciusában jelentetett meg és amelyben megállapították, hogy a Németországban élő muzulmán ok 48%-a „határozottan hajlik az elkülönülésre” és egyértelműen elutasítja a német többség kultúráját.

„A Németországban élő fiatal muszlimok mindennapjai” nevet viselő tanulmányból az is kiderül, hogy a 14 és 32 év közötti muzulmánok között van a vallási szélsőségeseknek egy „alcsoportja”, akik Nyugat-ellenes nézeteket vallanak, és amely a jelentések szerint kész az erőszakra.

Mindent összevetve, az együttes kutatás megerősíti, hogy Németország jelentős nehézségekkel néz szembe a bevándorló muszlim népesség integrálódását illetően, és hogy a hosszú távú integráció elérhetetlen, ha a török-németek fiatalabb generációja továbbra is magáévá teszi az iszlámot.

Forrás: Gatesstone Institute, Soeren Kern;
Politically Incorrect

Szerző: dzsihadfigyelo | december 5, 2012

Tóta W.: Nem tudta ezt Mohamed

Tóta W.: Nem tudta ezt Mohamed

Forrás: HVG

A jelenet azzal kezdődik, hogy Nyugaton valakik iszlámellenes filmet, karikatúrát vagy szénrajzot készítenek. Ebben Mohamedet és a vallását agresszív vadállatként állítják be, mire az arab világban dühödt tüntetések kezdődnek, ahol az egybegyűltek gyújtogatással és gyilkolással tiltakoznak a vád ellen, hogy ők agresszívek vagy intoleránsak lennének.

Líbiában az amerikai nagykövetséget rohamozták meg, mert nyilván annyit sem fognak fel, hogy bizonyos “Sam Bacile” az amerikai állam jóváhagyása, sőt tudta nélkül forgatott filmet Mohamedről, erre a nagykövetnek és az elnöknek semmilyen ráhatása nincsen. Ilyen társadalmat el sem tudnak képzelni, ahhoz vannak szokva, hogy ha egy költő sátáni verseket ír, akkor halálra ítélik; és ha egy országban ezt nem teszik, akkor nyilván mind egyetértenek vele. Mellesleg ez az ideáljuk is, a muszlim utópia a kalifátus, nem a demokrácia. Ezért az sem meglepő, ha akadnak olyanok, akik ezt az egész filozófiát veszélyesnek és kártékonynak tartják.

Speciel a katolikus hierarchiából sem egy szabad társadalom vágya rajzolódik ki. Viszont katolikus tömegek mégsem szoktak gyújtogatni és pogromozni, ha valahol kiröhögik vagy kritizálják őket. Úgy tűnik, mintha a gyermekvállalás, vagy a kétezer évenkénti kiadós együttlét bölcsebbé, magabiztosabbá és így nyugodtabbá tenné az isteneket is.

Természetesen nem ez a magyarázat, hiszen istenek nincsenek is. A katolikus egyház azóta ilyen illemtudó, hogy alaposan seggbe lett rúgva néhányszor, mellesleg általában akkor, amikor már nagyon elfajult – éppen monopolhelyzetének köszönhetően.

A jelenség létezik kétségtelenül, még akkor is, ha esetleg kiderül, hogy a líbiai hisztirohamot kiváltó, gyanúsan primitív film megtervezett provokáció, terrorista psy-op volt, és nem amerikai vagy zsidó részről. Időről időre beüt egy hasonló helyzet, és elszabadul a pokol. De mit lehet ezzel csinálni?

Sajnos semmit. Nem minden probléma oldható meg puszta jóakarattal. A nyugati szabadságból elkerülhetetlenül következik, hogy időnként valakik leszedik a szenteltvizet a szcientológiáról, a katkókról vagy az iszlámról, a Közel-Kelet és Afrika nagy részének jelenlegi viszonyaiból ellenben az következik, hogy emiatt az érintett országnak felgyújtják a nagykövetségeit, polgárai pedig életveszélybe kerülnek.

A diplomácia és az értelmiség elítélheti az egyes vallások sértegetését, elejét venni azonban nem tudja. Megsértődni ugyanis bármin lehet, igazi fanatikus legjobban például a történelmi tényektől meg a tudományos felfedezésektől tud bepöccenni. Viszont ahol ezeket is betiltják, az a kultúra idővel lemarad, meggyengül, és végül legyőzik az okosabbak, akiknek messzebb hord a rakétájuk meg a valutájuk. A szentségek jól jöhetnek az egyes embernek, de egy ország vagy egy kultúra fejlődését gúzsba kötik, ha a tiszteletük kötelező.

Ez a konfliktus óhatatlanul, ismétlődően bekövetkezik továbbra is. Megoldani az evolúció fogja, de nem feltétlenül háborúval. Azok az országok, amelyek ilyen dührohamot mutatnak be a millió hangú szabad világ egy-egy szólama miatt, azok kockázatos befektetésnek minősülnek. Az bóvliország. Onnan idővel elhúznak a kereskedelmi képviseletek, a próféta kedvéért felperzselt nagykövetségek helyén satnya konzulátusok maradnak, aztán eltűnnek azok is, a bennszülött tudósokkal és gondolkodókkal együtt. Végül a nép egyedül marad az istenével, egy darabig örül a színelátásának, majd éhes lesz.

És amikor az utolsó dollárt is elégette, rájön, hogy az istent nem lehet megenni.

Mi ezen túl vagyunk. Ezért van, hogy a világ legboldogabb gerezdjén szabadon gúnyolódhatunk Mohameden, Jézuson, Mózesen és L. Ron Hubbardon, és tanításaikat tetszés szerint elfogadjuk vagy harsányan kinevetjük. Ettől érezzük egyre jobban magunkat. Ennek köszönhetjük a fogamzásgátlást, a bőséges élelmet és moziműsort, a pszichológiát és az űrutazást – mindent, ami finom. Nem adhatjuk fel a szabadságunkat azért, mert attól mérgesek lesznek a barbárok.

Németország: „Az iszlamisták dzsihádot akarnak Európában”

Írta: Soeren Kern, Gatestone Institute, 2012. augusztus 21.

A német hírszerzés vezetője, Gerhard Schindler figyelmeztetett, hogy Európában nagy az iszlám szélsőségesek felől érkező terrorfenyegetés.

Egy a Die Welt német lapnak adott átfogó interjúban Schindler elmondta, hogy a német külügyi hírszerző ügynökség, a Bundesnachrichtendienst (BND) kifejezett aggodalmának adott hangot amiatt, amit a helyi terroristák vagy olyan egyének jelentenek, akik Európában születtek vagy nőttek fel és akik Afganisztán, Pakisztán, Szomália és Jemen háborús övezeteibe utaznak, hogy terrorista módszereket sajátítsanak el.

Schindler a következőt mondta: „Jemenben az al-Kaida hálózatok jelentenek különös veszélyt. Dzsihádot akarnak Európában. Egyik taktikájuk a „magányos farkas” modellt követi, vagyis olyan egyéneket, akik a célország állampolgárai és külföldön kapnak kiképzést. Tudjuk, hogy ez a stratégia jelenleg nagyon kedvelt az al-Kaida köreiben, ennek megfelelően mi is óvatosak vagyunk.”

Schindler bejelentését néhány nappal azután közölték, hogy a spanyol hatóságok letartóztattak három feltehetően al-Kaida terroristát, akik a gyanú szerint légi támadást terveztek egy Gibraltár közeli bevásárlóközpont ellen, a brit fennhatóság alatt lévő területen, Spanyolország legdélibb csücskénél.

Továbbá Schindler bejelentése egy jelentős biztonsági óvintézkedések közepette zajló bírósági tárgyalás közepette történt. A tárgyalás gyanúsítottja négy al-Kaida tag volt és július 25-én kezdődött Düsseldorfban. A német ügyészek szerint a vádlottak – három Németországban  (Észak-Rajna-Wesztfália) született és egy marokkói nemzetiségű iszlamista – „látványos terrortámadást” tervezett Németországban.

A Düsseldorfi Sejt néven is ismert vádlottakat a Német Speciális Erők (KSK Kommando Spezialkräfte) korábbi parancsnoka ellen tervezett merénylettel és az USA katonai bázisa elleni támadás kísérletével is gyanúsítják, utóbbi a bajorországi Grafenwöhr-ben található.

A német hatóságok 2010 elején kezdték megfigyelni a csoportot, amikor az amerikai Központi Hírszerő Ügynökség (CIA) figyelmeztette a német rendőrséget, hogy a marokkói Abdeladim el-Kebír (31) Németországba ment azután, hogy 2010-ben kiképzést kapott egy al-Kaida táborban az afgán-pakisztáni határ mellett fekvő Wazirisztánban.

A német ügyészek szerint El-Kebír (másnéven Abi al-Barra) volt a Düsseldorfi Sejt vezetője, aki egy azonosítatlan idősebb al-Kaida vezető parancsait követte és 2010 novemberében egy olyan terv előkészítésébe fogott, mely alapján középületeket, vonatállomásokat és repülőtereket robbantottak volna fel Németországban. A német rendőrség által folytatott több hónapos megfigyelést követően 2011 áprilisában El-Kebírt letartóztatták.

El-Kebír letartóztatása előtt szervezte be három társát, akiket még a Bochum német városban diákként eltöltött napjaiból ismert: a német-marokkói Jamil Seddikit (32), a német-iráni Amid Chaabit (21) és a német állampolgárságú Halil Simseket (28). Mindhármójukat 2011 decemberében vették őrizetbe.

Az ügyészek szerint Seddiki robbanóanyag készítéséért, Chaabi és Simsek pedig az al-Kaida vezetőségével való kapcsolattartásért volt felelős.

A bírósági vallomás során kiderült, hogy valamennyi vádlott feltűnés nélküli életet élt. Simsek például, aki a németországi Gelsenkirchenben született, a Bochumi Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Németországban akart rendőr lenni, de jelentkezését egészségügyi okokra hivatkozva visszautasították. Chaabi, aki Bochumban született, letartóztatása idején informatikát tanult a Hágai Egyetemen. Seddikinek érettségije volt és villanyszerelőként dolgozott.

Az ügyészek a nyomozók anyagai alapján 260 bizonyítékokat tartalmazó mappát állítottak össze, Az ügyészi vádirat 500 oldalt tesz ki. A fő vád terrorista sejt létrehozása és gyilkosság előkészítése volt.

A tartományi ügyész, Michael Bruns a bíróságnak azt mondta, hogy a vádlottak „látványos és sokkoló támadást” terveztek Németországban és hogy „félelmet és borzongást akartak kelteni.”

Az eljárás várhatóan 30 napig tart. Az ítélet novemberre várható. Ha a négy férfit bűnösnek találják, tíz évig tartó börtönbüntetéssel néznek szembe.

(2011 novemberében New Yorkban, a brooklyni kerületi bíróság összeesküvés vádjával ítélte el El-Kebírt, mert robbanószerrel és kiképzéssel támogatta az al-Kaidát. Ha kiadják és elítélik, El-Kebír életfogytiglanra számíthat.)

Fontolóra véve a német bürokraták helyi muszlim terroristákkal kapcsolatos aggodalmát, Alsó-Szászország a közelmúltban egy gyakorlati útmutatót adott ki a szélsőséges iszlámról, mely segít felismerni azokat a jeleket, melyek arról árulkodnak, hogy egy muszlim egyén szélsőségessé válik.

A biztonsági hivatalnokok elmondták, hogy a dokumentum célja csökkenteni a fenyegetést, amit a helyi terroristák jelentenek azáltal, hogy képezik a német lakosságot a radikális iszlámra és bátorítják a polgárokat, hogy a feltehetően iszlám szélsőségeseket jelentsék a hatóságoknak – egy lépés, ami válasz a Németországban fokozódó aggodalomra, amit a szalafista muszlimok növekvő magabiztossága váltott ki, akik nyíltan kijelentették, hogy az iszlám saria törvényt óhajtják bevezetni az országban és szerte Európában.

Az 54 oldalas dokumentum („Radikalizációs folyamat az iszlám szélsőségesség és a terrorizmus vonatkozásában”), mely számtalan részletet közöl a németországi iszlám helyzetről, aggasztó képet fest a helyi radikális iszlámról.

A jelentés szerint, a német biztonsági ügynökségek körülbelül 1140-re teszik azok számát, akik Németországban élnek, és nagy a veszélye, hogy iszlám terroristává váljanak. A jelentésből az is kiderül, hogy az elmúlt években több mint 100 ezer született német tért át az iszlámra és a „hírszerzési elemzés szerint az áttértek különösen hajlanak a radikalizációra… A biztonsági hivatalnokok szerint az áttértek 5-10 %-át szalafisták alkotják.”

A Mohamed filmet övező zavargások: avagy az iszlám legújabb harca a szólásszabadság ellen

Múlt pénteken 21 országban tüntettek muzulmánok egy Mohamedről készült YouTube film miatt. A líbiai nagykövet Chris Stevens és kollégáin kívül az iszlám szupremácisták a tunéziai amerikai nagykövetség megrohamozása közben további három embert öltek meg, egy embert pedig Libanonban öltek meg a muzulmánok, miközben egy mecsetből kiindulva kövekkel megdobálták a rendőröket, és felgyújtottak egy KFC éttermet, mint a gyűlölt Egyesült Államok szimbólumát. A barbár és véletlenszerű gyilkosságok egy átfogó cél szolgálatban vannak: hogy megfélemlítsék az Egyesült Államokat azért, hogy feladja a szólásszabadságot. És ami a legrosszabb, Barack Obama úgy tűnik, hajlandó erre.

Iszlám vezetők világszerte felszólítottak arra, hogy vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadságának. Dr. Ahmed el-Tayyeb, a szunnita iszlámon belül a legtekintélyesebb és legbefolyásosabb intézmény, a kairói Al-Azhar Egyetem fő imámja szombaton kérte az Egyesült Nemzetek főtitkárát, hogy fogadjanak el egy ENSZ-határozatot, amely „megtiltja az iszlám szimbólumainak és szentnek tartott dolgainak olyan bolondok és félrevezetettek általi sértegetését, akik nem értékelik az emberek közötti társadalmi békét és lázadást szítanak. „Tayyeb sürgette hogy „az iszlám és más vallások szimbólumainak sértegetését bűncselekménnyé nyilvánítsák” és, hogy büntessék meg azokat, akik ilyen szörnyű cselekményeket követtek el és sértegették az iszlám Mohamed prófétáját”, bár azt nem részletezi, hogy milyen büntetésre gondolt. [Érdekes, hogy az egyetem januárban még kiállt a szólásszabadság mellett. Úgy látszik akkor az kedvezett az iszlámnak.]

Eközben az Arab News arról számolt be, hogy Szaúd-Arábia főmuftija Abdul Aziz Al-Asheikh sejk „felszólította a nemzetközi közösséget, hogy tegye büntethetővé olyan nagy próféták és hírnökök sértegetését, mint Ábrahám, Mózes, Jézus vagy Mohamed.”

A Muzulmán Testvériség azt mondta, hogy „másfél milliárd muszlim érzéseinek megsértése nem tolerálható, és az emberek hitüket ért támadásra adott haragja és dühe előre kiszámítható, és gyakran megállíthatatlan”, és kijelentette, hogy „az összes mennyei vallás szentségei elleni támadásokat” törvénytelennek kellene nyilvánítani.

Ekmeleddin Ihsanoglu, az Iszlám Konferencia (OIC) szervezetének főtitkára, amely egy olyan 57 muzulmán országot tömörítő testület, amely az Egyesült Nemzeteknél már évek óta arra törekszik, hogy elfogadtasson egy olyan határozatot, amely a szólásszabadságot korlátozza, előre-megmondtam üzemmódban volt, mondván, hogy az erőszak „bebizonyította, hogy a véleménynyilvánítás szabadságával való visszaélésnek komoly következményei vannak, amire az OIC évek óta következetesen figyelmeztetett.”

Válaszul minderre, Barack Obama nem hangsúlyozta ki a szólásszabadság jelentőségét. Nem magyarázta el, hogy jogunk van olyan dolgokat mondani, amelyeket nem szívesen hallunk és népszerűtlenek, a nyugati társadalmaknak ez a biztosítéka a tekintélyelvűség és a zsarnokság ellen. Nem mondta, hogy a plurális társadalmakban, mindannyiunknak el kell viselni az olyan beszédet, ami nem tetszik anélkül, hogy cenzúrától vagy erőszaktól kellene tartani.

Ehelyett, úgy tűnt, hogy az iszlám szupremácistáknak megadja pontosan azt, amit akarnak. A Google cégtől, amely korábban bejelentette, hogy a Mohamedről készült sértő film a cég iránymutatásainak megfelel, ezért nem fogják eltávolítani a YouTube-ról, azt követelte, hogy vizsgálja felül a cég iránymutatásait, és távolítsa el a filmet. A Google visszautasította mindezt. Ezután az állítólagos filmrendezőt, a kopt keresztény Nakoula Basseley Nakoula-t, letartóztatta a film megjelentetése miatt, mivel el volt tiltva az internettől. Nakoula-t végül elengedték, de még megvádolhatják és be is börtönözhetik.

Nakoula-nak tarka múltja van, többek között állítólag metamfetaminnal kereskedett és banki csalásokban vett részt. De ha a videó miatt valóban visszaküldik a börtönbe, nem számít, hogy milyen priusza is volt, ne essünk tévedésbe: ő egy politikai fogoly lesz. Nem a metamfetamin, csalás vagy a próbaidő megsértése miatt fogják börtönbe zárni, hanem azért, mert megsértette Mohamedet. A bezárása annak lesz a szimbóluma, hogy amerikai megadja magát a saríának.

Ezek a zavargások és gyilkosságok erről szólnak. A fősodrású média kizárólag a Mohamed videóra fókuszál, mindenkit megnevez, akinek köze lehet hozzá, mégha csak nagyon távoli kapcsolatban is van vele (nekem például egyáltalán semmi közöm hozzá, de mégis több esetben megneveztek, mivel azok közül, akik csinálták a filmet, az egyikük állítólag beszédet mondott pár olyan gyűlésen, amit Pamela Geller és én szerveztem), ezáltal ártatlan emberek életét veszélyeztetik. A valóságban azonban a film csak egy ürügy. Világossá vált, hogy a zavargások vezényelve vannak és már jóval ezelőtt eltervezték őket, annak érdekében, hogy Omar Abdel Rahman vak sejket, az 1993-as World Trade Center robbantás kitervelőjét kiszabadítsák az amerikai börtönből, és visszavigyék Egyiptomba, és mindenekelőtt  azért, hogy ráijesszenek a Nyugatra, hogy bűncselekménynek nyilvánítson bárminemű olyan őszinte elemzést, amely arra vonatkozik, hogy az iszlám dzsihadisták hogyan használják az iszlám szövegeket és tanításokat arra, hogy igazolják az erőszakot és a felsőbbrendűségüket. Ez egy globális erőfeszítés arra vonatkozóan, hogy megfélemlítsék az Egyesült Államokat annak érdekében, hogy felhagyjon a szólásszabadsággal.

Nakoula Basseley Nakoula lehet, hogy azt a szerencsétlen címet fogja elnyerni, hogy az iszlám elleni blaszfémia új szövetségi bűncselekményének első elkövetője.

Forrás: Robert Spencer, PJ Media

Nicolai Sennels: A muszlimok ártatlansága egy dokumentumfilm, nem pedig szatíra

Muszlimok világszerte tiltakoznak „A muszlimok ártatlansága” című dokumentumfilm miatt. A film a prófétájukat gyermekmolesztálónak, nőcsábásznak és egy erőszakos bűnözőnek ábrázolja. Az eredeti iszlám források megerősítik, hogy Mohamednek egy kilenc éves kislánnyal volt szexuális kapcsolata, 13 felesége volt és véres háborúkat vívott a környező városokkal.

 

A film hogyan ábrázolja őket – és a valóságban hogyan viselkednek

Mindannyian észrevehettük azt a kínos tényt, hogy a tiltakozó muzulmánok nem tudtak semmilyen érvet felhozni a dokumentumfilm állításaival szemben. Úgy tűnik, hogy a bizonyítékok hiányában gyerekes ordítozáshoz, gyújtogatáshoz, robbantgatáshoz és ártatlan emberek megöléséhez folyamodnak, azon kétségbeesett kísérlet reményében, hogy elhallgattassák a kritikusaikat. A film és a muzulmánok energikus tiltakozása közötti hasonlóság valóban feltűnő. Az igazságot úgy tűnik nehéz meghallani. Említésre méltó, hogy annak a hitnek a követői, amely magát a béke vallásának nevezi, oly gyakran viselkednek erőszakosan, különösen akkor, amikor megpróbálnak bennünket meggyőzni arról, hogy a prófétájuk nem ösztönzi a muszlimokat erőszakra.

Annak érdekében, hogy szavazókra tegyenek szert és megtartsák a kapcsolataikat az olajtermelő országokkal, a (félre)képviselőink engednek a terroristák követeléseinek azáltal, hogy bocsánatot kérnek amiatt, hogy élünk a szólásszabadság jogával és azzal a már régóta tartó hagyománnyal, hogy egészséges kritikát és gyakran humoros hozzáállást tanúsítunk a vallásokkal szemben. Ugyanez történik, amikor a politikailag korrekt média követi a saría törvényeket azáltal, hogy nem mutatják meg a dokumentumfilm képeit akkor, amikor a róla szóló hírekről van szó. Rendkívül fontos lenne, hogy egy ilyen helyzetben a nyugatiakat erősnek tüntessék fel, de azáltal, hogy puhánynak állítanak be minket, olyanoknak, akik a fenyegetéseket komolyan veszik, a politikai döntéshozók valójában leállnak tárgyalni a terroristákkal – amely nem működik. Ha van egy dolog, amit a muszlimok gyűlölnek, és amitől még többet akarnak ártani, az a gyávaság jele. A békéltető politikusainkra és arra, hogy a média tisztelet mutat, nem úgy tekintenek, mint a megbékélésre való felhívásra, hanem úgy, mint a sebezhetőségre, amelyet ki lehet használni, ki is van használva és ki is lesz használva.

A félénk vezetőink viselkedése sértés annak a több százezer európainak és amerikainak, akik évszázadokkal ezelőtt életüket adták azért, hogy létrehozzanak és a brutális királyokkal és középkori vallási intézményekkel szemben megvédjék a humanista társadalmainkat, amelyek a szólásszabadságra és a világi törvényekre épülnek. Azzal, hogy nem állnak ki a fanatikusokkal szemben, akik úgy tűnik, hogy a muszlimok többségét teszik ki, a szavazóikat és a gyerekeinket sodorják veszélybe.

Nemsokára ez mindenki számára nyilvánvaló lesz.

Forrás: Nicolai Sennels, EuropeNews

Szerző: dzsihadfigyelo | december 5, 2012

Pat Condell: néhány szó a lázongó muszlimokhoz

0:00 Nos, ismét láthatjuk az állandó sértődöttség vallásának

0:04 erőszakos dührohamait.

0:07 Néhány dolog sosem változik, nemde?

0:09 Ismét láthatjuk az iszlám önrobbanását

0:13 és ismét megmutatja, hogy miért látjuk oly szívesen

0:16 ezen a bolygón, mint egy aszteroidát.

0:18 Ismét több ezer iszlám elmebajost láthatunk, amint

0:21 időt szakítva a feleségveréstől megmutatják az érzékeny oldalukat.

0:24 Hogyan? Azáltal, hogy szétverik a várost, ahol élnek,

0:27 a buta papság ösztönzésére, akiknek az indítéka még alacsonyabb, mint

0:30 a követőik műveltségi szintje.

0:33 És a civilizált világ ismét sürgősnek érzi, hogy

0:36 cenzúrázza saját magát egy olyan vallás iránti tiszteletből

0:39 amely a földön élő emberek felének megsérti az emberi jogait

0:42 és amely politikai ideológia felülmúlja a nácizmust, amelytől megkülönböztethetetlen.

0:47 Még ez vicces is lehetne, ha nem lenne ennyire visszataszító.

0:50

0:53 Ha ezeket a zavargásokat infantilisnek és retardáltnak neveznénk

0:56 akkor egy olyan tiszteletet adnánk neki, amit nem érdemel meg

0:59 Ezt a jelenséget egyszerűen úgy írhatjuk le: iszlám.

1:02 Hadd fogalmazzak világosan. Egy olyan vallást kellene tolerálni és tisztelni,

1:06 amely egyik szó jelentését sem ismeri

1:09 és ezt nap mint nap bebizonyítja?

1:12 Meg kellene változtatnunk az értékeinket azért, hogy

1:15 egy olyan valláshoz igazodjunk, amely nem igazodik semmihez és senkihez?

1:18 Ébresztő! Ez nem fog megtörténni,

1:21 mert az iszlám mindig egyirányú.

1:24 Ezt a leckét már megtanultuk.

1:27 Nem engedhetünk meg több toleranciát és a tiszteletet. Már teljesen kiszipolyoztak minket.

1:31 Már belefáradtunk a kitalált iszlám sérelmekbe.

1:35 Már annyira unjuk, amikor azt halljuk, hogy néhány szakállas pojáca

1:38 vagy néhány zsák-fejű agyatlan nő arról beszél, hogy mennyire megsértettük őket,

1:42 hogy már ezen nevetni sem tudunk.

1:45 Már azon sem, amikor a török miniszterelnök nevetségesen

1:48 azt követeli, hogy az „iszlamofóbiát” az emberiség elleni bűncselekménynek kellene nyilvánítani,

1:52 amikor, a bizonyítékokat figyelembe véve,

1:55 inkább az iszlámot kellene az emberiség elleni bűncselekménynek nyilvánítani.

1:58 Mindemellett Törökország álszent módon bűnös a történelem folyamán

2:02 az emberiség ellen elkövetett egyik legsúlyosabb bűncselekményben,

2:05 az örmény népirtásban, egy bűncselekmény, aminek még a beismeréséhez sem elég tökösek.

2:10 Majd ha a muszlimok elkezdenek azonos szintű felháborodást mutatni

2:14 olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek valóban durvák,

2:17 mint a minden évben meggyilkolt, megcsonkított, megerőszakolt több ezer nő és lány,

2:20 akkor talán komolyabban vesszük majd őket.

2:24 Egyelőre semmi sincs ezen a bolygón, amely kevesebb

2:27 szimpátiát és tisztelet érdemelne, mint a muzulmánok felháborodása.

2:30 Valójában, van valami mélyen komikus benne.

2:33 Ez annyira kiagyalt és annyira nincsen önmagának tudatában,

2:37 hogy lehetetlen komolyan venni, még ha akarnánk is,

2:40 és akinek van józan esze, az nem is akarja többé komolyan venni.

2:44 Volt idő, amikor még sok nyugati hitt az iszlámnak.

2:47 Most úgy gondolunk rá, mint a méregre

2:50 és azt kívánjuk, hogy bárcsak soha ne hallottunk volna róla, mert 20 év

2:53 alaptalan panaszkodás és reflexszerű sértődöttség

2:56 megmutatta számunkra, hogy ez a vallás mi is valójában,

2:59 és most nem szeretjük, nem bízunk benne,

3:02 és soha nem fogjuk tisztelni.

3:04 És nem érdekel, hogy a muszlimok hogyan éreznek ezzel kapcsolatban.

3:07 Ennek a vallásnak minden támadás. Minden sértődöttséghez vezet.

3:10 Nos, ez már senkit sem érdekel.

3:13 Ezt elszúrtátok.

3:16 Tehát ha most sértve érzed magad, akkor

3:18 menj és rakd a fejet a sütőbe és fordítsd el a gázcsapot.

3:21 És ha mégis úgy gondolod, hogy ha folytatod az erőszakot, akkor a Nyugat majd

3:24 beadja a derekát: ez nem fog megtörténni.

3:26 Még ha a politikusok ezt is akarják, az emberek nem fogják megengedni.

3:30 Továbbra is kimondjuk, amit gondolunk, nyíltan és szabadon

3:34 mert ez alanyi jogunk, és nem lehet elvenni tőlünk.

3:37 Erről csak lemondani lehet. Az iszlámnak azonban semmit sem fogunk adni,

3:42 mert az iszlám nem ad nekünk semmit.

3:44 Ez egy olyan vallás, ami állandóan elvesz.

3:47 Adjál, adjál, adjál, ezt halljuk mindig.

3:50 Adj tiszteletet, még ha nem is érdemeltem ki.

3:53 Adj különleges bánásmódot vagy megsértődöm, és te pedig rasszista leszel.

3:56 Nos betegek vagyunk ettől és belefáradtunk abba, hogy ezt hallgassuk.

3:58 elegünk van az iszlámból, és elegünk van a

4:01 felesleges konfliktusokból és megfélemlítésből

4:04 amely ettől a vallástól származik minden alkalommal.

4:07 Egész héten azt hallhattuk, hogy a muszlimok azt mondják, hogy

4:10 itt nyugaton meg kell értenünk, hogy mennyire fontos

4:13 a próféta a számukra.

4:15Tudjuk, és nem érdekel. Ez a lényeg.

4:18 Nem érdekel többé, és a jövőben sem fog érdekelni bennünket. Szokj hozzá.

4:23 Nem érdekelnek az érzéseitek.

4:26 A mi érzéseink sokkal fontosabbak, és ezek azt mondják, hogy

4:29 már tele van a tökünk a vallásotokkal,

4:33 úgyhogy be lehet fogni.

4:35 Ezen a dolgon semennyi erőszak nem fog változtatni.

4:38 Minél inkább lázongtok, ordítoztok és visítoztok, annál kevésbé fogunk figyelni rátok.

4:42 Egyszerűen csak megerősíti az eltökéltségünket az iránt,

4:45 hogy ne terrorizáljanak, és fenyegessenek olyan emberek, akiknek

4:48 az értékeit nem tiszteljük, mert erre nem adtak okot,

4:52 és még ennél is lényegesebb, mert képtelenek vagytok

4:56 nekünk minderre okot adni.

4:58 Röviden, nem mondhatja meg nekünk senki, hogy mit szabad és mit nem szabad mondanunk,

5:02 sem ti, sem senki más, sem most sem pedig máskor.

5:06 Nem számít, hány zászlót égettek,

5:09 nem számít, hány nagykövetséget támadtok meg,

5:12 a szólásszabadság győzedelmeskedni fog és ezt be kell, hogy nyeljétek és el kell fogadnotok.

Szerző: dzsihadfigyelo | december 5, 2012

A muszlim zavagások Európát is elérik

A muszlim zavagások Európát is elérik

Soeren Kern, Gatestone Institute

A YouTube videó megosztóra feltöltött „Muszlimok ártatlansága” című iszlámellenes film miatti tiltakozások már több európai városra is átterjedtek. A muszlim lázongók kezdetben csak Belgiumban, Nagy-Britanniában és Franciaországban csaptak össze a rendőrséggel, de azóta a tiltakozások már Ausztriára, Dániára, Németországra, Görögországra, Norvégiára, Szerbiára és Svájcra is átterjedtek.

Németország különböző városaiban több ezer muzulmán vonult az utcára, a legnagyobb demonstráció szeptember 22-én Dortmundban zajlott, ahol 1500 török zászlót lengető muszlim vonult végig a város központjában. Hanoverben szeptember 23-án mintegy 1000 muszlim tiltakozott. Baden-Württembergben a rendőrségi jelentések szerint 1600 fő vett részt a tüntetésen. Tüntetésekről számoltak be Bergisch Gladbach, Cuxhaven, Münster, Freiburg és Karlsruhe városokban is.

Miután az a hír járta, hogy az iszlámellenes filmben a Mohamedet alakító szereplő állítólag német, a radikális iszlamista Abu al-Assad Almani robbantásokra és gyilkosságokra szólított fel Németország területén. Egy 8 oldalas dokumentumban, melynek „A problémák rendezése Németországgal” címet adta, és szeptember 25-én rakta fel az internetre, Abu Assad a következőt mondja: „Azokon az undorító karikatúrákon felül, most az amerikaiak egy olyan filmet is készítettek, amelyen ezek a sertések kigúnyolják és sértegetik szeretett prófétánkat. “

Abu Assad így folytatja: „Aki a nemes Hírvivőnket játszotta egy német volt”. Ezután bússzúból támadásokra szólít fel. Arra kér minden Németországban élő muzulmánt, hogy támadjanak meg minden olyan német állampolgárt, aki támogatja a filmet. „Vágják le a fejüket és mindezt rögzítsék filmen és tegyék elérhetővé a nagyközönség számára. Így egész Németország, sőt egész Európa megtudja, hogy az iszlám kardja meg fogja akadályozni bűnös játékaikat.”

A Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) szerint az iratot az úgynevezett Globális Iszlám Média Front (GIMF) elnevezésű csoport készítette, egy olyan európai propaganda szervezet, amely támogatja az al-Kaidát és más radikális iszlám szervezeteket. A BKA azt mondja, hogy a fenyegetést „nagyon komolyan” veszi.

Berlinben Hans-Peter Friedrich belügyminiszter az utolsó pillanatban elhalasztott egy plakátkampányt, amely a radikális iszlámot célozta meg, attól tartva, hogy mindez a szélsőségeseket erőszakra ösztönözheti. A posztereknek szeptember 21-én olyan német városokban kellett volna megjelenniük, amelyek nagyszámú bevándorló népességgel rendelkeznek. A poszterek azokat célozták meg, akik azt gyanítják, hogy egy barátjuk vagy családtagjuk a radikális iszlám irányába sodródhat.

Egy másik jele annak, hogy a német hivatalnokok megzavarodnak a politikai korrektségtől, a kormányzó Kereszténydemokraták (CDU) kirohanása a baden-württemberg-i integrációs miniszternő, Bilkay Öney-val szemben, aki azt állította – amit sok német nyilvánvalónak tekint -, hogy „az iszlám nem tolerálja a kritikát.” Azt is mondta, hogy könnyebb párbeszédet folytatni a Németországban élő muszlimokkal, mert azok viszonylag képzettebbek. „A világ más részein”, mondta, „néhányan kimennek az utcára és nagykövetségeket gyújtanak fel.”

Thomas Strobl a CDU regionális igazgatója megdorgálta a török származású német politikusnőt, mondván: „Amit Öney asszony mond meglepő és megdöbbentő. Az ehhez hasonló megjegyzések elfogadhatatlanok, mivel azt hangsúlyozzák ki, ami megoszt minket, ahelyett, hogy azt hangsúlyozná ki, ami összeköt és integrál bennünket.” Strobl csodálkozott azon, hogy Öney-nek, aki egy muzulmán, hogyan lehetnek ennyire politikailag inkorrekt nézetei az iszlámról.

Máshol Németországban több jel is utal arra, hogy a muszlim erőszak fenyegetése veszélyezteti a szólásszabadságot. Dirk Niebel (FDP) fejlesztési miniszter felszólított arra, hogy tiltsák be az iszlámellenes videofilmet Németországban. „Egy ilyen filmet nem szabadna bemutatni. Nem kellene még több olajat önteni a tűzre”, nyilatkozta német Bild újságnak. „Annak, aki korlátlan szólásszabadságot követel, fogalma sincs arról, hogy ezzel milyen konfliktusokat okozhat,” mondta Niebel. A megjegyzéseit Angela Merkel német kancellár, Guido Westerwelle külügyminiszter és Hans-Peter Friedrich belügyminiszter hasonló nyilatkozata követte.

Szeptember 23-án Görögországban, Athén központja (a közelmúltban nevezték el „Új Kabulnak”) háborús övezetté változott (videók itt), amikor több mint 1000 muzulmán – főként olyan bevándorlók, akik Afganisztánból, Pakisztánból és Bangladeshből érkeztek – palackokkal és egyéb tárgyakkal dobálta meg a rendőrséget, akik megpróbálták megakadályozni a lázongókat, hogy elérjék az amerikai nagykövetséget.

A „Csak Mohamed maradt ” szlogeneket kiabáló tiltakozó muzulmánok az Omonia téren gyűltek össze és olyan bannereket tartottak, amelyeken a következők voltak olvashatók: „Azonnali büntetést követelünk azokkal szemben, akik gúnyt próbáltak űzni Mohamed prófétából.” Ezután „Allah a legnagyobb” kiáltások közepette a rendőröket kövekkel, üvegekkel és a járdáról felszedett márványtáblákkal bántalmazták.

Amikor a görög rohamrendőrök könnygázt vetettek be, hogy irányítani tudják a tüntetést és megvédjék a követség körül kialakított biztonsági zónát, a feldühödött muszlimok Athén belvárosában elkezdték megrongálni az utcákat és épületeket, valamint szemeteskukákat gyújtottak fel, üzleteket és kirakatokat törtek be, és autókat rongáltak meg. Közel 30 muszlimot tartóztattak le.

Szintén Athénban, a Korydallos börtön (Görögország fő börtöne, ahol a becslések szerint a fogvatartottak 70%-a muszlim) muszlim fogvatartottjai őrjöngésbe kezdetek és úgy tiltakoztak az iszlámellenes videó ellen, hogy matracokat, ágyneműket és ruhákat égettek. A börtön biztonsági emberei csak az után vették vissza az irányítást, hogy könnygázt vetettek be, ami arra kényszerítette a fogvatartottakat, hogy visszatérjenek a cellájukba.

Ausztriában, szeptember 22-én mintegy 700 muzulmán ment az amerikai nagykövetség elé Bécs belvárosában az Alsergrund kerületben. Bannereket vittek és a film elleni és az iszlám kalifátus életre hívására felszólító szlogeneket ordítoztak. A tüntetések jól szerveztek voltak: a közeli metróállomásról narancssárga mellényt viselő muzulmánok irányították a tüntetőket a nagykövetség felé. Az osztrák Tageszeitung Österreich újság alapján egy fejkendőt viselő fiatal nő a következőt mondta: „A film olyan dühöt váltott ki bennem, hogy könnyes lett a szemem.” Más tüntetők azon csodálkoztak, hogy hogyan volt lehetséges, hogy a filmben a “szeretett prófétánkat, gyermek molesztálónak és nőgyűlölőnek” ábrázolták.

Szeptember 21-én Norvégiában, az amerikai nagykövetség előtt Oslóban, több mint 150 radikális iszlamista gyűlt össze, a következőt kiabálva: „A világnak szüksége van egy másik Oszamára”. Ettől függetlenül, több száz muzulmán gyűlt össze a Youngstorget téren, Oslo központjában, hogy tiltakozzon az iszlámellenes film miatt. A tiltakozáson az oslo-i imámokhoz csatlakozott Fabian Stang , a város konzervatív polgármestere, valamint Ole Christian Kvarme evangélikus püspök, aki azt mondta egy beszédében, hogy „Ezzel a békés tüntetéssel fenn akarjuk tartani és meg akarjuk erősíteni az egységet. Hívőként megértjük egymást.”

Szeptember 25-én Olaszországban a belügyminisztérium bejelentette, hogy kiutasított két líbiai dzsihadistát, akik a Mohamedet rossz hírben feltüntető film miatt nyugati célpontok elleni támadásokat sürgettek. A rendőrség azt mondta, hogy a két líbiai, az egyik 26, a másik 28 éves, több hónapon keresztül egy római szállodában tartózkodott, mivel a líbiai konfliktusban megsebesültek és itt részesültek egészségügyi ellátásban. A rendőrség azt mondta, hogy azután utasították ki őket, hogy a „líbiai közösségen belül a dzsihádra térítő és arra toborzó tevékenységbe kezdetek.”

Szeptember 21-én Szerbiában az ország muzulmán többségű Szandzsák régiójában egy helyi labdarúgó klub több ezer rajongója tiltakozott a film ellen. Dacolva a politikai jelszavak tilalmával, a Torcida Szandzsák labdarúgó klub támogatói olyan bannereket lengettek, mint „A Próféta a szívemben van” és „Szabadságot Palesztinának, Afganisztánnak és Líbiának.” Erős rendőri jelenlét volt a felvonulás közben, ahol a tiltakozók török és bosnyák zászlókat is lengették.

Spanyolországban, az Iszlám Bizottság, egy muszlim esernyőszervezet levelet küldött Ban Ki-moon ENSZ főtitkárnak, amelyben azt követelték, hogy fogadjanak el egy olyan nemzetközi törvényt, amelyben törvényben tiltják a blaszfémiát, „így a vallási érzület elleni támadásokat többé nem lehet végrehajtani büntetlenül.”

Szerző: dzsihadfigyelo | december 5, 2012

A béke vallása ismét akcióban: most a buddhisták ellen

A béke vallása ismét akcióban: most a buddhisták ellen

Szeptember 29-én Északkelet-Bangladesben körülbelül 25000 muszlim 22 buddhista kolostort, két hidnu templomot és több száz otthont gyújtott fel és rombolt le. A támadásokra azután került sor, hogy a muszlimok állítása szerint állítólag egy buddhista olyan fotót tett fel a Facebookra, amely „sértő” az iszlámra nézve.

Az erőszaknak több tucat falu esett áldozatul. A legsúlyosabb veszteségek Ramuban voltak, ahol 15 buddhista templomot tettek a földdel egyenlővé és több száz otthont gyújtottak fel. Mindez este 10 óra körül kezdődött, amikor több száz muszlim kezdett el összegyűlni, hogy tiltakozzanak. A tömeg hamarosan akkorára duzzadt, hogy a rendőrségi kordon nem tudodta megfékezni őket. Éjfél körül az emberek puskaport és gázolajat öntöttek a kolostorokra és otthonokra és felgyújtották azokat. Az egyik áldozatul esett kolostor a 250 éves Shima Bihar volt.

A rendőrség eddig 26! embert tartóztatott le. A helyi hatóságok szerint a rohingja muszlimok kezdték el a tüntetést. Bangladesh 161 milliós lakosságának 90%-a muszlim, a világ harmadik legnépesebb iszlám állama. A hinduk teszik ki az ország lakosságának 9%-át, a buddhisták és keresztények pedig csupán az 1%-át.

Kapcsolódó cikkek: Muszlimok buddhisták templomait és házait gyújtották fel (HVG)

Szerző: dzsihadfigyelo | december 5, 2012

Interjú Bat Ye’orral: A nyugati civilizáció összeomlása

Christine Tasin arról kérdezi, hogy mit jelent az Eurábia szó.

Nem én találtam ki ezt a kifejezést. Eurábia egy olyan ideológia, amelynek az a célja, hogy elősegítse a Földközi-tenger két oldalának összeolvadását és felszámolja az európai népek identitását. Eurábia kettős küzdelem. Egyrészről az Európai Unió azon vágya, hogy kiterjessze hatalmát. Amikor az Európai Unióról beszélek, ez alatt mindazokat a tisztviselőket értem, akiknek az a célja, hogy eltöröljék az európai nemzeteket, azért, hogy egy Európai Birodalmat hozzanak létre. Ez képtelenség, mert ez a birodalom több nyelvet tartalmazna, több történelmet, több fajta identitást, és mindezt nem lehet elpusztítani. Mindez túl értékes és fontos, nagy veszteség lenne [mindennek az eltűnése]. Az Európai Unió ilyen fajta elképzelése része annak a globalista elképzelésnek, amely a nemzetállamokat egy világkormánnyal szeretné helyettesíteni, amely az Egyesült Nemzetek lenne, egy nemzetközi központ, amely az egész bolygóra terjedő törvényeket léptetne életbe. Javier Solana beszédeiből nagyon egyértelmű, hogy azáltal akarja megerősíteni az ENSZ-et, hogy gyengíti az európai államokat. Ez a kommunizmus humanista aspektusának egy része: vissza akarják állítani az emberiség testvériségét, határok nélkül, megosztottság nélkül, ugyanazokkal a törvényekkel, ahol mindenki egyenlő, mindenki kedves és gyengéd, és ahol az emberek közötti különbségek eltűnnek. Ez egy kicsit olyan, mint amit a Szovjetunió akart létrehozni. Eurábia másik aspektusa az arab világgal való egyesülés, egy olyan Földközi-tengeri civilizáció létrehozása, amely egy lépés a globalizáció nagyobb szakasza felé. Erre a globalizációra a civilizáció kiterjedésével, egymástól eltérő emberek bevételével, a nemzetállamok elhagyásával, más nemzetekkel való egyesüléssel kerül sor. Eurábia egy köztes lépés a nemzetek feletti állam felé vezető úton. Ez Európa megsemmisítését jelentené azért, hogy más nemzetek is csatlakozhassanak.

Ezek mind megtalálhatóak Carl Bildt, és a 70-es, 80-as és 90-es évek más fontos politikusainál. Láthatjuk, hogy Eurábiának több szintje van. Én „Eurábia” című könyvemben egy másfajta jelenséget tanulmányoztam: Európa, a zsidó-keresztény államok iszlám általi megsemmisítését. Ez egy másfajta aspektus, de az előzőt kiegészíti.

Az én kiváltságom volt, hogy tanulmányozzam a történelmi szövegeket annak érdekében, hogy meghatározzam, hogy a zsidó-keresztény nemzetek, ahol nem voltak muszlimok, nem beszéltek arabul vagy törökül és amelyek az akkori civilizáció csúcsát képviselték- mint például Egyiptom Alexandria fővárossal, a Bizánc Birodalom- hogyan iszlamizálódtak. Melyek voltak azok a folyamatok, amelyek hatására a többségében keresztény lakosság –főleg Közép-Európa, Magyarország és a Balkán – muzulmánná vált és arabul vagy törökül kezdett el beszélni? Ne feledjük, hogy a Török Birodalom egészen Bécsig nyúlt. Mit okozta a keresztény nemzetek átalakulását?

Két fő eszköz volt, amely ehhez az átalakuláshoz vezetett – a dzsihád és a saría. A dzsihád egy olyan ideológia, amelynek nincs megfelelője a keresztény civilizációban. Ez csak ott létezik. Ahhoz, hogy megértsük a dzsihádot, és lássuk a különbségeket, el kell olvasnunk az iszlám szövegeket. Az európai gyarmatosítás nem dzsihád volt, az teljesen más volt. Az európaiak egy évszázad után elmentek.

Most ismét egy olyan korszakban élünk, ahol a dzsihád és a saría nagyon aktív, és amikor a saríát, az úgynevezett arab tavasszal, az összes muszlim országban be fogják vezetni. Egy olyan időszakban élünk, amikor a dzsihád valamennyi formája jelen van – némely formája békés, mint a bevándorlás vagy mint például néhány nagyon fontos iszlám előírás és fogalom, mint például, amit mi nyugatiak a történelem megsemmisítésének neveznék. Számunkra a történelem olyan eseményekből áll, amelyeket be lehet bizonyítani, dátumhoz köthetőek, és régészeti vagy más fajta bizonyítékok vannak róla. De az iszlámban az a történelem, ami igazolja a Koránt. Ez egy vallásos történelem, nem pedig a görög, nyugati vagy karteziánus racionalizmus értelmében vett történelem. És jelenleg annak a folyamatnak vagyunk részesei, amelyben lemondunk a történelmünkről, a történelem felfogásunkról, annak érdekében, hogy alkalmazkodjunk az iszlám történelem-értelmezéséhez. Egészen nyilvánvaló, hogy ez hatással van az identitásunkra, a kultúránkra, és így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennénk, részeseivé válunk a szellemi iszlamizációnak. Az iskolák, az oktatás révén, és mindezt a hatóságok támogatásával. Van még egy nagyon fontos eleme a keresztény nemzetek iszlám nemzetekké történő átalakulásának, én ezt dimmiségnek nevezem, amely egy olyan szabályrendszer, amely az iszlám által meghódított területek lakosainak státuszát szabályozza.  Keresztényekét, zsidókét és nem-muszlimokét, és ezek a törvények az állandó bizonytalanság érzését hozzák létre. Azaz, ezek a lakosok az iszlám jog „védelme” alatt álltak, állandó bizonytalanságban, megaláztatásban és erőszak közepette.

 

[Könyvében] leírja, hogy az iszlám hogyan használta fel a folyamatos támadásokat arra, hogy állandó félelemben tartsa a lakosságot (mint a Gázai-övezetben), akik ezért kénytelenek elhagyni földjeiket. Az iszlám ezután egyre közelebb halad olyan területek felé, amelyeket még nem iszlamizáltak, olyan területek felé, amelyeket háborúval kell elfoglalni.

 

Nos itt van a múlt, ami tele van olyan háborúkkal, hódításokkal és a rabszolgasággal, amelyről nem beszélnek. Az iszlám rabszolgaság nem feltétlenül faji, hanem vallási rabszolgaság. A nem-muszlimok rabszolgaságra vannak ítélve. Aztán ott vannak a múltbeli nagyon erőszakos hódítások, népirtások – például az örmény népirtás-, és úgy gondolom, hogy egy kicsit felelősek is vagyunk a jelenlegi helyzetért, különösen a kormányaink, mivel ahelyett, hogy lelepleznék ezeket a tényeket a muszlimokkal kapcsolatban is, mint ahogy azt a nyugati történelmünkkel tesszük – beszélünk a zsidók a népirtássáról, és mindenféle más népirtásról, amit elkövettünk, beszélünk a háborúk során elkövetett mészárlásokról és a rabszolgaságról – ehelyett épp ellenkezőleg menedéket vettünk a tagadásban. Ami azt jelenti, hogy nem engedjük meg ezeknek a népeknek, hogy önkritikát fejlesszenek ki és hogy megakadályozzák a múlt visszatérését. Ebben a tekintetben mi is felelősek vagyunk.

Mert ahogy írtam, a Nyugat a dzsihád áldozata. Az áldozatnak pedig kötelezettsége van az elnyomójával szemben, mégpedig az, hogy tanúskodnia kell. Fontos, hogy az áldozat, megtanítsa az elnyomójának, hogy milyen gonoszságot művelt. De ha az áldozat folyamatosan azt ismételgeti – például a palesztinoknak, hogy mennyire csodálatosak, mint ahogy azt a főpapok, az egyházak vezetői ezt teszik a Közel-Keleten, annak ellenére, hogy a palesztinok képviselik a Nyugat-elleness, egyben zsidó-ellenes dszihád előőrsét. Nagy bátorág kellene ehhez, de megértem, hogy miért nem rendelkeznek bátorsággal, hogy miért nem beszélhetnek. Talán Nyugaton a beszéd ideje lejárt. Volt idő, amikor még lehetett volna beszélni, tabusítani lehetett volna az áldozatok szenvedéseit, azért, hogy emberibbé tegyék az elnyomót, hogy meggyógyítsák az elnyomót. A dimmiségről szóló könyveim az áldozatok vallomásai. Nagyon fontos, hogy ezeket a bizonyítékokat elfogadják és támogassák az elnyomók. Vannak muszlimok, akik elutasítják ezt a múltat és egyfajta modernizációt szeretnének, annak érdekében, hogy a jó muszlimokat elindítsák a modernizáció és a múlt visszautasításának útján.

Tehát Eurábia problémája egyben a civilizációnk megsemmisítésének problémája is. A könyvemben azokat a mechanizmusokat vizsgálom, amelyek ahhoz vezettek, hogy a nemzetek megsemmisítsék önmagukat, és elárulják a saját nemzetüket. Hogy történhetett mindez? Milyen erők játszanak? Ennek a Titaniknak természetesen sok eleme van. Ennek a kultúrának és civilizációnak, amely a szemünk előtt omlik össze.

Ez Eurábia.

Folyt köv.

Szerző: dzsihadfigyelo | december 5, 2012

Feltámadt a kalifátus

Feltámadt a kalifátus

Forrás: Morvay Péter, Hetek

„Nincs a világon még egy olyan hatalmas és befolyásos nemzetközi szervezet, amiről még a hírszerzéssel és nemzetvédelemmel foglalkozó szakemberek is ilyen keveset tudnának, mint a OIC. Hogy micsoda? Ugye, most önök is ezt kérdezik, ahogy száz emberből kilencvenkilenc” – így kezdte néhány hete washingtoni előadását Stephen Coughlin őrnagy, az amerikai kormányzat egyik vezető hírszerzési elemzője. Coughlin szerint az OIC, vagyis az Iszlám Konferencia Szervezete programja határozza meg és vezérli az iszlám világban zajló eseményeket, az arab tavasztól kezdve az olajstratégián át a Mohamed-film ürügyén kirobbant erőszakos tüntetésekig és terrortámadásokig.

„Szinte vakon vívjuk a terrorizmus elleni harcot 2001 óta – figyelmeztetett Coughlin. – Nem vesszük ugyanis figyelembe azt, hogy létezik egy szervezet, amely az ENSZ után a második legnagyobb nemzetközi és kormányközi testületként az iszlám világ mind az 57 országát és 1,6 milliárd embert képvisel. Ez a szervezet befolyásosabb, mint a Varsói Szerződés volt annak idején, háromszor népesebb, mint az Európai Unió, és négy kontinensen képes érvényesíteni az akaratát.

A helyzet mégis az, hogy miközben ők pontosan ismernek bennünket, mi szinte a létezésükről sem tudunk. Ez veszélyes és kiszolgáltatott helyzetet okoz a nyugati világ számára.”

Az OIC-vel kapcsolatban az érzékcsalódást részben az okozhatja, hogy bár a szervezet 1969-ben jött létre, több mint harminc éven át kevés eredményt tudott felmutatni. Az ezredforduló után azonban az iszlám világ vezető államai – Egyiptom, Törökország és Szaúd-Arábia – új tartalommal töltötték meg a szervezetet. 2005-ben egy tízéves cselekvési programot alkottak, 2008-ban pedig elfogadták az OIC új alapokmányát.

A testület nevet is változtatott, de az angol rövidítés megmaradt: Iszlám Együttműködés (Cooperation) helyett Iszlám Konferencia Szervezete (Organization of Islamic Conference – OIC) a hivatalos titulus. Az említett két dokumentum azóta mintegy kottaként szolgál az egyes tagországok és az umma, vagyis az iszlám világközösség vezetői számára.

A nyugati diplomácia Coughlin szerint tudatosan kerüli a muzulmán umma fogalmát, mert vallási kifejezésnek tekinti. Pedig az OIC már az első, 1969-es alapokmányában kimondta, hogy a szervezet célja nem elsősorban az egyes tagállamok, hanem a világközösség, az umma képviselete. Az első világháború után a török birodalom összeomlásával megszűnt az iszlám kalifátus, így nem volt olyan nemzetközi testület, ami összefogta volna az iszlám világközösség érdekeit.

Az OIC azért jött létre 1969-ben, hogy ezt a vákuumot betöltse. Megalakulását a legfontosabb közös üggyel, „al-Kudsz al-Sharif” (Jeruzsálem) védelmével indokolta. A szervezet látszólag egy banális ügy miatt született meg 1969. szeptember 25-én, a marokkói Rabatban tartott csúcstalálkozón. Egy hónappal korábban egy vallási megszállott ausztrál turista megpróbálta felgyújtani Jeruzsálemben az al-Aksza-mecsetet. A tűz az épületben nem okozott jelentős kárt, de elégett egy középkori faemelvény, amit Szaladin szultán ajándékozott a mecset számára. A magányos gyújtogatót a bíróság beszámíthatatlannak ítélte, és elmegyógyintézetbe utalta (Denis Michael Rohan itt is halt meg 1995-ben). Az iszlám világban azonban – ismerős a kép – a mai napig sem tértek napirendre az incidens felett. Az OIC alakuló csúcstalálkozóján kimondták, hogy az umma célja al-Kudsz (Jeruzsálem) felszabadítása. „Az OIC Főtitkársága (a szaúd-arábiai) Dzsiddában működik al-Kudsz városának felszabadításáig, hogy ezt követően itt legyen a szervezet állandó központja.” (OIC-alapokmány, XI. fejezet, 17. cikk.)

Ezt az alapelvet a 2008-ban elfogadott új alapokmány is megerősíti: „Továbbra is támogatjuk al-Kudsz al-Sharif kérdését, ami az OIC és a muzulmán umma számára központi ügy” (OIC-alapokmány, II. fejezet, 3. cikk).

Az arab világ vezetői minden alkalmat megragadnak arra, hogy emlékeztessék az iszlám világközösséget erre a szent feladatukra. A palesztin ügy különleges jelentősége éppen ebben áll: erre hivatkozva követelik a városnak (nem „csak” a keleti felének, bár abba is beletartozik szinte minden zsidó–keresztény történelmi szenthely, hanem az egész városnak) az átadását. Jeruzsálem az OIC központjaként egyben az új kalifátus fővárosa is lenne.

A szervezet 2008-ban megválasztott főtitkára, Ekmeleddin Ihsanoglu török vallástörténész-diplomata szerint az OIC már ma is betölti azt a szerepet az iszlám világban, amit hajdan a kalifátus, és feladatának tekinti a tagországokon kívül élő muzulmánok érdekképviseletét is. Ez utóbbit úgy értelmezik, hogy az OIC állásfoglalásainak az iszlámot érintő kérdésekben a nyugati vagy más nem-muszlim országokban élő hívők számára elsőbbségük van a saját államuk jogszabályaival szemben. Az OIC egyik fontos dokumentuma, az 1990-ben Kairóban elfogadott Iszlám Emberi Jogi Deklaráció záradéka kimondta, hogy a „kiáltványban szereplő minden szabadságjog és emberi jog alá van rendelve az iszlám saríának…, amely az egyetlen értelmezési alap (a szabadságjogokkal kapcsolatban)” (24. és 25. cikkely).

Ez a definíció nem sokkal az arab tavasz „kitörése” előtt született meg, és ez egyben magyarázatot ad arra, hogy a nyugati fülek számára oly biztatóan hangzó jelszavak (az úgynevezett Twitter-forradalom) Tunéziától Bahreinig miért nem hozták el egyetlen országban sem a demokráciát és szabadságot. Azonos fogalmak alatt ugyanis különböző tartalmakat értenek Nyugaton és az OIC-országokban. „Ha az új egyiptomi elnök azt mondja, hogy védelmezik az emberi jogokat, akkor ez alatt azt érti, hogy bevezetik a saríát, mert a Kairói Deklaráció értelmében az emberi jogokat ez biztosítja” – magyarázza Coughlin, aki szerint a záradék szigorú korlátozásai miatt mindegy, hogy milyen szép eszmék szerepelnek a dokumentum első 23 szakaszában, hiszen ezek értelmezését kizárólag a saría dönti el, bármilyen vitás kérdésben.

Az OIC felfogásában a nyugati értelemben vett szólásszabadságnál összemérhetetlenül fontosabb emberi jog az iszlám védelme.

A szervezet tízéves cselekvési programjában ez áll: „(az OIC feladata) óvni és védelmezni az iszlám valódi természetét és harcolni az iszlámot ért rágalmakkal szemben”. Nem véletlen, hogy 2005-ben az iszlám vezetők ezt a programot pont azon a rendkívüli csúcstalálkozón fogadták el, amelyet a dán újságban megjelent Mohamed-karikatúrák miatt hívtak össze. Nyugaton sokan nem értik, hogy hetek óta miért nem nyugszanak a kedélyek a Mohamed-film miatt. A tízéves program azonban az „Iszlamofóbia elleni harc” című fejezetben kimondja: törekedni kell arra, hogy „az ENSZ nemzetközi határozatot fogadjon el az iszlamofóbia ellen, és kötelezze valamennyi tagállamot, hogy törvényekkel, köztük elrettentő büntetésekkel lépjenek fel ezzel szemben”.

A Mohamed-film és karikatúrák miatti tüntetések közvetlen célja, hogy a nem-muszlim országokban az iszlám védelme érdekében „önként” korlátozzák a szólás- és vallásszabadságot. A kampány nem eredménytelen: Oroszországban betiltották (az egyébként művészi és kulturális szempontból siralmas) Mohamed-filmet, az Egyesült Államokban pedig letartóztatták a mű producerét. Idehaza a hétvégén Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter egy rádióinterjúban kijelentette: „A Mohamed prófétát gyalázó iszlámellenes film (…) aláássa a szólásszabadságba vetett hitet, a kölcsönös bizalmat, és felszámolja a békés konfliktuskezelés lehetőségét”.

A Kairói Iszlám Emberi Jogi Deklaráció alapján hiábavaló azt várni, hogy az iszlám országokban alapvetően megváltozik a nők helyzete, vagy érvényesül a vallás-, lelkiismereti és szólásszabadság, amikor ezek az elvek alapvetően ellentétesek a saría lényegével. Épp ellenkezőleg: az OIC azért küzd, hogy a nem-muszlim országokban olyan törvényeket hozzanak, amelyek az ott élő muzulmánok emberi (elsősorban vallási) jogait védik. Az fel sem merülhet, hogy muzulmán országban szabadon lehessen keresztény templomokat vagy imaházakat létrehozni, újabban viszont a keresztény kultúrájú országokban is korlátozni akarják a vallásszabadságot. Az Egyesült Államokban muszlim egyetemisták nemrég pert indítottak, mondván, a kampuszon található kereszt sérti a meggyőződésüket, és az egyetemi kápolna harangját is hangosnak találták. (Próbálná csak meg valaki kifogásolni egy arab városban a müezzin hangerejét!) Az ilyen kampányok célja, hogy az OIC programját minél szélesebb körben érvényesítsék. Ezt a nyomásgyakorlást támogatja a szervezet gazdasági stratégiája is. (Folytatjuk.)

A Nyugat elaltatása: a kalifátus kiterjesztéséért küzd a muszlim világszervezet

A kevéssé ismert, ám az utóbbi években rendkívüli befolyást elérő Iszlám Konferencia Szervezete (Organization of Islamic Conference – OIC) a világ iszlám országait képviseli diplomáciai, gazdasági, kulturális és vallási téren. A nemzetközi szervezet 2005-ben elfogadott cselekvési programja megalapozta a hat évvel később megindult „arab tavasz” eseménysorozatát. Nyugaton az iszlám világgal való együttműködést várják a szervezettől, miközben az OIC nem titkolt célja az iszlám világközösség, az umma képviselete, a saría jogrendszerének világméretű elfogadtatása és a kalifátus helyreállítása.

AZ OIC befolyását jelzi, hogy állandó megfigyelői státussal rendelkezik az ENSZ-ben. Figyelemre méltó, hogy a világszervezethez delegált jelenlegi OIC-nagykövet, Ufuk Gokcen szintén török diplomata, csakúgy, mint a szervezet főtitkára, Ekmeleddin Ishanoglu. Az OIC által elfogadott dokumentumok az ENSZ közvetítésével nemzetközi jogi érvényt kapnak, és alapvetően befolyásolják a világszervezet határozatait. Az OIC által 1990-ben Kairóban elfogadott Iszlám Emberi Jogi Deklaráció záradéka kimondta, hogy a „kiáltványban szereplő minden szabadságjog és emberi jog alá van rendelve az iszlám saríának… amely az egyetlen értelmezési alap [a szabadságjogokkal kapcsolatban]”.

Az OIC 2005-ben elfogadott, tíz évre szóló cselekvési programja egy külön fejezetben rendelkezik az „iszlamofóbia” elleni harccal. A dokumentum súlyát jelzi, hogy az OIC rendkívüli közgyűlésén fogadták el, és mind az 57 államfő aláírása szerepel rajta. Ez többek között kimondja: „Kezdeményezzük, hogy az ENSZ nemzetközi határozatot fogadjon el az iszlamofóbia ellen, és kötelezze valamennyi tagállamot, hogy törvényekkel, köztük elrettentő büntetésekkel lépjenek fel ezzel szemben.” (VII. fejezet 3. cikk)

A saría útján

Az OIC célja tehát, hogy az „iszlámellenes rágalmazást” nemzetközi szinten bűncselekményként fogadtassa el. A kezdeményezés nem elégszik meg azzal, ahogyan a demokratikus jogrendekben a rágalmazást és a kisebbségek elleni gyűlöletkeltést szankcionálják. Látva azt, hogy a különböző liberális emberi jogi mozgalmak milyen sikereket értek el a „homofóbia” fogalmának bevezetésével, az OIC tudatosan kezdte használni határozataiban és kommunikációjában az „iszlamofóbia” kifejezést.

Azáltal, hogy követelik a iszlám elleni rágalmazás büntetőjogi kategóriájának bevezetését a nyugati jogrendbe, valójában a saríát fogadtatják el a nem muzulmán országokkal. Az ilyen jelenségek leleplezésére és dokumentálására kormányközi megfigyelőbizottságok felállítását kezdeményezik, és az OIC maga is évente jelentést készít az iszlámot ért sérelmekről a világon.

Az iszlám jogrendszer részletesen meghatározza a „rágalmazás” és „rossz hír keltés” fogalmát, amelyet nemcsak a muzulmánokra, hanem más vallásúakra is érvényesnek tekintenek. A definíció alapvetően különbözik a nyugati értelmezéstől, mert nem az állítás igazságtartalmát vizsgálja, hanem a következményeit. Minden szankcionálható, ami nem szolgálja az iszlám érdekeit, vagy sérelmet okoz egy muzulmánnak. („Rágalmazás olyat állítani a felebarátodról, amit az sérelmesnek tart.”)

Terroristából szélsőséges

Stephen Coughlin vezető amerikai hírszerzési elemző arra figyelmeztet, hogy amikor egy nyugati vezető az „iszlamofóbia veszélyéről” és az ezzel szemben szükséges lépésekről beszél, valójában az OIC által leírt úton halad, és azt segíti elő, hogy a saría értelmezése beépüljön a nem muzulmán országok jogrendjébe. Az iszlámellenes rágalmazás tilalmát ki szeretnék terjeszteni a terrorizmus és az iszlám kapcsolatának vizsgálatára is. A saría a dzsihádot nem terrorizmusnak, hanem az iszlám érdekek érvényesítése jogos eszközének tekinti, így az OIC nyugodtan állíthatja azt, hogy „az iszlám a terrorizmus minden formáját elítéli”.

Brit karikatúra – nem vicc

 

Az OIC programjának egyik amerikai lobbistája a Muzulmán Közügyi Tanács (Muslim Public Affairs Council – MPAC. Ez az elnevezés nyílt változata az American Israel Public Affairs Committee – AIPAC – nevű befolyásos zsidó lobbiszervezetnek). Az MPAC hivatalosan tiltakozott, amikor a szeptember 11-ei támadásokról az amerikai kongresszus számára készült hivatalos jelentés „fenyegetésként állította be az iszlám terrorizmust”. Az MPAC azt javasolta, hogy az amerikai kormányzat válasszon más – semlegesebb – fogalmat a jelenségre.

Ezt a tanácsot a nyugati média jelentős része már meg is fogadta. A BBC évek óta nem használja a „terrorista” vagy „terrorcsoport” kifejezést olyan eseményekre, amelyeknél bármilyen formában felmerül az iszlám háttér. Így lesz a Hamasz terroristáiból „fegyveres (militant)” vagy „szélsőséges (extremist)”, a szervezetből pedig radikális palesztin mozgalom. (Más esetben nem ilyen válogatós a brit közszolgálati média: Anders Breiviket és tettét például annak nevezi, ami: terroristának és terrorcselekménynek, hasonlóan az izraeli telepesek által elkövetett támadásokhoz.)

Nemzetbiztonsági kockázatok

Ha az OIC programja megvalósul, bűncselekménynek minősülhet, ha valaki iszlám terroristának nevezi például az al-Kaida öngyilkos merénylőit, függetlenül attól, hogy azok a Koránra hivatkozva hajtják végre a tetteiket. Stephen Coughlin szerint ezzel a jövőben törvénytelennek lehet nyilvánítani a „terrorizmus elleni háborút”, és az ezzel kapcsolatos hírszerezési-felderítő tevékenységet is.
„Beláthatatlan, hogy milyen nemzetbiztonsági következményei lehetnek egy ilyen látszólag nyelvészeti kérdésnek. Egyetlen hadsereg és titkosszolgálat sem lehet sikeres, ha nem mondhatja meg, hogy ki az ellenség” – figyelmeztet Coughlin.

Az Obama-adminisztráció alatt látványosan megváltozott az amerikai hivatalos jelentések terminológiája – az OIC elvárásainak megfelelően. A 2004-ben, a Bush-elnökség idején kiadott 9/11 Report (A szeptember 11-ei támadásokról készült hivatalos jelentés) több száz alkalommal használja a „dzsihád”, a „muszlim”, az „iszlám” kifejezéseket. Ezek a fogalmak azonban teljes mértékben hiányoznak a 2009-es Nemzeti Hírszerzési Stratégiából (National Intelligence Strategy – 2009) és az FBI 2012-ben kiadott Terrorizmusellenes Lexikonjából (FBI Counterterrorism Lexicon).

„Az információs háborúban nagy győzelmet aratott az OIC azáltal, hogy aláásta a szeptember 11-ei jelentés szóhasználatát és definícióit. Ha nem lehet a nevén nevezni a jelenséget, teljes mértékben elhomályosodik az ok-okozat összefüggése. Ezt láthattuk például a Fort Hood-i mészárlás ese­tében, amikor az amerikai-palesztin Nidal Malik Hasszan orvos őrnagy 13 katonatársát agyonlőtte, 29-et pedig megsebesített. Az őrnagy vallási meggyőződésből követte el a tettét: kapcsolatban állt az al-Kaida egyik vezetőjével, a szintén amerikai dzsihadista Anwar al-Awlakival, aki azt üzente neki, hogy „amerikai katonákat ölni iszlám kötelesség”. Hasszan a dzsihadisták harci kiáltását, az „Allahu Akbart” ismételgette, miközben katonatársait mészárolta. A védelmi minisztérium hivatalos vizsgálati jelentésből mégis hiányozott bármiféle utalás az iszlámra, a Koránra vagy az al-Kaidára” – említi példáként Stephen Coughlin.

Nidal Malik Hasszan vallási indíttatásból mészárolta le katonatársait, a jelentésben mégsem szerepelt utalás az iszlámra

 

Csendes küzdelem

Annak érdekében, hogy a „pozitivista iszlám szemlélet” világméretekben terjedhessen, az OIC nemcsak a törvényhozókat, hanem a közvéleményt is igyekszik befolyásolni. Európa és az Egyesült Államok nagyvárosaiban iszlám kulturális központokat hoz létre, amelyeknek elsődleges célja az „iszlamofóbia” elleni küzdelem. Mint említettük, ennek a küzdelemnek a radikális formája az iszlámellenes „atrocitásokra” (Mohamedet ábrázoló rajzok, filmek, könyvek) hivatkozó erőszakos tüntetések és terrortámadások, amelyek rendszeresen végigsöpörnek a világ számos országán.

Folyamatosan zajlik viszont a „csendes küzdelem” az iszlamofóbia ellen, amelyhez az anyagi támogatást az OIC országai nyújtják. Bőkezű oktatási programok indultak a közoktatás minden szintjén, az elemi iskoláktól az egyetemi és akadémiai tanszékekig. Ez a program nem csak azokat az országokat célozza, ahol jelentős számú muzulmán kisebbség él. Ausztriában például jelenleg 37 ezer diák vesz részt iszlám oktatási programokban, az ország 2700 állami iskolájában, 350 tanár közreműködésével.

Pedig Ausztriában a muzulmán vallású lakosság alacsony száma miatt mindössze két iszlám magániskola működik. Az osztrák modellt az OIC példaértékűnek tekinti, nem utolsó sorban azért, mert az iszlámról szóló kurzusok bevezetése a közoktatásban a tanárok felsőszintű képzését igényli. Ez azt jelenti, hogy egyre több egyetem indít iszlám képzést, és ehhez az intézmények szoros együttműködést alakítanak ki török, egyiptomi, szaúdi és más iszlám országok vallási felsőoktatási iskoláival.

Másik jellemző terület a könyvkiadás. Az iszlám országok az elmúlt évtizedben egyre jelentősebb szereplői a nagy nyugati könyvvásároknak. Szaúd-Arábia például nagyméretű standokkal vesz részt a frankfurti, londoni, de a budapesti nemzetközi könyvfesztiválokon is. Az iszlámot népszerűsítő kiadványok a legújabb technológiát is felhasználják: Magyarországon például az első magyar nyelvű kiadványok között került fel ingyenes e-könyvként Osman Nuri Topbas népszerű török szúfi szerző Iszlám hit és istenszolgálat című könyve az Apple iBooks elektronikus könyvtárába.

HETEK/Morvay Péter

Németország: Új reklámhadjárat az iszlám radikalizáció ellen

Írta: Soeren Kern, Gatestone Institite

2012. szeptember 5.

 

„A szalafisták a liberális-demokratikus jogrendszer ellen harcolnak és a radikális ideológiájukat akarják helyette bevezetni Németországban.” – Hans-Peter Friedrich, német belügyminiszter

A német kormány egy országos szintű poszterkampányt indított, mellyel a fiatal muszlim bevándorlók radikalizációja ellen küzdenek.

A reklámkampány kitalálója Hans-Peter Friedrich, német belügyminiszter volt, aki azért felelős, hogy Németország komplex módon tudjon reagálni a radikális iszlám ottani felemelkedésére.

A szeptember 21-én induló kampány során a posztereket – melyek négy különböző muszlimot ábrázolnak „MISSING” felirattal – a német nagyvárosok (főként Berlin, Hamburg és Bonn) bevándorlók lakta részeire fogják elhelyezni és német, török és arab szövegek olvashatók majd rajtuk.

A belügyminisztérium szerint a poszterek – melyeken egy segélyszám is szerepel az aggódó ismerősök vagy rokonok számára – azért készültek, hogy „szembeszálljanak a radikalizációval” és hogy „segítséget nyújtsanak”.

Az egyik poszteren a „MISSING” szó szerepel nagy méretben egy fiatal, sötéthajú férfi képe fölött és ez olvasható: „Ez a mi fiunk, Ahmad. Hiányzik, mert már nem olyan mint volt. Egyre inkább eltávolodik, napról napra szélsőségesebb. Attól tartunk, hogy teljesen elveszítjük – vallási fanatikusok és terrorista csoportok kezére kerül.”

Hasonló kitalált „MISSING” poszterek láthatók „a testvérem Hasszán”, „a barátom Fatima”, vagy „a fiunk Tim” feliratokkal.

Valamennyi reklám a „Radikalizáció Tanácsadó Központ” (németül Beratungstelle Radikalisierung) felhívására bátorít, amit 2012. január 1-jén indítottak. Ez a „Biztonsági partnerség: Együttműködés a muszlimokkal a biztonságért” (Security Partnership: Working Together with Muslims for Security) nevű kezdeményezés része, ami a német belügyminisztérium reményei szerint „megfékezi a fiatalok iszlamista radikalizációját.”

Az antiradikalizációs központ által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint „gyakran a szülők, rokonok, barátok és tanárok veszik elsőként észre, ha a kiskorúak szélsőségessé válnak, ugyanakkor gyakran az utolsók is, akikkel még kapcsolatban állnak annak ellenére, hogy a fiatalok egyre inkább elszigetelődnek. Azért, hogy egy ilyen nehéz helyzetben a lehető legjobb támogatást kapják és hogy képesek legyenek közösen fellépni az önökhöz közel álló kiskorúak radikalizációjával szemben, professzionális tanácsadó szolgálatok állnak rendelkezésre.”

A szöveg így folytatódik: „Friedrich német belügyminiszter 2011. június 24-én, a „Prevenciós Csúcson” megerősítette, hogy a muszlim kiskorúak és fiatal felnőttek iszlamista csoportok általi radikalizációja ellen határozottan fel fognak lépni. A tanácsadó központ ennek egy fontos eleme. Rendszerint az érintett egyén közvetlen környezetében élők azok, akik elsőként észreveszik, ha a fiuk, egy diák, barát vagy kolléga vallási hozzáállása vagy akár teljes világképe megváltozik, ha egyre inkább visszavonul a már kialakult körétől, elfordul a múltjától és radikális irányt vesz és egyre jobban azok az ideológiák vezérlik, melyek összeférhetetlenek egy liberális-demokratikus állam elveivel.”

A központ szerint az áldozatok „gyakran hevesen visszautasítják az egykori társaságukat és nem hajlandók többé „keveredni” velük. Ez a barátok, de különösen a szülők körében bizonytalanságot eredményez: konfliktust idéz elő bennük a gyermek üdvözölt vallásossága és az ezzel járó azon aggály között, hogy gyermekük esetleg „rossz körbe” kerül és elveszíti velük a kapcsolatot. Ez különösen igaz az olyan nem-muszlim szülők esetében, akiknek a gyermekeik az áttértek az iszlámra és számos kérdésük van az iszlámmal mint vallással kapcsolatban.”

A szöveg következtetése ez: „Az ilyen esetekben a szakszerű tanácsadás fontos és szükséges. Fontos felismerni a problémát mint olyat és sorra venni a kardinális ügyekre tett megoldási javaslatokat, végül pedig megtalálni a módját, hogy szembeszálljunk a radikalizációs folyamattal. A Migrációs és Menekültügyi Hatóság alatt működő „Radikalizációs Tanácsadó Központ” számos tanácsadó céggel áll kapcsolatban, ismer kontaktszemélyeket és speciális kérdésekben járatos hálózatokat valamennyi területen. A tanácsadó szolgáltatás minden állampolgár számára térítésmentesen vehető igénybe.”

A Belügyminisztérium szerint a Radikalizációs Tanácsadó Központ pillanatnyilag 20 ügyön dolgozik, melyek többsége olyan német szülőket érint, akiknek gyerekei az iszlámra tértek át. A poszterkampány, melynek költsége 300 ezer euró (90 millió forint) célja, hogy segítséget nyújtsanak azoknak a muszlim szülőknek, akik aggodalommal szemlélik gyermekük mind’ szélsőségesebbé válását.

Sok muszlimot azonban feldühített a kampány, mely szerintük még több előítéletet kelt a muszlim bevándorlókkal szemben. Egy a Süddeutsche Zeitung német lapnak adott interjújában, Aydan Özoguz a balközép Szociáldemokrata párt (SDP) török-német elnökhelyettese így fogalmazott: „A kampány értelmezésében a szelíd tekintetű muszlimok azt sugallják, hogy bárkiből lehet fanatikus vagy akár terrorista.” Azt is megjegyezte, hogy a Belügyminisztérium nem tisztázta kellőképpen, mit is jelent valójában a „radikális” kifejezés: „A Belügyminisztérium beavatkozik, mihelyst a gyermekem áttér az iszlámra?”

Németországban nagyjából négy millió muszlim él, ezzel a lakosság körülbelül 5 %-át teszik ki – Franciaország után Nyugat-Európa második legnagyobb muszlim lakossága, egyúttal itt él a legnagyobb török kisebbség is.

Júliusban a németországi Alsó-Szászország tartomány gyakorlati útmutatót adott ki az iszlám szélsőségesekről, hogy segítse az állampolgárokat felismerni azokat az árulkodó jeleket a muszlimoknál, melyek radikalizációt sejtetnek.

A biztonsági hivatalnokok elmondták, hogy a dokumentum célja csökkenteni a fenyegetést, amit a helyi terroristák jelentenek azáltal, hogy képezik a német lakosságot a radikális iszlámról és bátorítják a polgárokat, hogy a feltehetően iszlám szélsőségeseket jelentsék a hatóságoknak – egy lépés, ami válasz a Németországban fokozódó aggodalomra, amit a szalafista muszlimok növekvő magabiztossága váltott ki, akik nyíltan kijelentették, hogy az iszlám saria törvényt óhajtják bevezetni az országban és szerte Európában.

Az 54 oldalas dokumentum („Radikalizációs folyamat az iszlám szélsőségesség és a terrorizmus vonatkozásában”), mely számtalan részletet közöl a németországi iszlám helyzetről, aggasztó képet fest a helyi radikális iszlámról.

A jelentés szerint, a német biztonsági ügynökségek körülbelül 1140-re teszik azok számát, akik Németországban élnek, és nagy a veszélye, hogy iszlám terroristává váljanak. A jelentésből az is kiderül, hogy az elmúlt években több mint 100 ezer született német tért át az iszlámra és a „hírszerzési elemzés szerint az áttértek különösen hajlanak a radikalizációra… Biztonsági hivatalnokok szerint az áttértek 5-10 %-át szalafisták alkotják.”

Friedrich belügyminiszter egy június 8-ai interjúban a Die Welt című német lapnak ezt mondta: „A szélsőséges szalafizmus olyan mint a kemény drog. Mindenki, aki megadja magát neki, erőszakossá válik.”

Friedrich azt is elmondta, hogy „az [iszlám] erőszak küszöbe riasztó módon csökkent. Egyetlen kérdés van csupán: A kormánynak minden törvényes eszközzel érthetővé kell tenni, hogy demokráciánk erős alapokon áll. A szalafisták a liberális-demokratikus jogrendszer ellen harcolnak és helyébe a radikális ideológiájukat akarják bevezetni Németországban. De ezt nem engedjük, hogy megtörténjen. Minden erőnkkel meg fogjuk védeni a szabadságunkat és a biztonságunkat.”

A meggondolatlan kiadásokat nem lehet a végtelenségig fenntartani, és ha Obama még többet osztogat, azt nem lehet sokáig folytatni. Továbbá a könyörtelen osztályharc retorikája évekre előre elvetette a társadalmi csoportok közötti ellenségeskedés magjait. De ennél még rosszabbra is számíthatunk.

Most, hogy Egyiptomban, Tunéziában és Líbiában Obama támogatásával saría-barát iszlám felsőbbrendűséget hirdető rendszerek jöttek létre, a nők és a nem muszlimok elnyomása egészen bizonyosan fokozódni fog ezekben az országokban. Egészen biztos, hogy az Amerika-ellenesség is nőni fog és talán majd megpróbálnak egyesülni azért, hogy visszaállítsák a kalifátust, amely még több vért és erőszakot fog hozni a térségbe. És mivel az iszlám jog szerint csak a kalifa van felhatalmazva azzal, hogy támadó dzsihádot indítson a hitetlenek ellen, ha sikerül valakit kiválasztaniuk erre a pozícióra, akkor annak eredménye nem fogja örömmel eltölteni sem Amerikát sem a Nyugatot.

Az sem valószínű, hogy mindez Izrael számára kedvező lesz. Az egyiptomi új Muszlim Testvériség rezsimből már többen jelezték, hogy készek elvetni a Camp David-i békeegyezményt és egy újabb háborúba szállni Izraellel. Azon államok számára, amelyek az iszlám jogon alapulnak, amely jog a zsidókat a muszlimok legrosszabb ellenségének tekinti (vö. Korán 5:82), a háború vallási kötelesség. Obama Izraellel szembeni lankadatlan ellenségessége Irán, a Hezbollah, a Hamász és Izrael más dzsihadista ellenségei számára csak vonzóbbá tette a háború lehetőségét Izraellel, mert látják, hogy az Egyesült Államok már nem feltétel nélkül elkötelezett Izrael védelme mellett – a harmadik elnöki vitában Obama szájából  elhangzottak ellenére.

Amerika kapcsolata Izraellel tovább fog romlani, és Irán továbbra is gúnyt fog űzni a „bénító szankciókból”, miközben roham léptékkel halad előre a nukleáris fegyverek kifejlesztése felé, amelyeket szinte biztosan használni is fog arra, hogy megpróbálja elpusztítani Izraelt. Az, hogy Obama megtagadta az iráni rezsim ellenes 2009-es felkelés támogatását, megfogja hozni keserű gyümölcsét.

Csapataink legkésőbb 2014-ig fognak Afganisztánban maradni, anélkül, hogy meg lenne fogalmazva, hogy mi számít győzelemnek és tisztán kiderülne, hogy mi a küldetés, kiszolgáltatva az afgán „szövetségeseknek”, akik egyre gyakrabban céltáblának használják őket. És miért harcolunk? A Karzai rezsimért? Ki ellen? A tálibok ellen? Mégis, Karzai többször kérte a tálibokat, hogy csatlakozzanak a kormányhoz és állítsanak jelöltet a választásokra. Akkor miért is harcolunk a tálibok ellen? Az, hogy az afgán kormányhoz csatlakoznak – Pamela Geller szavaival élve – olyan, mintha Hitler túlélte volna a háborút és 1946 után indult volna a német választásokon. Ez a felkérés csak kiemeli az afganisztáni katonai jelenlét véres hiábavalóságát és kontraproduktív jellegét.

Eközben a hazai fronton folytatódni fog a dzsihád fenyegetés természetének és mértékének hivatalos tagadása, az FBI-nak és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának olyan képzési anyagok adásával, amelyekben politikailag korrekt fikciókat adnak el az iszlámról és a dzsihádról, ahelyett, hogy valami átfogót és a bennünket fenyegető veszélyt korrekt módon leíró anyagot adnának a bűnüldöző hatóságoknak. Ez a nemzetet egyre növekvő veszélybe sodorja, mivel szemellenzőssé teszi egy dzsihád támadással szemben, amelyet meg lehetne előzni, ha a legmagasabb szinten levő tisztviselők részéről a dzsihadisták indítékaival és céljaival szemben nem lenne szándékos tudatlanság. Miután ezek a tisztviselők visszatérnek „jobboldali szélsőségesség” iránti megszállottságukból a valóságba, lehet, hogy már túl késő lesz.

Szintén lesz folytatása az Obama-adminisztráció szólásszabadság ellen indított háborújának. Az, hogy aláírta az ENSZ 16/18 határozatát, amely a „vallási gyűlöletre való felbujtás” bűncselekménnyé tételére szólít fel, jól mutatja hogy milyen irányba halad. Mert ki fogja megítélni, hogy mi minősül „vallási gyűlöletnek”? Az iszlámról és a dzsihádról való őszinte beszéd egészen biztosan ebbe a kategóriába fog esni, és az igazság nem lesz mentség. Az hogy Obamának oly sürgős volt, hogy a bengázi konzulátus elleni dzsihád támadásért a Mohamed videót tegye felelőssé csak újabb jelzés arra, hogy mennyire izgatottan várja, hogy a szólásszabadságot kidobja a szemétbe. Obama második ciklusától várhatjuk, hogy el fog fogadtatni egy olyan „gyűlöletbeszéd” törvényt, amely a dzsihád fenyegetettség igazságának kijelentését bűncselekménnyé fogja tenni.

Biztos, hogy Obama Igazságügyi Minisztériuma nagyobb nyomást fog helyezni az amerikai vállalatokra és oktatási intézményekre, hogy különleges elbánást és kiváltságokat biztosítsanak a muszlimoknak. Tavaly Obama Minisztériuma egy Chicago-i körzeti iskolát arra kötelezett, hogy Safoorah Khan muzulmán tanárnőnek 75.000 $ büntetést fizessen, amiért a tanév során nem adott neki három hét szabadságot, hogy elmenjen a hadzsra (mekkai zarándoklat). Ez a folyamat komoly károkat okozhat annak az amerikai elvnek, hogy mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik.

És a dzsihád merényletek az USA-val szemben továbbra is folytatódni fognak. Bár nagy hűhót csaptak Obama körül, mint aki érti az iszlámot és a muszlim világot, és aki majd végül áthidalja a muzulmán országok és a Nyugat között egyre szélesedő szakadékot, ehelyett Obama alatt nőtt a feszültség, nőtt a veszély és a felbátorodott iszlám dzsihádisták gyűlölete és harciassága is növekedett.

És Barack Obama következő négy évében csak még merészebbek lesznek.

Robert Spencer, Atlas Shrugs

Michael Coren (Sun News) interjúja Robert Spencerrel az amerikai választási eredményekről (angolul):

Nagy-Britannia: fenyegetés miatt törölték az iszlámról szóló dokumentumfilmet

Írta: Soeren Kern

2012. szeptember 21.

A Channel 4 brit televíziós csatorna nem vetített le egy, az iszlám történetéről szóló dokumentumfilmet, mivel annak készítőjét fizikai bántalmazással fenyegették meg.

A privát közvetítésre szeptember 13-án a csatorna londoni központjában került volna sor történészekből és véleményformáló közönség előtt, amit egy vita követett volna.

Az „Iszlám: amit nem mondtak el” egy neves brit történész, Tom Holland dokumentumfilmje, aki az iszlám eredetét tanulmányozza és azzal érvel, hogy kevés írásos történelmi bizonyíték van, mely megerősítené a muszlim prófétáról, Mohamedről és az iszlám eredetéről szóló állításokat.

A dokumentumfilmben a Cambridge-ben tanult történész kritikus vizsgálódásnak veti alá a hagyományos iszlám magyarázatot, ami szerint Mohammed a Koránt, a muszlimok szent könyvét, közvetlenül és „teljes egészében” Gábriel arkangyaltól kapta meg a hetedik században.

Holland szerint a muszlim vélekedéssel szemben sokkal valószínűbb, hogy a Korán és az iszlám teológia fokozatosan fejlődött az évszázadok során az arab birodalmak terjeszkedésével párhuzamosan. Szerinte számos „fekete lyuk” van a történelmi feljegyzésekben és azt sejteti, hogy az iszlám lényegében egy „kreált” vallás. Holland így nyilatkozott: „Arra számítottam, hogy találok majd korabeli muszlim bizonyítékokat, de egy sem akadt.”

A filmben Holland Mekka, az iszlám kialakulásánál játszott lényeges szerepét is megkérdőjelezi. Ezt állítja: „A Koránban tett többértelmű utalástól eltekintve, sehol nem említik meg Mekkát [a muszlimok szent városát] és a Mohammed halálát követő száz évben egyetlen szövegben sem említik.”

A dokumentumfilmet augusztus 28-án sugározták a Channel 4-on és a muszlimok részéról több mint 1000 panasz érkezett, akik azzal vádolják Hollandot, hogy eltorzítja az iszlám történelmet.

A londoni székhelyű Iszlám Oktatási és Kutatási Egyetem két írást publikált (itt és itt), melyekben élesen bírálta a műsort. Hollandot „gondatlansággal”, „alaptalan feltételezések” állításával és „szelektív tudománnyal” vádolja.

A brit telekommunikációt felügyelő Ofcom szerint vizsgálat indulhat azután, hogy több mint 100 panasz érkezett, melyek szerint a dokumentumfilm elfogult és sértő a muszlimokra nézve.

Holland ragaszkodik azon kijelentéséhez, hogy „az iszlám joggal áll a történészek érdeklődésének középpontjában.”  A dokumentumfilm valójában egyre több olyan tudományosan megalapozott és népszerű könyv (itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt) követője, melyek egy sor alapvető feltevést kérdőjeleznek meg az iszlám eredetére vonatkozóan.

A londoni székhelyű The Spectator-ral folytatott interjúban Holland az iszlám eredetéről a következőt állította: „Úgy gondolom, hogy sokkal több muszlim – messze több mint ahány keresztény – érzi úgy, hogy a vallásuk alapítását elbeszélő legendák történelmi tények, miközben számomra úgy tűnik, nyilvánvalóan nem azok. Biztos, hogy van egy erős alapja, ugyanakkor inkább egy szent történetről, mintsem történelemről van szó…” Hozzátette: „Úgy gondolom, érthető, ahogy az iszlám fejlődött és – mondjuk így – a muszlimok kezdenek rájönni, hogy versenyben állnak a zsidókkal és a keresztényekkel, szükségük volt egy olyan profétára, aki angyali kinyilatkoztatással bír…”

Hollandot a filmet követően elárasztották az online fenyegető levelek. A The Telegraph brit újság közölte az egyiket: „Célpont leszel, miközben az utcákat járod. Elkéne néhány testőr a saját biztonságod érdekében.”

A Channel 4 szóvivője ezt nyilatkozta: „Megfogadva a biztonsági tanácsokat, némi hezitálás után megszakítottuk az „Iszlám: amit nem mondtak el” című műsor tervezett sugárzását.”

A vitát egy hasonló botrány követte, miután a BBC egy új vígjáték-sorozatot tűzött műsorára Citizen Khan címmel, melyben olyan témákat boncolgat, amikkel egy modern muszlim családnak kell szembenéznie.

A hat részes sorozat, amit első alkalommal augusztusban sugároztak a BBC1-en, a brit muszlim Adil Ray alkotása, aki egyben a főszerepet is játsza.

Az első részt követően a BBC több mint 600 panaszt kapott a muszlimoktól, akik szerint a műsor „sztereotipizálja az ázsiaiakat” és „tiszteletlen a Koránnal szemben”. Itt olvasható néhány dühös reakció.

A muszlimokat különösen feldühítette az a jelenet, ahol egy színésznő, aki a filmben Khan feltűnően csinos lánya, gyorsan magára kap egy hidzsábot és úgy tesz, mintha a Koránt olvasná, amikor az apja hazaér.

Az Egyesült Királyság és Írország Muszlim Szervezeteinek Uniója, a londoni székhelyű esernyőszervezet szerint „a muszlimok nagy része nem fog mulatni a negatív sztereotípiákon, mert ezek torzítva tüntetik fel őket.”

Nyilvánvaló, hogy a brit muszlimoknak nem megengedett, hogy magukon nevessenek.

Szerző: dzsihadfigyelo | január 7, 2011

Megújult a dzsihádfigyelő

Az oldal elköltözött, új cím: www.dzsihadfigyelo.com .

Szerző: dzsihadfigyelo | január 3, 2011

Erődemonstráció az utcákon

Erődemonstráció az utcákon

Az utcák és városi körzetetek elfoglalása egy olyan taktika, amelyet a muszlimok világszerte hasznának azért, hogy megmutassák valójában ki az úr. Azzal érvelnek, hogy nincs elég mecset, vagy hogy mindezt a békéért csinálják. Ez rendszeresen történik közel 40 francia városban, de Oroszországban, Az USA-ban és több más országban is. A következő felvétek Moszkvában, New Yorkban és Párizsban készültek.

És a szokásos pénteki ima Párizs 18. kerületében. (2010. dec. 10.)

Szerző: dzsihadfigyelo | december 25, 2010

Farkas báránybőrben – Elisabeth Sabaditsch-Wolf

Farkas báránybőrben

Sylvia Margaret Steinitz, Gates of Vienna

Elisabeth Sabaditsch-Wolff 3Azt mondják, hogy a muszlimok ellen gyűlöletre uszított, és ezért áll a bíróság elé. De még ha el is ítélik, az sem fogja elhallgattatni Elisabeth Sabaditsch-Wolfot (ESW). S. M. Steinitz az iszlámkritikusok legújabb frontemberét elkísérte Koppenhágába. És szemtanúja volt annak, hogy Sabadtisch-Wolf hogyan szerzett politikai befolyást a pere által.

Az ügyész úgy tűnik nem érezte szükségét annak, hogy felkészüljön a tárgyalásra. Nem, mondta, nincs kérdése a vádlotthoz. Egy magnófelvétel szolgál a 39 éves ESW perének alapjául, amiből ő csak „részeket” hallott. Ezen a felvételen, amelyet 2009 végén egy riporter titokban készített, azt lehet hallani, hogy ESW – az egyik előadása során, amelyet „Az iszlám alapjai” címmel adott – többek között azt mondja a résztvevőknek, hogy „A bíborosok a vallásuk ellenére erőszakoskodnak, a muszlimok meg a vallásuk miatt.” Az előadás szponzora a Freedom Education Institute volt. A tárgyalást azután terjesztették elő, hogy a NEWS nevű hetilapban megjelent egy riport ezzel kapcsolatban.

Egy évvel később a bécsi kerületi bíróság 31-es termében: az ügyész biztos a sikerben, egy kicsit unja is az egészet. Még a szemlélők sem kételkednek abban, hogy ma ítélet születik: bűnös vallási tanok elleni izgatás és befeketítésének vádjában. Hasonlóan Susanne Winter FPÖ képviselőhöz, akit két évvel ezelőtt azért ítéltek el, mert az iszlám alapítójáról megjegyzéseket tett. („Napjaink rendszerében Mohamed egy pedofil.”)

De másképp alakult.

A nagy nyitás

Dr. Michael Rami védőügyvéd Bettina Neubauer bíróhoz fordul: „Tisztelt bírónő, ma nem Sabaditsch-Wolf, hanem a szólásszabadság áll a bíróság előtt.” Kezdetben Neubauert nem érdekli a dolog. Ezután tudni akarja, hogy mit értett ESW a nemi erőszak alatt. [„A bíborosok a vallásuk ellenére erőszakoskodnak, a muszlimok meg a vallásuk miatt.”]. „Amikor egy muszlim összeházasodik egy 9 éves gyerekkel az iszlámot hívja ehhez segítségül.” –válaszolja a védenc. „Hogy vonhatja le ezt a következtetést?”- kérdezi a bírónő. „A muszlimoknak mindenben utánozniuk kell a prófétájukat. Ezt mondja a Korán.” –válaszol ESW, miközben felemeli a muszlim szent könyv egyik példányát. És mivel Mohamed egy 6 éves lánnyal házasodott össze, ezért például Jemenben a muszlimok a mai napig jogosnak érzik azt, hogy összeházasodjanak és meggyalázzanak egy gyereket.” Szigorúan ránéz a bírákra. „Van egy 6 éves lányom. Nem akarom, hogy ilyen történhessen vele is.” Neubauer megkérdezi, hogy „Miért történhetne ilyen?” „Mivel Európát az iszlamizáció fenyegeti… Azért tartottam előadást, hogy erre figyelmeztessem és informáljam erről az embereket.”- válaszolja ESW. „Mit gondol, mit idéz elő egy ilyen kijelentéssel, ha nem gyűlöletet?”- kérdezi elbátortalanodva a bírónő. „Én nem szítok gyűlöletet. A Korán olvasása sokkal több gyűlöletet szít, mint az én előadásom.”- válaszolja ESW. A tárgyalást elnapolják.

Miért?

A gyűlöletkeltés vádja eddig a karrierje csúcspontja. ESW egy nap tíz órát szentel a kampányának, beszédei és előadásai felkészülésére, és arra, hogy e-mailen és skype-on keresztül tanácskozzon a szövetségeseivel a világ minden tájáról. Pillantást vetve az életére megérthetjük, hogy miért teszi mindezt: Egy osztrák diplomata lányaként hat éves korában tapasztalta az ajatollahok hatalomra kerülését Iránban. „Ezek az üvöltő alakok a fekete ruháikban, a vallási rendőrségtől való kézzel fogható félelem az utcákon – mindez nagyon felkavart.” Évekkel később a kuvaiti osztrák nagykövetségen dolgozott akkor, amikor az iraki csapatok bevonultak. A követség dolgozói Szaddám túszai lettek, és csak több heti diplomáciai tárgyalások után hagyhatták el az országot. ESW fogságáról írt egy könyvet „Szaddám túsza voltam” címmel.

Később visszatért Kuvaitba, ezután pedig Líbiában dolgozott. „Az élet az iszlám országokban szörnyű” állítja. „… És ennek a muszlimok az elsődleges áldozatai. Meg kell szabadulniuk a vallásuk fogságából.” Valóban úgy gondolja, hogy az iszlamizáció fenyegeti Európát? „Már teljes gőzzel efelé haladunk. És ha nem csinálunk semmit, akkor Európa alul fog maradni.”

A hálózat

Koppenhága, néhány nappal később. A Free Press Society meghívta ESW-ot egy konferenciára a dán parlamentbe, amelynek a témája a „Szólásszabadság” volt. Ott a „szólásszabadság mártírjaként” mutatták be. A meghívott vendégek listája az európai jobboldali pártok „Ki kicsodája”: Jimmie Akesson a svéd demokraták vezetője, akiknek ebben az évben egy botrányos hirdetéssel (ahol egy burkát viselő babakocsis nő elijeszt egy nyugdíjért igyekvő öreg nőt) sikerült bekerülniük a svéd parlamentbe. Peter Skaarup, a Dán Néppárt külügyi szóvivője szintén jelen volt. És ott volt Rene Stadtkewitz, a német Die Freiheit alapítója, amit Geert Wilders hasonló nevű holland párja mintájára hozott létre. Geert Wilders is jött volna, de az utolsó pillanatban el kellett halasztania az utat. „Nagy érdeklődéssel figyeli a tárgyalásomat,” mondta ESW, akivel októberben találkozott Berlinben. „Őt is gyűlöletkeltéssel vádolják. Borzasztó, hogy milyen sokunkat akarják elkapni.”

A politikusok barátként üdvözlik. A közönség, akik azért jöttek, hogy ESW-t élőben láthassák, szintúgy. „Ismerlek az internetről. Te vagy Elisabeth Ausztriából,” mondja egy idős hölgy. „Hősnő vagy,” ordítja egy másik. „Elisabeth Ausztriából” egy web híresség. Több mint 40 egymással kapcsolatban levő weboldalon „a szólásszabadság védelmezőjeként”, „a szólásszabadság harcosaként” ünneplik. Azon a weboldalon, amit kizárólag az ő részére hoztak létre –savefreespeech.org – adományokat várnak a tárgyalására, amelyet „ha szükséges, akkor az Európai Bíróságra is elvisznek.”

Mai beszédében ESW bepillantást enged az elképzeléseibe: Máig Európának nincsenek olyan vezetői, akik megmutatnák az utat az iszlamizációval szemben. „Ugyanakkor, már többen vannak a láthatáron olyanok, akik egy napon az egyes európai nemzetek valódi vezetői lesznek,” mondja, miközben Akesson, Stadtkewitz és a társaságuk felé bólint. „Most van itt az idő!”, kiáltja, és az emberek a nyomdokaiba lépnek. Álló ováció. Néhány zsebkendő is előkerül. Újból megtette. „Ezek a legjobb pillanataim,” mondja ESW később, „amikor ott állok és érzem az emberek lelkesedését. Ez hatalmas erőt ad nekem.” Részt akar majd valamikor venni a politikában? „Nem, nem akarok. Többet tudok véghezvinni ebből a helyzetből, amiben vagyok.”- mondja.

Új szövetségesek

Két ember nagy érdeklődéssel követi az eseményt: Hilmar Kabas FPÖ dinoszaurusz és David Lasar városi tanácstag, akik azért jöttek, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolatokat az új európai jobboldal hálózatával. Egy olyan szövetség, amelynek iszlámmal kapcsolatos látásmódja egyre inkább bekerül a főáramba. Nemrég még Izraelből is kaptak támogatást. Az ultra-jobboldali képviselők, akik minél előbb tovább szeretnék folytatni a Ciszjordániai letelepedést, európai szövetségeseket keresnek. És ezt megkapják Heinz-Christian Strache pártjától, akik az Izraellel ápolt szoros barátság eszközével le akarják magukról mosni a náci jelzőt, amellyel még mindig megbélyegzik őket.

A közös ellenség, az iszlám egyesíti őket. Ezért december elején Elizer Cohen izraeli politikus körbevezette Strachét, Dewintert és Stadtkewitzet Ciszjordánián. ESW-t személyesen hívták meg a szervezők. Izrael politikai nagyjainak – többek között Ayoub Kara a vezető Likud párt minisztere- adott beszéde kedvező fogadtatásban részesült. „Az iszlám veszélyt jelent Európára”, mondta. És „Izrael oázis a barbarizmus óceánjában.” Taps. Strache így konferálta fel: „Ezt a nőt politikailag üldözik. Ő azt mondja az iszlámról, amit ti is. Csak Ausztriában ezért bíróság elé állítják.” Az Izraeli ultrák méltatlankodnak.

ESW karrierje folytatódik. Legközelebb ő és Strache Kanadában fognak beszédeket mondani. És Sarah Palin, az amerika jobboldali konzervatívok vezéralakja, érdeklődik a csapat iránt. „Értékelem a munkájukat, és szeretnék mielőbb találkozni önökkel.” Küldte az egyik üzenetében. „Tovább folytatódik a világméretű politizálás” mondta ESW. „És mindennek a közepén vagyok.”

Lábon lőni magad

A bécsi kerületi bíróság mindezt még nem tudja. A per Elisabeth ellen tévedésnek bizonyulhat. „ A szólásszabadság mártírja” növeli a profilját és így hasznosabb lehet az új jobboldalnak. „Alábecsülnek engem. Akármi is lesz a tárgyalásom kimenetele, segíteni fogja az ügyünket.”, mondja.

Ő nem egy „háziasszony, szokatlan hobbival”, mint ahogy eddig bemutatták. Inkább egy farkas báránybőrben. Ezzel a képpel szembesítve ESW nevetett. „A farkasoknak sokáig rossz volt a híre. Mégis egy nagyon hasznos állat. A területén egyensúlyt tart a fajok között.”

ESW pere 2011. január 18.-án folytatódik.

Szerző: dzsihadfigyelo | december 24, 2010

Csengőszó- Betlehem 2010-es verzió

Csengőszó- Betlehem 2010-es verzió (LatmaTV)

A palesztin “kontrollálatlan harag miniszter” a Jingle Bells karácsonyi dalt énekli.🙂
Kellemes ünnepeket mindenkinek!

Most figyelj rám, ha az igaz vallást akarod követni, mely annyira felvilágosult és szabad.

Irakkal kezdve,
Nem volt túl okos dolog a kereszténységet választanotok, mert lehet, hogy felgyújtják a templomaitokat, vagy szíven szúrnak benneteket.

Refrén:
Jihad bells, jihad bells, dzsihád mindenfele
Ó milyen mókás egy késsel vagy egy fegyverrel egy keresztény fickót megölni.
Jihad bells, jihad bells, utolérnek benneteket.
Nézzétek milyen vicces az, amit Párizstól Norvégiáig tettünk.

A szaúdiak, vezetik a keresztények megkorbácsolásának trendjét, és életed végéig börtönbe zárnak.

Nincs Biblia, nincs pápa, reméljük alkalmazkodsz, különben megtanítunk bungee-t ugrani kötél nélkül.

Refrén…

Egyiptomban meg ne próbálj titokban áttérni,

Teheránban egyszerűen csak halálra köveznek.

A bátor szudániak, ha nem viselkedsz megfelelően, és gyakorlod a kereszténységet, eladnak rabszolgának.

Refrén…

Szomáliában gyorsan elégetnek.

Ha Gázában vagy keresztény, jobban teszed, ha utoljára imádkozol.

Itt a Palesztin Hatóság területén, Betlehemben, ahol imádkoztak, és amely valaha keresztény város volt, kipucoltuk őket.

Refrén…

Szerző: dzsihadfigyelo | december 18, 2010

Eurábia 3/4

Eurábia: Európa előre megtervezett iszlamizációja

Tartalom

1. rész: A politikai, ideológiai és vallási háttér Európa iszlamizációja mögött
2. rész: Tények Dánia iszlamizációjáról
3. rész: Összefoglalás
4. rész: Dánia iszlamizálódásának nyugati segítői

Részletes tények

Most néhány beszámoló következik Dániából, a muszlim bevándorlással kapcsolatban.

1. A muszlimok magas szociális költségei Dániában

Közvetlen bevándorlás a dán szociális rendszerbe

A politikusok gyakran ismételt és eltérő nézeteivel szemben a bevándorlás sokkal többe kerül az államnak, mint amit az állampolgároknak mondanak. Egy dán politikai agytröszt ezeket a költségeket évente 50 milliárd koronára becsüli (kb. 6,7 milliárd euró). A tanulmány azt is megemlíti, hogy ha hírtelen felhagynának a bevándorlással (különösen a muszlim országokból történő bevándorlással), akkor hatalmas mennyiségű összegeket lehetne megtakarítani. Egy másik tanulmány azt állítja, hogy minden második bevándorló, még a legkisebb szakértelmet igénylő helyekre sem rendelkezik megfelelő képzettséggel – ez főleg az iszlám államokból érkező bevándorlókra igaz. A dán szociális rendszerbe történő közvetlen bevándorlás problémája követi más olyan európai országok mintáját, ahol a bevándorlók növekvő száma témává vált. A média ugyanakkor politikailag és „iszlámilag” korrekt módon számol be ezekről a témákról.[i]

A harmadik világból történő bevándorlás

A legtöbbjük muzulmán, olyan országokból, mint Törökország, Szomália, Pakisztán, Libanon és Irak – a lakosság 5%-át teszik ki, de a szociális kiadások 40%-ban ők részesülnek.[ii]

Dániában a bevándorlók,- akiknek 80%-a iszlám országokból származik,- átlagos fejenkénti hozzájárulása az adókhoz és a GDP-hez 41%-kal a dánok alatt marad.[iii]

2. Kiemelkedően magas bűnözési arány a dániai muszlimok között

Az összes bűntény 70%-át muszlimok követik el.

2009 februárjában, Nicolai Sennels dán pszichológus megjelentetett egy könyvet „Bűnöző muszlimok között. Egy Pszichológus Tapasztalatai Koppenhágából” címmel. A végkövetkeztetése a következő: „A muszlimok integrációja az európai társadalmakba nem lehetséges.”

Itt egy részlet a vele készített interjúból:

„Egész Európa jelenleg a muszlimok integrációjával küzd, de ez a törekvés lehetetlennek tűnik. A dán rendőrség és a Dán Statisztikai Hivatal szerint a fővárosban a bűntényeknek több mint 70%-át muszlimok követik el. A Nemzeti Bank nemrégiben megjelentetett egy beszámolót, miszerint egy muzulmán bevándorló szociális segélye, a munkaerőpiacon való alacsony részvétel miatt, átlagosan több mint 2 millió dán koronába (300.000 euro [kb. 85 000 000 Ft) kerül. Ehhez hozzá kell adnunk azoknak a szociális segítségeknek a költségit, amelyekben a munkanélküliek Dániában részesülhetnek: fordítókkal kapcsolatos kiadások, speciális osztályok az iskolákban – a muszlim szülők gyermekeinek 64%-a, a dán iskolában eltöltött 10 év után sem tud dánul rendesen írni és olvasni, – szociális munka, külön rendőrségi csoport, stb..”

A könyvnek lettek következményei. Nicolai azt mondja:

„Kijelentésemnek jogi következményei lettek, egyfajta szakmai jellegű büntetés, miszerint ha még egyszer megismétlem a fentieket, kirúghatnak. A koppenhágai hatóságok szerint úgy tűnik megengedett kijelenteni, hogy a súlyos problémákat a muszlimok körében a szegénység, a média, a rendőrség, a dánok, a politikusok, stb. okozzák. De két dolog semmi esetre sem megengedett: a kultúra hatását tárgyalni, és hogy a bevándorlók felelősséggel tartoznak a saját integrációjukat illetően.”

A németországi statisztikák hasonlóak a dán statisztikákhoz

Már 2002 végén Hans-Ulrich Wehler, nemzetközileg ismert történész, hasonló következtetésekre jutott a Németországban élő muszlimokkal kapcsolatban. Egy interjúban ezt mondta:

„A [német] Szövetségi Köztársaságnak nincs semmi baja a bevándorlókkal. A törökökkel van baja. Ez a muszlim diaszpóra minden szándék ellenére képtelen integrálódni.”[iv]

A statisztikák ugyanazt mutatják, amit Wehler mond: a bevándorlók közötti 5,4 százalék bűnözési hányados kétszerese a többségi társadalomnak. Valójában ez az arány a bevándorló fiatalok között 12%. A gyilkosságok, nemi erőszakok és rablások (amelyek sérüléssel járnak) 30% a bevándorlók között. Ez az arány a többségi társadalomban csak 10%. Azok, akik a súlyos bűncselekményeket követik el főleg bevándorlók gyerekei. Például Berlinben öt német bűnözőből csak egy visszaeső bűnöző.[v] Amit a Berlini hatóságok nem mondanak el, hogy mennyi azoknak a bevándorlóknak a tényleges aránya, akik a német fővárosban bűnöznek. Az igazság az, hogy az összes bűnöző 80%-a „nem német származású”. [vi]

Utcai terror: egyre több dán menekül el a saját városából[vii]

Legyen az akár Dánia, Franciaország, Norvégia, Hollandia, Svédország, mindenhol ugyanaz az utcai háború látszik kibontakozni a muszlim bevándorlók és a rendőrség között. A dán újságok beszámolóiból az tűnik ki, hogy gyakorlatilag Dánia minden nagyobb városában polgárháború-szerű állapotok uralkodnak, főleg Koppenhágában és Aarusban, Dánia második legnagyobb városában. A média arról is beszámol, hogy a muszlim bevándorlók hogyan félemlítik meg és erőszakoskodnak –egyre gyakrabban- az őshonos dánokkal. Teljes környékek váltak úgynevezett „no-go” területekké, amelyek olyan iszlám területek, ahová az őshonos dánok nem mehetnek be. A fiatal muszlimok Aarusban egy hétvégi zavargás során kijelentették, hogy ez az „ő városuk”[viii]. Hasonló kijelentéseket lehet hallani Hollandiából, Belgiumból, Angliából, Franciaországból, Svédországból és Ausztriából. A dán rendőrség beszámolóiból kiderül, hogy hogyan ordítoznak velük és köpik le őket a muszlim bevándorlók. A mainstream média azért, hogy politikailag korrektek maradjon, csöndben marad ezekkel a hihetetlen helyzetekkel kapcsolatban. Ezért becsapják az olvasóikat azzal kapcsolatban, hogy mi folyik valójában az országukban.

Városi ingatlanárak esése

Ezzel egy időben majdnem minden dán városban az ingatlanok értéke csökkent, míg a vidéki ingatlanárak soha nem látott magasságokba szökelltek. Az ok: az a dán, aki megengedheti magának, elmenekül a nagyvárosokból, és egy nyugodtabb és mindenekelőtt békésebb földterület után néz.

Ezen a területen – még – nem túl aktívak a muszlimok. Vidéken a nagyvárosok napi szintű zavargásait még nem lehet érezni, ugyanakkor a nagyobb városokban a háború régóta jelen van. A dán fővárosról csak nemrégiben jelentette ki a Copenhagen Post, hogy „háborús övezet”.[ix]

Tömeges nemi erőszak, mint egy új és eddig ismeretlen jelenség

A muszlimok Dánia 5,4 milliós lakosságának csak 4%-át teszik ki, mégis őket ítélik el legtöbbször nemi erőszakért, és gyakorlatilag az összes áldozat nem-muszlim (keresztény). A média nagy része félelemből, vagy politikai zavargásoktól tartva hallgat. A bűnözés más területein is hasonló arányokat lehet találni.[x] A nem-muszlim nők tömeges nemi erőszakára vonatkozóan hasonlóak a számok Svédországban és Norvégiában is.

3. A zsidók és keresztények üldözése Dániában

Az Aarhusi egyház védelmi pénzt fizet

2008 óta Aarhus – Dánia második legnagyobb városa – egyházának sikerült egy kis békét kiharcolnia magának. Miután muszlim lázadók –főleg Gellerup, Aarhus egyik külvárosi negyedében – folyamatosan terrorizálták a keresztényeket, az egyház végül muszlim testőröket fizetett azért, hogy megvédjék a templomot a vandalizmustól és megvédjék a templomba járókat az oda vezető úton. Ez idáig ezek az intézkedések teljes sikert arattak, és úgy könyvelték el a kiadásaikat, mint a multikulturális integráció sikerét.[xi]

Az arabok zsidókat akarnak ölni, annak érdekében, hogy elismerésre tegyenek szert a muszlimok között

Ami kezdetben egy rossz viccnek hangzott, végül halálosan komollyá vált: Wissam Freijeh (27), libanoni ősökkel rendelkező dán muszlim 2009 elején Odense városában fényes nappal megkísérelt megölni két zsidót. Egy bevásárló utcában többször rálőtt a zsidókra, akiknek szerencsésen sikerült túlélniük a gyilkossági kísérletet, és most egy speciális klinikán gyógyulnak. Ugyanakkor a dán újságok, külföldi újságokkal egyetemben, a következő információkat találták az egyik bűnözőről: Már 2004-ben idézte egy dán napilap, hogy „elismerést akar szerezni a dán bevándorlók között.” Ezt tartotta a legfontosabb feladatának. Emellett egy libanoni nőt, aki el akarta hagyni a férjét, az iszlám törvényeknek megfelelően, szintén megöltek.

A zsidók majdnem halálos lövésével kapcsolatban a leleményes újságírók a „hírtelen-dzsihád szindróma” kifejezést találták ki, azért, hogy leírják a muszlimok hírtelen igényét arra, hogy „hitetlent” öljenek.[xii]

A dán zsidók rendőri védelemre szorulnak

A muszlim erőszak kb. 6000 olyan zsidót fenyeget, akiknek rendőri védelemre van szükségük. Izrael ellenes tüntetések gyakran zsidó ellenes utcai harcokká változtak. A Hizb-ut-Tahrir nevű szervezet a muszlimokat nyíltan arra szólította fel, hogy „öljenek meg minden zsidót bárhol is lelnek rájuk.”[xiii]

A zsidó tanulóknak iskolát kell váltaniuk a muszlimok terrorja miatt

2001 augusztusában a Radmandsgade Iskola (Koppenhága-Norrebro) igazgatója azt javasolta a zsidó gyerekeknek, hogy menjenek egy másik iskolába, mert nem tudja többé garantálni a biztonságukat. A zsidó gyerekekkel rosszul bántak a muszlim tanulók, akik ebben az iskolában többségben vannak.[xiv]

4. Dániában a muszlimok visszautasítják az integrációt

A muszlimok egyre inkább maguk között maradnak

A muszlim bevándorlók egyre növekvő számával együtt jár az, hogy egyre jobban elszeparálódnak az őslakos dánoktól. A kutatások és statisztikák alapján a muszlimok egyre kevésbé akarnak kapcsolatba kerülni az őshonos dánokkal. Egy nemrég közzétett kutatás alapján a fiatal muszlimoknak csak 5%-a házasodna össze egy dánnal.[xv]

Dánia: A muszlim iskolák terrorizálják és megverik a tanulóikat

Odense-ben, amely 190 000 lakossal Dánia 4. legnagyobb városa, számos muszlim él, többségük Szomáliából érkezett. Van egy speciális iskola a gyerekeiknek, az ABC-Skol (Vollsmose). Ez azért speciális iskola, mivel az iskolában nem dán, hanem szomáliai szabályokat alkalmaznak. Például, ha egy gyerek túl lassan válaszol a tanár által feltett kérdésre, vagy ha rossz választ ad, akkor nyilvánosan megalázzák és megütik őket, gyakran körmöst adnak nekik vagy arcon vágják egy pácával. Ezt egy dánnak nehéz elfogadnia, mivel ez a típusú büntetés a modern dán osztályokban már a történelemkönyvek része. Mindamellett a rendőrség már foglalkozik a muszlim tanárok által nyújtott ezen újfajta „kulturális gazdagodással.” Muhammed Farah tanárt már többször felszólították, hogy vessen véget az iskolában folyó erőszaknak. Ő egyszerűen nem érti, hogy az embereket miért izgatja annyira az iskolája. „Tudvalevő, hogy az iszlám tiltja az erőszakot,” mondta a tanár…[xvi]

Kényszerházasságok, és „becsületgyilkosságok” Dániában

Dániában az újszülött lányokat odaígérik valamelyik, a család szülőföldjén élő fiú unokatestvérnek, és később arra kényszerítik őket, hogy halálosan fenyegetettség közepette összeházasodjanak. Ez nem csak Dániában jelent problémát, hanem más olyan európai országokban is, ahol muszlimok élnek.[xvii]

Dánia kapitulál a muszlimok előtt

A dánok folyamatosan polgárháborús helyzeteket élnek át a városaikban. Udo Ulfkotte német újságíró és iszlám kritikus így ír erről:

“2008 januárjában, miután zavargások voltak a dán külvárosokban, ahol a muszlimok többségben vannak, és miután Norrebo kerületében a fiatal muszlimok iskolákat, házakat, autókat és szemeteskukákat gyújtottak fel, és megtámadták a rendőrséget, tűzoltókat és egészségügyi dolgozókat, a biztonsági szakértők az okokat keresték. A fiatal embereknek nem volt okuk erre a túlzó viselkedésre. Amikor a média megkérdezte tőlük, hogy mit akarnak azért, hogy abbahagyják az erőszakos kicsapongásaikat, akkor azt kérték, hogy a rendőrség többé ne vizsgálja a bevándorlókat illegális anyagokkal és fegyverkereskedelemmel kapcsolatban. Többé nem szabad a bevándorlók ellen a szomszédaik gyanúja alapján vizsgálatot folytatni. A dán rendőrség 2008 januárjában reagált erre és a gyanúsítottak vizsgálatával kapcsolatban moratóriumot rendelt el Koppenhága olyan környékein, mint a Biagards Plads és a Folkets Park, amelyek a keleti drogkereskedelem melegágyai. Ezt a TV-2 News adásban is bemutatták, azzal a főcímmel, hogy „A rendőrség taktikát változtat”, és ahol beszámoltak a rendőrség kivonulásáról Koppenhága bevándorlók lakta negyedeiből. Továbbá többé nem megengedett a rendőrségi járőröknek, hogy a bevándorlók lakta környékeken járőrözzenek, mivel a biztonsági szervek jelenléte egy újabb zavargásra provokálhatja a bevándorló állampolgárokat. Ettől kezdve az egyetlen biztonsági aktivitás, ami a bevándorlók lakta környéken megengedett, a helyi rendőrállomások.”[xviii]

5. Terrorista támadások és a terroristák támogatása

A dán Zöld Párt jelöltje dán katonák elleni terrortámadásokra szólít fel

Képzeljük el, hogy egy kínai (Ujgurisztánban vagy Kelet-Türkmenisztánban) vagy egy amerikai parlamenti képviselő nyíltan arra szólítja fel a talibánt Afganisztánban, hogy bármikor, amikor lehetősége van rá ölje meg az összes kínai vagy amerikai katonát.

És ez történt Dániában. Asmaa Abdol-Hamid dán-palesztin politikusnő arra szólította fel muzulmán testvéreit, hogy öljenek meg minden dánt bárhol is találkoznak velük.[xix] Abdol-Hamid a családjával 1986-ban érkezett Dániába, mint palesztin menekült. Ő is és családja is megkapta a menedékjogot, és első osztályú oktatásban részesült. Miután szociális munkásként és családsegítőként dolgozott, 2005-ben az Odense városi tanácsának képviselőnőjeként megválasztották az Enhedslisten nevű baloldali-alternatív párt képviselőjeként. Asmma Abdol-Hamid politikai aktivitását Dániában a „sikeres integrálódás és kulturális gazdagodás példájának” tartják. És most ez a nő az Irakban állomásozó dán katonák elleni terrortámadásokra szólít fel. A német és más európai újságok teljesen csöndben maradtak ezen sikeresen integrálódott „dán asszony” terrortámadásra való felhívásával kapcsolatban.

Miután több egymást követő interjúban megerősítette a dán katonák megölésére való felhívását, úgy tűnt, hogy többé nem lesz a Zöldek azon jelöltje, akit kitesznek a poszterekre. Mégis ennek épp az ellenkezője történt. A Zöldek valójában növelték a bizalmukat eme híres tagjukban, aki féktelenül folytatja az iszlám támogatását.[xx]

30 000 dollár vérdíj minden megölt dánért

Egy dániai muszlim csoport 30 000 dollárt ajánlott annak, aki megöl egy zsidót.[xxi]

Marokkói származású hiphop énekes arra buzdítja a bebörtönzött terroristát, hogy „ne adja fel”

A Koppenhágában született marokkói, Isam Bachiri, az „Outlandish” nevű hipkop zenekar énekese. A dán média arról számolt be, hogy Bachiri anyagi és ideológiai támogatást adott egy olyan 19 éves muszlimak, akit terrorizmus vádjával börtönöztek be. Számos levélben, amit az őrizetesnek írt, arra bíztatja, hogy „ne adja fel.”[xxii]

6. A muszlimok hatalomra akarnak kerülni

Koppenhága: Gyilkossági kísérletek az iszlám kritikusai ellen

2007. október 21.-én vasárnap, a dán SIAD iszlámkritikus szervezet, demonstrációt tervezett Európa egyre növekvő iszlamizációja ellen. Még mielőtt a tüntetés elkezdődött volna, a semmiből baloldali egyének jelentek meg, vasrudakkal felfegyverkezve, és az arcukról az ölés szándékát lehetett leolvasni. A demonstrálókat megtámadták és súlyosan megsebesítették. Ez többek között megmutatja, hogy a baloldal Európában, akár az öléstől sem riadva vissza, elkötelezte magát Európa iszlamizációja mellett. Sem a dán, sem a német média nem számolt be erről a dokumentált esetről.[xxiii]

Gyilkosság a kereszténységre való áttérés miatt

Még Dániában is félteniük kell az életüket azoknak a muszlimok, akik áttérnek a kereszténységre. Ez történt egy Dániában élő kurd nővel. Sok halálos fenyegetést kapott, miután elmondta, hogy miért hagyta el az iszlámot, és miért tért át a kereszténységre. A nyilvános bejelentése óta rejtőzik, mivel félti az életét.[xxiv] A gyilkosság és a fenyegetés régóta hathatós eszköze az iszlámnak arra, hogy egyben tartsa az „ummát” [muszlim közösség] és megakadályozzon minden belülről fakadó kritikát, és hogy megoldás szülessen erre a kritikára. Belső és külső terror. Ezek a félreérthetetlen jelei annak a vallásnak, amelynek felhatalmazása van az ölésre, és amelyet még úgy is neveznek, hogy „a béke vallása”.

A cél egy iszlám Dánia

Muszlim vezetők nyíltan kijelentik, hogy a céljuk az iszlám törvények (saríja) bevezetése, amint Dánia muszlim népessége eléri azt a szintet, ami ezt lehetővé teszi. Ez nem is olyan sokára meg is történhet. Az egyik szociológus úgy véli, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor 40 éven belül Dánia 3 lakója közül 1 muszlim lesz.[xxv]

3. rész
Összefoglalás Dánia iszlamizálódásával kapcsolatban

A muszlimok uralkodni akarnak Európán

A tények listáját Dánia iszlámosodásával kapcsolatban akárhogyan el lehet rendezni. Azonban főleg három dolgot mutatnak:

Először is, ha megnézzük az összes Dániába érkező bevándorlót, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a muszlim bevándorlók estében feltűnő a bűnözés és a vallás közötti kapcsolat.

Másodszor, a muszlim bevándorlók hajthatatlanul azon vannak, hogy átvegyék a hatalmat Dániában. Ez nem egy közönséges kormánycsere lesz, mint ahogy az megszokott a demokráciákban, hanem inkább a keresztény demokratikus országok átalakulása olyan iszlám országokká, ahol a sírija törvények vannak érvényben- egy muszlim Dániává. Minden más Európai országban a muszlimoknak, akik most bevándorlóként élnek, ugyanez a céljuk.

Harmadszor, nyilvánvaló, hogy Dánia problémája a muszlimokkal nem korlátozódik csak Dániára. Minden nyugati ország, ahol jelentős muszlim diaszpóra él, ugyanezekkel, vagy hasonló problémákkal kell megküzdenie. Mivel az iszlám nem vallás, – és főleg nem a „béke vallása”- hanem egy olyan totalitárius rendszer, amely feltétel nélküli világuralomra törekszik. Mindez 1400 éve, „vallási” köntösbe bújtatva sikeresen folyik.

Ami miatt olyan nehéz ezt megérteni, több más dolog mellett, az a hatalmas tudásbeli hiány, amivel a nem-muszlimok rendelkeznek az iszlámról. Hasonlóan, egy bizalommal teli és jószándékú világpolgárnak nehéz elfogadnia azt az elképzelést, hogy az iszlám egy ilyen szélsőséges kivétel lehet a világvallások között. A buddhizmusnak, kereszténységnek, judaizmusnak, hinduizmusnak, taoizmusnak többé-kevésbé lehetnek problémáik, de a lényegükben jobbára toleránsak és békeszeretők. Kivétel nélkül azt tanítják a hívőiknek, hogy azok a jó dolgok, amiket ebben az életükben tesznek, hatással lesznek a következő életükre.

Indokrináció az iszlámban.

Nem fogok nevetni, amikor azt mondják, hogy az iszlám békét jelent

Az iszlám kivétel: a világuralom a végső célja, minden más cél ez alá van rendelve. Az iszlám csak a muszlimok megölését tiltja a „hitetlenekét” nem. Az iszlám béke csak a muszlim világuralommal érhető el. Tehát a mottó a következő: Ha az egész világ úgy gondolkodik és hisz, ahogy azt az iszlám akarja, majd csak akkor fog eljönni a világbéke. A kommunizmusnak légből kapott emberiségképe volt (amelyben azt a dogmát fektették le, hogy minden ember egyenlő) és ennek a hibás felfogásnak köszönhetően buktak meg. Emellett az iszlám is egy légből kapott emberiségképpel rendelkezik, mivel azt feltételezi, hogy végül mindenki egy istenben fog hinni –az iszlám istenében- és ez a kép nem illik bele a végtelen pszichológiai, intellektuális és kreatív változatosságba, ami minden emberi lényt jellemez. Az „embernek” nevezett faj sokkal kifinomultabb, változatosabb, intelligensebb, kreatívabb, kaotikusabb, és végül kiszámíthatatlanabb, mint az az archaikus emberkép, amit az analfabéta által alapított [Mohamed nem tudott írni-olvasni] iszlám ad. A „dar-al-Islam”, a jövendő világ iszlám elképzelése, ahol mindenki muszlim lesz, nem több mint egy megalapozatlan és szürrealista utópia, amely soha nem fog bekövetkezni. Ugyanakkor, amíg a muszlimok egy ilyen világra vágynak, és a bolygónkat mesterségesen „hívőkre” és „hitetlenekre” osztják fel, és amíg létezik a „hitetlenek” világa ellen örökké tartó dzsihád, addig az iszlámot mindig a háborúval, terrorral és erőszakkal fogják összefüggésbe hozni.

Ezt a nem-muszlimok elleni folyamatos harcot (dzsihád) az iszlám vallási és szent kötelességként nyilvánította ki, amely minden egyes muszlimra vonatkozik. O-Ton Khomeini:

„A keresztények és a zsidók azt mondják, hogy <<Nem szabad ölnöd!>>. De mi azt mondjuk, hogy az ölésnek, ha szükséges, ugyanolyan értéke van, mint az imának!”

Van még ennél is több: Az iszlám a szerződéses gyilkosainak egy olyan állítólagos Paradicsomot ígér, ahol több tucat szűz vár a dzsihadistára, és akikkel örökké tartó szexuális örömökben lehet része. És ha egy muszlimnak problémája lenne a lelkiismeretével egy „hitetlen” megölése miatt, akkor arra közvetlenül a Koránból van segítség és vallási támogatás. Ebben, mielőtt elkövetnék, vagy azután, hogy elkövették a gyilkosságot, olvashatnak az istenük megváltó szavairól:

„És nem ti öltétek meg őket, hanem Allah ölte meg őket. És nem te dobtál, amikor dobtál, hanem Allah dobott, hogy valami tőle jövő szép próbatétellel próbálja meg a hívőket. Allah [mindent] hall és tud.” Korán 8:17

Hogy világossá tegyük: az iszlám „könyörületes” istene, nem csak azt várja el a híveitől, hogy megöljék a „hitetleneket”, hanem gondosan biztosítja a szükséges terápiát ahhoz, hogy megbírózhassanak a helyzettel. Az istenük arról is gondoskodott, hogy a bérgyilkosai megpróbáltatásait ellenőrzése alá vonja azáltal, hogy megszabadítja őket minden személyes felelősségtől a gyilkolással kapcsolatban azáltal, hogy magára vállalja a felelősséget. Ezt a forgatókönyvet megfigyelhetjük a jelen kor jól ismert tömeggyilkosainál is (pl. Hitler, Sztálin, Mao, Pol Pot), ahol az állam azt mondta: Nem ti öltök, hanem Én, az állam. Ti csak eszközök vagytok.” Amikor a hatóságok rendelik el (főleg ha az isten-szerű) akkor úgy látszik könnyebb gyilkosságot elkövetni. Nincs még egy olyan világvallás, amelyben létezne az ölésnek egy ilyen hitvány kultúrája. Nincs még egy olyan világvallás, amely ilyen módszeresen tanítaná a követőinek azt, hogy hogyan öljék meg a más hitű embereket. Nincs még egy olyan vallás, amely elfogadna egy olyan nyílt ördögi találmányt, amely immunissá teszi a hívőit az öléssel kapcsolatban. És mindez a „szent könyveikben” van leírva. Ha létezne Sátán, akkor a vallásának a neve iszlám lenne, és Mohamed lenne a prófétája.

Az iszlám ezért egy olyan „legrosszabb esetet felvázoló forgatókönyv”, amelyet a világ normális polgárai el sem tudnak képzelni, és fel sem tételezik, hogy ilyen egyáltalán létezhet. Az iszlám az egyetlen világvallás, amely a követőit már kora gyermekkoruktól kezdve a nem-muszlimok módszeres és kegyetlen megölésére tanítja. Csak a Korán 206! helyen szólít fel a hitetlenek megerőszakolására és megölésére, és a hit erőszakos propagálására. Ez a tény önmagában alapvetően megkülönbözteti ezt a „szent könyvet” a többi világvallás szent könyveitől. 1800 további részben pedig maga Mohamed próféta szólít fel minden muszlimot arra, hogy forduljanak a szunna és a hadísz szövegeihez.

Végkövetkeztetés: minden vallásban vannak gonosz emberek. De az iszlámhoz hasonló vallások egy jó emberből csinálnak gonosz embert.

A következő tényt nem lehet elégszer ismételni: Európának nincs jelentős problémája a hindukkal, buddhistákkal, zsidókkal, keresztényekkel. Az európai bevándorlási probléma neve: iszlám. Ezen vitathatatlan tények hosszú sora ellenére a muszlim ügynököknek okos módszereik vannak arra, hogy hogyan adják elő azt a problémát, amit ők okoznak: mond azt, hogy „általános probléma az idegenekkel.” A tények azonban világosan megmutatják., hogy ha eltávolítjuk a muszlimokra vonatkozó statisztikákat a dán bűnözési statisztikákból (és tulajdonképpen a többi európai statisztikából is), akkor a bevándorlási probléma mindjárt barátságosabb képet mutat.

A vallásszabadság eszméjét ismét újra kell gondolni. Ha egy adott vallás vallásos szövegei, annak alaptanításai és/vagy prófétáinak kijelentései annyira durván megsértik az ENSZ emberi jogi nyilatkozatát, mint ahogy azt az iszlám teszi, akkor a „vallásként” történő elismerést a legfelsőbb bíróságoknak meg kell szüntetniük. Máskülönben minden elképzelhető emberi igazságtalanságot törvényesen megengedetté és legitimmé lehet tenni azáltal, hogy azt egy „elismert vallás” nevében követik el, és ezért be lehet sorolni a „vallásszabadság” védelme alá. Mivel ez a fajta státuszváltás jelenleg nem történik, ezért itt az ideje, hogy a nemzetközi konszenzus eszközeivel elkezdődjön egyfajta felvilágosodás (természetesen az iszlám országok kizárásával).

Nem lehet és nem szabad többé megengedni az iszlámnak, hogy a történelem során kialakult jogi rendszereket erőszakkal eltávolítsa olyan országokban, ahol már léteznek, mint ahogy az jelenleg egy ideje a legtöbb nyugati országban történik. Továbbá nem szabad megengedni, hogy vallási törvényeket alkalmazzanak az alkotmányos törvények helyett. A jövőben ezt kell mondanunk:

Az alkotmányos törvények a vallási törvények felett állnak!
Nincsenek olyan kivételek, hogy „ha”, „és” vagy „de”.


[i] Snaphanen – noter om Danmark & Sverige, torsdag, december 01, 2005 Velfærdskomissionen foreslår indvandrerstop

[ii] Daniel Pipes: Is something rotten in Denmark? In: New York Post, 27 August 2002

[iii] Siegfried Kohlhammer: “Kulturelle Grundlagen wirtschftlichen Erfolgs (Cultural Foundations for Economic Success)”, http://www.eurozine.com/articles/2006-11-02-kohlhammer-de.html

[iv] Hans-Ulrich Wehler: “Muslime sind nicht integrierbar (Muslims cannot integrate)”, in: taz, 10 September 2002; (http://www.taz.de/index.php?id=archivseite&dig=2002/09/10/a0132)

[v] Einar Koch: Ausländerkriminalität: Das verschweigt uns die Statistik (Criminal Activity of Foreigners: What The Statistics Conceal from Us); in: Bild.de from 16 June 2009 (http://www.bild.de/BILD/news/ vermischtes/2007/12/27/u-bahn-schlaeger/hg-auslaender-kriminalitaet/auslaender-kriminalitaet,geo=3354366.html)

[vi] Jörn Hasselmann: “Jugendliche in Berlin immer brutaler. (Youth in Berlin becoming more brutal)” In: DER TAGESSPIEGEL, 22 February 2007 (htp://www.tagesspiegel.de/politik/div/;art771,2166571)

[vii] Udo Ulfkotte: “Geheimakte Dänemark: Warum immer mehr Dänen aus den Städten fliehen (Top Secret File Denmark:Why Ever More Danes are Fleeing the Cities)”, in http://info.kopp-verlag.de/news/geheimaktedaenemark-warum-immer-mehr-daenen-aus-den-staedten-fliehen.html

[viii] ugyanott

[ix] ugynaott

[x] Daniel Pipes: Is something rotten in Denmark? In: New York Post, 27 August 2002

[xi] ibid. As in: Kristeligt Dagblad 30 June 2008 (http://www.kristeligt-dagblad.dk/artikel/290659:Kirke—tro&#8211; Muslimer-holder-vagt-ved-dansk-kirke) and Udfordringen (http://www.udfordringen.dk/art.php?ID=13147)

[xiii] Daniel Pipes: Is something rotten in Denmark? In: New York Post, 27 August 2002

[xv] Daniel Pipes: Is something rotten in Denmark? In: New York Post, 27 August 2002

[xvi] DR Nyheder/Indland, 24 January 2008

[xvii] Daniel Pipes: Is something rotten in Denmark? In: New York Post, 27 August 2002

[xviii] Udo Ulfkotte: “In Dänemark hat die Polizei dem Druck von Randalierern nachgegeben (The Police in Denmark Have Given In to the Pressure from the Rioters)”, (http://info.kopp-verlag.de/news/in-daenemark-hat-die-polizei-dem-druck-von-randalierern-nachgegeben.html)

[xx] Guardian: “Danish-Muslim leader lampoons far-right over latest prophet cartoon”, 26 October 2007 (http://www.guardian.co.uk/world/2007/oct/26/muhammadcartoonsl.islam)

[xxi] Daniel Pipes: Is something rotten in Denmark? In: New York Post, 27 August 2002

[xxiii] Source: http://www.akte-islam.de/4.html; SIAD 25 October 2007: http://sioe.wordpress.com/2007/10/25/

update-on-the-copenhagen-demonstration-murder-attempt-on-sioesiad-denmark-leader-and-members/

[xxiv] Daniel Pipes: Is something rotten in Denmark? In: New York Post, 27 August 2002

[xxv] Daniel Pipes: Is something rotten in Denmark? In: New York Post, 27 August 2002

Irán nyugati mecseteket használ arra, hogy terrorakciókat tervezzen?

Természetesen ebben nincs semmi meglepő, csak azok a nyugatiak lepődnek meg, akik elhiszik azt a politikailag korrekt állítást, hogy a mecsetek jó szándékú imaházak, amelyeket soha nem használnak aljas célokra. Valójában a mecseteket gyűlöletszításra, terroristatámadások elősegítésére, bombagyártásra, fegyverraktárként, bin Laden üzenetének terjesztésére, amerikai és indiai katonák lelövésére, és arra használnak, hogy dzsihadistákat képezzenek ki.

CBN, Jihad Watch, 2010. decemeber 16.

Erick Stakelbeck a Stakelbeck on Terror legutóbbi műsorában Reza Khalilivel, az Iráni Forradalmi Gárdája egyik volt tagjával készített interjút. Khalili kettős ügynökként képes volt beépülni ebbe a szervezetbe és a CIA-nek dolgozott. Nemrég jelent meg új könyve „A Time to Betray” címmel.

Az interjú egyik legmegdöbbentőbb része talán Reza azon beismerése, hogy Irán arra használja a mecseteket Európában és Amerikában, hogy megtervezzék, finanszíroznak a terrort és embereket toborozzanak és képezzenek ki. Reza személyesen vett részt néhány ilyen műveletben, miközben az európai muszlim közösségekben Iránnak dolgozott. A jelenlegi vitákat nézve, amelyek a mega-mecsetek körül tombolnak, és itt nem csak a Ground Zero, hanem több más mecsetről is szó van [magyar vonatkozású téma: Seres László: Al-kaida közeli alapítványé az újbudai mecset?], Reza észrevételei életbevágóan fontosak.

A videó szövege:

Reza Khalili: A mecseteket imára kellene használni. Egy olyan helynek kellene lenni, ahol Istennek veti alá magát az ember. De ehelyett toborzóközpontokként használják titkos találkozókra, fegyver és pénz cserére, és terrortámadások kitervelésére használják őket, és néhány ilyen találkozón én is jelen voltam.

Erik Stakelbeck: Rámutatott egy kulcsfontosságú részre, mégpedig arra, hogy Irán a nyugati mecseteket és az iszlám kulturális központokat arra használja, hogy a programját propagálja…ezt részletezné egy kicsit jobban? Hogyan használja fel Irán a mecseteket Európában és Amerikában arra, hogy terrortámadásokat terveljen ki?

Khalili: Tapasztalatból mondhatom: Részese voltam a műveleteknek, része voltam az iszlám közösségnek, és biztosan mondhatom, hogy a mecseten belül az Iráni Forradalmi Gárda tagjai próbálkoztak az afgán, pakisztáni, török és más közösségeknél. Toborozniuk kellett közülük, pénzt és fegyvereket cseréltek. És a mecsetek biztonságot nyújtottak ehhez, és véleményem szerint, a műveletek központjai voltak. Tehát ha egy hírszerző ügynökség, mint pl. a CIA beépül egy mecsetbe és értesül arról, hogy egy Gárda tag irányítja azt, akkor valójában nagyon hatékonyak lehetnek a terror cselekedetek felderítésében azon a környéken. Ilyen központi szerepet tölt be a mecset.

Stakelbeck: És mindez Európában. Néhány ilyen műveletben ön is részt vett. De mi van Amerikában?

Khalili: Ugyanez. Toboroznak, képeznek, terjesztik a mártíromság ideológiáját, és sok embert vezetnek és kapcsolatba hozzák terrorista csoportokkal. És nemrég láthatukk, hogy sok muszlim amerikai állampolgár sajnos bevette ezt és al-Kaida kiképzőtáborokba, vagy máshová küldték őket. De az irániak a mecseteken és iszlám kulturális központokon keresztül nagyon aktívak itt, létrehozzák a kapcsolatokat és végrehajtják ezeket a műveleteket.

Szerző: dzsihadfigyelo | december 17, 2010

Eurábia 2/4

Eurábia: Európa előre megtervezett iszlamizációja

Tartalom

1. rész: A politikai, ideológiai és vallási háttér Európa iszlamizációja mögött
2. rész: Tények Dánia iszlamizációjáról
3. rész: Összefoglalás
4. rész: Dánia iszlamizálódásának nyugati segítői

2. rész:
Tények Dánia iszlamizációjáról

Évtizedeken keresztül Dánia egyike volt a világon található valóban békés közösségeknek, viszonylag jól működő szociális rendszerrel. Európa és sok ország számára ez a kis ország követendő példa volt az erős környezettudatosságát, egyik legjobb oktatási rendszerét és az alacsony bűnözést illetően. Évtizedekig ez volt annak a liberális politikának a sarokköve, amelyet a dán szociáldemokraták kiviteleztek.

Ugyanakkor az 1990-es években, az iszlám országokból történő hirtelen bevándorlással párhuzamosan elkezdtek az emberek kiábrándulni. A dánokat sokkolta, hogy a legnagyobb városokban már mennyi muszlim él és milyen kicsi a hajlandóságuk arra, -ha van egyáltalán,- hogy beilleszkedjenek a dán társadalomba. Épp ellenkezőleg, egyre világosabbá vált, hogy a muszlimok vezetői támadják a dánok életmódját, még élesebb nyelvet használnak azért, hogy kifejezzék a megvetésüket az úgynevezett „romlott nyugat” iránt.

Csak fokozatosan és nagyon lassan kezdték a dánok azt megérteni, hogy a muszlimok nem csak hogy nem fogadják el a dán társadalom alapértékeit (az egyén szabadsága, szólásszabadság, nemek egyenlősége, más etnikai csoportok iránti tolerancia), hanem egyre hevesebben támadják ezeket az értékeket. A „nyugati romlottság” helyébe az iszlám archaikus társadalmi modelljét állítanák, amelyet idővel bevezetnének Dániában, mint a hit és igazság leendő és egyetlen modelljét.

Természetesen Dániában, mint a „háború egy másik földjén”, az iszlám a tömeges beszivárgáson keresztül dolgozik, azzal a céllal, hogy Dániát egy iszlám Dániává tegye. A Dán Iszlám Párt már kijelentette, hogy hamarosan átveszik az irányítást Dánia felett. A párt központi, és egyedüli feladata valójában az, hogy Dániát egy iszlám állammá változtassa, azáltal, hogy a muszlimok beszivárognak a fontos pozíciókba. Ezen felül azzal fenyegetőznek, hogy a muszlim gyerekekkel való „rossz” bánásmód megfékezhetetlen nyugtalanságot idézhet elő az ott élő muszlimok között.

Általános tények

Mint bármilyen más nyugati területen a dánoknak is problémájuk van a muszlim bevándorlók által szított utcai zavargásokkal. És ez nem csak a Mohamed karikatúrák 2005-ös Jyllands-Posten-beli megjelenése óta van így. Már 1999 novemberében több tucat fiatal a nagyszámban muszlimok által lakott Norrebro településen utcai zavargásokban vett rész, miközben a rendőrség nem csinált semmit. A muszlimok kb. 100 ablakot törtek be, autókat gyújtottak fel, és kövekkel dobálták a rendőrséget. A rendőrségi jelentés szerint, a zavargásra azért került sor, mert Eric Cicek török származású dán bűnözőnek miután letöltötte a három éves büntetését, vissza kellett volna mennie Törökországba. Még talán emlékszünk a Franciaországi felfordulásra, ami hasonlóan muszlim bűnözőkhöz volt kapcsolható, és ahol több ezer autót és tömegközlekedési járműveket gyújtottak fel és rongáltak meg, és végül a rendőrségnek gumilövedéket kellett használnia ellenük. Az üzenet, amit a muszlimok nem csak Dániának és Franciaországnak, hanem a többieknek is üzentek, a következő volt: „Mi vagyunk ennek az országnak a jövőbeli urai.”

A heteken át tartó őrjöngés során, amit a muszlimok a Mohamed karikatúráknak a dán Jyllands-Posten napilapban történő megjelenése után adtak elő (és amelynek eredménye 140 halott és több mint 800 sebesült volt világszerte), Dániát más nyugati kormányok is kritizálták. Sean McCormack az EU külügyminisztériumának szóvivője, Jack Straw brit külügyminisztériumához hasonlóan, a karikatúrák megjelenését „sértőnek” jellemezte.

„A véleménynyilvánítás szabadsága mellett” minden demokráciához hozzá tartoznak olyan „szempontok, mint a kisebbségi jogok megértésének és tiszteletének előmozdítása.”

McCormack ezen kritika alatt azt értette, hogy Dániában a muszlim kisebbséget állítólag elnyomják a dánok. Korábban a muszlimok dicsekedtek azzal, hogy ők állítólag mennyire toleránsak a vallási kisebbségeikkel. Murat Hofmann, egy az iszlámra áttért német, tanult jogász, ex diplomata és számos könyv szerzője, az iszlám kisebbségi jogokat a következőképpen jellemzi:

„a legliberálisabb rendeletek más vallásokkal kapcsolatban, amit a világ valaha látott, vagy használt.”

Ez egyike az iszlámról alkotott azon mítoszoknak, amelyek ha alapos vizsgálatnak vetik alá, nem állják ki a próbát. Nézzünk egy példát Dániából arra, hogy az iszlám valójában hogyan bánik a vallási kisebbségekkel.

A rasszista muszlimok miatt, az őslakos dánoknak el kell költözniük

Grönland szigete a kis Dániához tartozik. Ugyanakkor évek óta Grönland őslakói, az inuitok, nem mernek kimenni az utcára. Ennek oka felfoghatatlan, ugyanakkor elég groteszk: „a béke vallásának” követői a grönlandi őslakosokat „hitetlennek,” sőt vadállatoknak tarják, akiknek nincsenek emberi jogaik. És annak ellenére, hogy a dán kormány mindent megtett annak érdekében, hogy javítsa a helyzetet az inuitok és muszlimok között, nem történt javulás, sőt sok esetben a helyzet csak tovább romlott. A kormány intézkedési tervében szerepelt egy arab nyelvű internetes oldal létrehozása, amelyben megkísérelték bemutatni, hogy a muszlimok az inuitokkal nem úgy bánnak, mintha vadállatok lennének. Már 2007-ben az inuitok Aarhusban a hagyományos éves fesztiváljukat (minden június 21-én) csak a rendőrség védelmében tudták megrendezni. 2008-ban pedig nem tartották meg a fesztivált az őslakos grönlandiakat erő egyre növekvő muszlim erőszak miatt.

Az őslakosoknak le kellett mondaniuk a nagyon kedvelt futball játékukat is, mivel a muszlimok kövekkel dobálták volna meg, ha rajta kapják őket. A támadások olyan kegyetlenek lettek, hogy az inuitoknak, ha nem akarják, hogy a muszlimok betörjenek a lakásaikba, el kell barikádozniuk az ablakaikat. Ezt a problémát már régóta ismerik a hatóságok, és úgy reagálják le, mint egy olyan ország vezetői, amelyet illedelmes, szerény emberek vezetnek. Ahelyett, hogy kitépnék a probléma gyökerét, elfognák és börtönbe zárnák, majd deportálnák az elkövetőket, Aarus városi tanácsa minden olyan inuitnak finanszírozza a dán területre történő áttelepítését, aki a muszlimoktól tartva, el akarja hagyni szülőföldjét, és ezzel együtt felhagytak az olyan lakások keresésével, amelyek a városok külvárosi részein vannak, ahova a muszlim bevándorlók telepedtek le. Ez egy olyan lépés, amelyet a muszlimok figyelemmel kísérnek, tekintettel a már meglévő nagyszámú muszlimra Dániában. Az inuit Johanne Christiansen, aki örömmel elfogadta az állami segítséget, azt mondta:

„Nem bírnám elviselni többé, hogy a [muszlimok] állandó célpontja legyek.”

Különösen a szomáliaiak és arabok támadják meg őket. „Egyszerűen nem tisztelnek minket.” A muszlimok azt mondják az inuitoknak, hogy „teljesen szarnak rájuk, mert Dánia már az övék.”

Pár nem túl jelentős dán helyi újság kivételével az európai mainstream média a mai napig hallgat ezzel a témával kapcsolatban. Sőt épp ellenkezőleg, a Süddeutche Zeitung, amely vezető szerepet tölt be Európa „izlamizációjának állítólagos fenyegetettségét” tagadók és elnyomók között, napi szinten azt állítja, hogy azok, akik figyelmeztetnek Európa iszlamizációjára tévednek, furcsák, idegengyűlölők, kigúnyolják és rosszindulattal vádolják meg őket.

És még a számos emberi jogi szervezet is, akik világméretű tiltakozó kampányok formájában egyébként a nyugati kormányok által elkövetett legkisebb hibát is felfedik, szokatlanul csöndbe maradnak és a mai napig nem mondtak semmit, tiltakozásul a Dániában történt eseményekkel kapcsolatban. A legtöbb nyugati újságírónál, művésznél, és értelmiséginél, és a legtöbb nyugati szabadság és emberi jogi harcosnál a merészség következetesen véget ér ott, ahol az iszlám elkezdődik. És ez a merészség eltűnik annak a teokratikus totalitarizmusnak a sötét szándéka előtt, amely halállal fenyegeti a kritikusait és ellenfeleit annak érdekében, hogy gyáván és becstelenül meghátráljanak, és amely arra bíztatja a követőit, hogy ne rettenjenek el a gyilkosságtól annak érdekében, hogy beteljesítsék a céljukat.

Mindenesetre egy demokratikusan megválasztott hivatal, amely nem képes megvédeni a saját lakosságát a bevándorlók támadásaival szemben, nem érdemli meg, hogy „kormánynak” nevezzék. Az inuitok áttelepítésének politikáját a dán muszlimok a következőképpen értelmezik: egy további lépés Dánia sikeres leigázásának érdekében, annak az iszlám követelésnek megfelelően, hogy uralkodjanak egy országon. És ez, mint egy közvetett bátorítása a muszlimoknak arra, hogy folytassák a terror gyakorlatát, ez idáig elég sikeresnek bizonyult a nyugat ellen.

A korábban említett nemzetközi kritika Dánia ellen, a muszlim kisebbséggel szembeni állítólagos tisztelet hiánya miatt, botrányos, figyelembe véve azt, hogy mennyi gyűlölet és tiszteletlenséget mutatnak a dán muszlimok az őshonos emberek felé. Ez botrányos, figyelembe véve azt, hogy az iszlám országokban a kisebbségek jogait hogyan biztosítják (vagy valójában hogyan nem biztosítják).[1] Továbbá ez megmutatja a tudás hiányát vagy a felsőbb politikai körök teljes tudatlanságát az iszlám valódi jellegét illetően. Ugyanis gyakorlatilag az összes iszlám országban egyszerűen a szemétre hajítják a kisebbségek jogait, különösen amikor ezek a jogok a „hitetlenekre” vonatkoznának. Valójában nincs még egy olyan vallás, amely annyira ellenséges lenne a kisebbségekkel szemben, mint az iszlám. A SPIEGEL (amely egyike azoknak a kevés újságoknak, amely valamennyire meri kritizálni az iszlámot, annak ellenére, hogy hisz abban, hogy a mérsékelt iszlám jó) beszámol arról, hogy „Erőszak, terror, és az iszlamisták egyre növekvő áradata fenyegeti a keleti kereszténységet. Néhány országban a nem kedvelt kisebbség a túlélésért harcol – vagy a menekülésben látja az üdvösséget.”


[1] A tények számokban: Csak az elmúlt 50 évben a zsidók és keresztények száma a Közel-Keleten az üldöztetéseknek köszönhetően 95%-kal eset vissza. És amíg, -ezeken az eredetileg zsidó-keresztény területeken, ahol a keresztények és a zsidók az iszlám megjelenése előtt évszázadokig éltek,- ezeket a vallásokat szinte teljesen elsöpörték a föld színéről, addig a keresztény Európa egyre jobban iszlámmá válik. Azon keresztények és zsidók tényleges száma, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat a Közel-Keleten talán még ennél is magasabb. A SPIEGEL magazin a következőképpen tudósít: „Nincs megbízható adat az Észak- Keleti kisebbségek számát illetően, részben azért, mert nincs hozzáférhető statisztika, másrészt pedig azért, mert politikai provokáció lenne egy ilyet készíteni.”

További részletek találhatóak Michael Mannheimer „A keresztények világméretű üldöztetése” című tanulmányában: http://www.hagalil.com/archiv/2007/08/christenverfolgung.htm

Egy részlet ebből: Igazság szerint a kereszténységet soha nem üldözték annyira, mint manapság. Minden harmadik percben megölnek egy keresztényt a hite miatt- döntő többségben iszlám országokban. A svájci katolikus egyház beszámol arról, hogy a hitük miatt minden évben 100 000 keresztényt ölnek meg vagy kínoznak halálra. Az Emberi Jogok Nemzetközi Társasága (ISHR) alapján minden tízedik keresztény, több mint 200 millió világszerte, diszkrimináció és erőszak áldozata. Egy dokumentumfilmben, amelyet a PHOENIX készített, a „keresztények üldöztetése” témában a következőről számolnak be: A keresztények sok iszlám országban veszélyben élnek. Ezekben az országokban csak papíron van vallásszabadság.” Az Open Doors holland emberi jogi szervezet alapján 2005-2008-ig világszerte a kereszténység volt a legüldözöttebb vallás. „Több millió keresztényt üldöznek, vagy diszkriminálnak a hite miatt- legyen az akár egy iszlám állam, egy totalitárius állam, vagy olyan terület, ahol tombol az erőszak. Gyakran másodosztályú állampolgárokként sorolják be őket, akitől az alapvető emberi jogokat megtagadják.” Ennek a világméretű tanulmánynak a végkövetkeztetése egyszerre félelmetes és felvilágosító: a 10 ország közül, ahol a legdurvábban üldözik a keresztényeket 6 iszlám, és az 50 feljegyzett országból 37 iszlám. A tanulmány egy másik következtetése: Mind az 50 országban teokretikus totalitarianizmus van, vagy egy jól elkülöníthető állami vezetés alatt áll.”

Szerző: dzsihadfigyelo | december 17, 2010

Pősze a Jobbik iszlámimádatáról

Jobbik: a magyar iszlámbarát párt?

Hetek, 2010. 12. 17.

Pősze Lajos

“A másik kulcskérdés az iszlámmal való viszony, amit Pősze egyenesen iszlámimádatnak nevez. A Jobbik ugyanis titkos kapcsolatot tart fenn az úgynevezett Izrael-ellenes arab nagykövetségekkel, létrehozta ezt a sajátos klubot, miközben verbálisan a legkeresztényibb magyar pártnak adta el magát. Ez többek között azért is ellentmondás, mert a legtöbb iszlamista arab országban üldözik a keresztényeket, az áttérést például halállal is büntethetik. „Egyetlen párt sem lehet iszlámhívő és Európa-ellenes, miközben kettős kereszteket döfköd a földbe” – magyarázta Pősze, a Jobbik szakmai pártprogramjának legfőbb írója, aki szerint a frakcióban maradtak olyanok, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak a párt jelenlegi helyzetéről.

Egy, a Jobbik frakcióban ülő politikus lapunknak elismerte, hogy valóban többen gondolják úgy közülük, hogy nem találták még meg a stratégiai választ a Fidesz kormányzására. Forrásunk Pősze távozását egy „megromlott, helyrehozhatatlan házassághoz” hasonlította. „Több kísérlet is történt a párt vezetésétől eltávolodott Pősze visszaintegrálására, de az utóbbi hetekben semmi jele sem látszott, hogy erre bármilyen esély lenne” – tette hozzá.

Vona Gábor szerint jó, ha egy képviselő­cso­porton belül a politikusok különböző árnya­latokat képviselnek, de Pősze Lajos esetében ez már „a frakciót belülről mérgező politikai hovatartozás volt”.”

Magyar Hírlap 2010.12.14. 

– Hogy határozná meg a Jobbik mostani irányvonalát?
– Ma már nem lehet tudni, hogy a Jobbik elnöksége vagy valójában külső erők irányítják-e a pártot. Ilyen légkörben nem szívesen dolgozik az ember, hiszen nem lehet látni, mi is a Jobbik célja, az értékek összekeverednek. Nonszensz, hogy a pártban egyszerre van jelen az iszlám szinte fétisszerű, fanatikus imádata, a karácsonyi keresztállítás és az Európának való hátat fordítás. Ez követhetetlen.

És magától Vona Gábortól: Iszlám

“Utóbbi, azaz a muszlim világ kapcsán rendre kérdőjelek sorjáznak, hiszen a Jobbik, azon belül is jómagam számtalanszor kifejeztük a muszlim világ irányába érzett szimpátiánkat. Már 2002-ben, még egyetemistaként, diploma előtt, kormányváltás után, felszólaltam egy Vácott szervezett palesztin kiállításon, majd Jemenbe utaztam egy ifjúsági konferenciára, számtalan palesztin ügyben szervezett demonstráción jelen voltam, és nem sorolom tovább. Nem egyszer még saját táborunkban is értetlenség fogadja, fogadta, honnan ered nekem ez az irányultságom.”

“A belső pusztulás jelei nyilvánvalóak, és csak idő kérdése, hogy a fekély egyértelmű és látványos legyen. Ebből a szempontból nézve Afrika nem képez erőt, Ausztrália és Dél-Amerika pedig identitászavartól szenved a sokszorosan torlódott társadalmai miatt. Kizárásos alapon maradt – több kontinensen elterjedve -, amely igyekszik őrizni a tradíciót: ez pedig az iszlám világ. És természetesen nem öngyilkos merénylők és véres háborúk mellett török lándzsát, de egyúttal kijelentem, ma az emberiség tradicionális – a transzcendenst a hétköznapival együtt megélő – kultúrájának utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt. (Mondom ezt mint római katolikus vallású ember.) Sikere vagy kudarca nem az iszlám és Amerika/Izrael viszonylatában, hanem az emberiség szempontjából lényeges számomra. Amennyiben az iszlám elbukik, a fény szinte teljesen kialszik, és a globalizmus sötétsége előtt már nem marad érdemi ellenfél. Akkor tényleg véget ér a történelem. És nem lesz happy end…”

Szerző: dzsihadfigyelo | december 16, 2010

Terrortámadások Svédországban?

Terrortámadások Svédországban

Előzmények: Terrortweet és svéd Mohamed (Kitekintő.hu) [Jó a cikk, csak egy dolgot hagy ki, amikor azt vizsgálja, hogy mi lehet az oka a terrortámadásnak, mégpedig a legfontosabb indokot: a Korán utasításait.]

Az alábbi videó, amelyet a Swedish TV mutatott be, egy rövid interjút mutat egy politikussal, aki beépült az egyik stockholmi radikális mecsetbe. A mecset a dzsihádra való toborzás melegágyának bizonyult.

A videó fordítása:

Daniel Arrospide egy stocholmi politikus. Hat hónapra beépült az egyik legnagyobb mecsetbe. A mecset egyik csoportja a szent háborúhoz toborzott embereket.
„Szélsőséges csoportok toboroznak embereket terrortámadásokhoz.”
„Az al-Kaida számára? Tud erről az imám?”
„Igen tud. Emberek rendszeresen lépnek kapcsolatba a mecsettel. Ha egyedülálló valaki, akkor pénzt kap, ha házas és úgy dönt, hogy Allah nevében meghal, akkor rengeteg pénzt ígérnek a családnak. A munkanélküli és hajléktalan embereket célozzák meg, azokat, akiknek nincs jövőjük.”
„Sokat beszélnek a dzsihádól?”
„Igen, sokat. A háborúnak folytatódnia kell a tisztátalanok, hitetlenek, istentelenek ellen.”
„A svédek ellen?”
„Igen ellenük.”
A szombati támadás nem volt meglepetés.
„Éreztem, hogy valami történni fog Stockholmban, hogy  előbb vagy utóbb egy bomba fog robbanni. Ezt nem kerülhetjük el.”
„Még több támadás lesz Svédországban?”
„Igen, biztos vagyok benne.”
„Vannak alvó terrorista csoportok Svédországban?”
„Igen egészen biztos. A mecsetben tízen szabadkezet kaptak, hogy  Svédországban azt tegyenek, amit akarnak.”
„Képesek terrorakciókat végrehajtani?”
„Igen, akár még rosszabb dolgokat is.”
„Mint például?”
“Felrobbantani egy atomerőművet.”

Szerző: dzsihadfigyelo | december 13, 2010

Eurábia: Európa előre megtervezett iszlamizációja

Eurábia: Európa előre megtervezett iszlamizációja

Michael Mannheimer, forrás: PI-News

A demokratikus törvényeknek köszönhetően, felül fogunk kerekedni rajtatok. A vallási törvényeiteknek köszönhetően, uralkodni fogunk felettetek.” -Egy imám Izmírből

Dánia példája

Európa iszlamizációja teljes gőzzel halad előre. Az európaiak nagy része tehetetlen ezzel szemben. Egyrészt nincs információjuk a valódi iszlám lényegéről, másrészt pedig az iszlám európai politikájáról. A muszlimok nem integrálódni jöttek az európai társadalomba. A céljuk átalakítani Európát egy olyan iszlám területté, ahol csak a saríja, az iszlám törvények uralkodnak.

Ez a dokumentum fontos információkat fed fel ezzel a témával kapcsolatban, annak reményében, hogy a muszlimok terjeszkedési vágya, és az őket támogató nyugati elit ellenállásba fog ütközni.

Tartalom

1. rész: A politikai, ideológiai és vallási háttér Európa iszlamizációja mögött.
2. rész: Tények Dánia iszlamizációjáról
3. rész: Összefoglalás
4. rész: Dánia iszlamizálódásának nyugati segítői

1 rész
A politikai, ideológiai és vallási háttér
Európa iszlamizációja mögött

A baloldal terve az iszlamizálódásra

–és ennek a mai napig tartó következetes megvalósítása

A 90-es évek elején Daniel Cohn-Bendit a Szövetség ’90/Zöldek képviselője a Francia-Német Európában, és az egyik vezető baloldali politikus ennek megfelelően a következőket mondta:

Nekünk, Zöldeknek, a végsőkig kell harcolnunk azért, hogy annyi külföldit hozzunk be Németországba, amennyit csak tudunk. Ha már Németországban vannak, akkor harcolnunk kell a szavazati jogukért. Ha ezt sikerült kiharcolnunk, akkor meglesz a szavazóbázisunk ahhoz, hogy megváltoztassuk ezt a köztársaságot.

Jürgen Trittin, környezetvédelmi, természetvédelmi és reaktor biztonsági miniszter a Schröder kormányban (1998-2005), és ezután pedig, 2005 októberétől a Szövetségi Fogyasztóvédelmi, Élelmezési és Mezőgazdasági miniszter, őrizte meg az 1968-as békemozgalmi szellemiséget. A mai napig hálás a korábbi maoista „Kommunista Szövetség”-beli (Kommunistischen Bund [KB]) tagságáért. Ezzel kapcsolatban ezt mondta:

Ez [a KB-beli tagsága] nem a fiatalkor bűne. Úgy gondolom, hogy több dolog van ma, ami mellett ki lehet állni…”[i]

Ezzel a kijelentéssel összefügg Tritten érdekes véleménye a demokratikus választásokkal kapcsolatban. Nem tudnak mit kezdeni a parlamenti többség szervezeteivel, de azzal igen, hogy megszerezzék maguknak a

meghatározó kisebbségeket és befolyásolni tudják a közvéleményt.”[ii]

Ez nem más, mint a proletárdiktatúra lenini tanának posztkommunista propagálása egy prominens német politikus részéről. Ugyanezzel igazolták az évtizedeken át tartó kommunista elnyomást, amelyet egy radikális, arrogáns baloldali-fasiszta kissebség irányított. A nyilvánosság hasonló irányításával, amely idáig sikeresnek bizonyult, Trittin egy sokkal átütőbb tervet vázolt fel a nyugat-európai országok valódi hatalmi viszonyát illetően. Még a politológusok sem voltak képesek ezt elérni a hosszadalmas elemzéseikkel. Igaz, hogy a parlamentáris hatalom főleg az európai konzervatív pártok kezében van. Ugyanakkor a közvélemény irányítása, amiről Tritten beszél, és a hatalom, amely ebből származik az döntő többségben a jól szervezett, főleg baloldali kissebség (kulcsszó: baloldali [fasiszta] véleményformáló kartell) kezében van, akik meghatározhatják, hogy mi politikailag korrekt és mi nem az. Még fogunk erről beszélni.

A faképnél hagyott politikusok más embereket keresnek maguknak

Egy politikai szatíra hogyan vált végül valósággá

Most jöjjön a Zöldek alfahímje, a német Joschka Fischer, aki sokáig a pártja vezetője, és német Külügyminiszter (1998-2005) volt. Fiatalkorában az országa harcos ellensége volt, harcolt a rendőrséggel, RAF (Vörös Hadsereg Frakció) szimpatizáns volt, és gyűlölte a nyugati rendszert. Ugyanazt fújta, mint a harcostársa és párttársa Cohn-Bendit. Fischer („Egyre jobban felfedeztem, hogy mennyire marxista maradtam”) felfedi szándékát a tömeges bevándorlással kapcsolatban könyvében, amelynek „Németország – A veszély” (1994) a címe. A Die Welt német újság a következőképpen foglalta össze a könyv tartalmát:

Németországot kívülről körbe kell fogni, belülről pedig (külföldiek) beáramlásával kell heterogénné tenni vagy teljesen „felhígítani”.[iii]

Világosan fogalmazva, a történelmi szavazati arányok megváltoztatásának elképzelése megvolt, az eredmény egy rejtett és gondosan végrehajtott határozott terv volt. 1960-ban csak 600 000 muszlim élt egész Európában, ma ez a szám több mint 30 millió, és a történelem legnagyobb tömeges bevándorlása változatlanul folytatódik. Minden évben 1 millió új muszlim bevándorló áramlik Európába. Ez legálisan történik a családegyesítésekkel, menekült státus kérésekkel, vagy mint „politikai menedékkérőkként” olyan iszlám országokból, ahol az emberi jogokat lábbal tiporják. Megkapják a letelepedési engedélyt, európai állampolgárságot kapnak anélkül, hogy ismernék a kultúrát, képzettek lennének és rendelkeznének azokkal a szükséges tényezőkkel, amik ahhoz kellenek, hogy megbirkózzanak az európai high-tech társadalom elvárásaival.

De nem azért jöttek ide, hogy a nyugati társadalomba integrálódjanak. Ezt tiltja a vallásuk[1] és a vallási vezetőik, akik jól szervezettek, és akik régóta az európai muszlimok valódi vezetői. Az elsődleges politikai céljuk, az hogy beteljesítsék, amit a vallásuk, amire Allah utasította őket: a „hitetlenek” feletti uralkodásra az egész világon. Ez áll a Koránban. Erre utasított a prófétájuk (Mohamed). És a muszlimok összes képviselője minden európai országban erre törekszik, függetlenül attól, hogy milyen párthoz tartoznak.

Az iszlám elsődleges célja a világuralom

Akár Vural Öger[2] (német-török SPD képviselő), akár Boumediennes[3] (korábbi algériai államfő), akár Izbetbegovic[4] (volt boszniai elnök), akár Erbakan (volt török miniszterelnök), vagy Ibrahim El-Zayat[5] (a németországi Iszlám Közösség elnöke): mindegyikőjük jól ismeri a világuralomra való parancsot, és minden hatalmat felhasználnak arra, hogy ezt beteljesítsék.

Csak a nyugati jótét lelkek és a baloldali elit utasítja el rendíthetetlenül azt, hogy beismerje az iszlám világuralmi törekvéseit, mivel naivul követik a jótét lelkek és jóakarók jelmondatát, akik azt hiszik, hogy amit nem engednek meg hogy létezzen, az nem is létezik. De hadd mondjam el mindenkinek, aki nem fogadja el a valóságot: a muszlimokat egy csöppet sem érdekli, hogy mit gondolnak róluk a nem-muszlimok. Amit az iszlám valóban jelent, azt minden muszlim tökéletesen ismeri. Erős kifejezéssel élve a nyugati ideálokat és erkölcsöt, vagy más értékeket szemétnek tartják. Khomeini, másokkal egyetemben, egyértelműen kifejezésre jutatta ezt, amikor azt mondta, hogy

„Az egész világra terjedő uralom az iszlám célja”[iv]

Ezt a megállapítást mindenki igazolhatja, aki ismeri az iszlámot. Bassam Tibi német-szíriai orientalista és iszlám szakértő továbbá azt mondja:

„Mindenhol, ahol muszlimok élnek, az iszlám megköveteli magának az egyedüli érvényességet (az eltérő vélemény helytelen).”[v]

Még a kölni rendőrfőnök is– akit a hivatala kötelez arra, hogy ne foglaljon állást –  higgadtan megállapította, hogy az akadály nélküli határok és az iszlám emberek magas születési aránya következtében a német államot 2030-ban meg fogják dönteni. Mivel az iszlám világuralomra törekszik, ez lehet, hogy Németországban és Európában egy véres civilháborúhoz fog vezetni.[vi]

Bécsi kollégája, Alfred Ellinger, az Osztrák Kriminológusok Egyesületének elnöke (Vereinigung Österreichisher Kriminalisten) hasonlóan látja. Európa iszlámmal kapcsolatos helyzetét a következőképpen magyarázza:

„Egy muszlimoknak kötelessége megvédenie a területét a hitetlenek támadásaival szemben, és ugyanakkor rombolni a hitetlenek világát egészen addig, amíg az iszlám uralkodik az egész bolygón. A dzsihádnak csak akkor lesz vége, ha minden ember vagy felveszi az iszlám vallást, vagy behódol a hatalmának. <<Az iszlám határai a világ határai.>>”[vii]

Hasonlóan a török Metin Kaplan, a „kölni kalifa”, aki a „Kalifátus Állam” militáns muszlim szervezet alapítója, zsidó és Izrael gyűlölő, és akit menekültként ismertek el, több prédikáción is kikiáltotta a „Németországi Iszlám Teokrácia” megalapítását, és egy hamarosan bekövetkező iszlám világuralomról jövendölt.[viii] 2008 végén, T. K. Abdullah indiai származási iszlám tudós Katarban, egy nyilvános bemutatón kijelentette, hogy az iszlám hamarosan át fogja venni az uralmat a világ felett, miután a kommunizmus és a kapitalizmus végleg kudarcba fulladt.[ix]

Adolf Hitlernek csak csekély megértése volt az iszlámról, de mégis együttműködött a jeruzsálemi főmuftival annak érdekében, hogy haláltáborokat építsenek a Palesztinában élő zsidóknak. Ugyanakkor jobban megértette az iszlám világuralmi kötelességét, mint a modern, tanult európaiak.

„Ha mohamedánok lettünk volna, akkor ma mienk lenne a világ.”[x]

A muszlimok mindenütt át akarják venni a hatalmat, és ettől sem egy színlelt baloldali felfogás, sem pedig egy zöld felfogás nem tarthatja őket vissza. Nargess Eskandari-Grünberg, a Szövetség ’90/Zöldek muszlim politikusa kifejezte ezt egy Oktatási és Integrációs Pártvezetőségi Gyűlésen, amikor egy frankfurti polgár a városrészén élő külföldiek nagy számáról panaszkodott.

„Frankfurtban a bevándorlás tény. Ha nem tetszik, akkor el lehet menni máshová,”

mondta.

Eskandari-Grünberg 1965-ben Teheránban született, 1985-ben politikai menekültként elhagyta Iránt és Németországban kapott menedéket.

Az európai politikusok hogyan viszik végbe a politikájukat a választópolgáraik ellenében, a muszlim szavazati politikájuk segítségével?

Mára az európai muszlimok befolyása a napi politikára és a politikai hatalmuk elsöprő erejű lett. Emlékezzünk Gerhard Schröder újraválasztási ajánlatára, és hogy milyen kevés szavazattal nyert. A vereséget látva Schröder a török szavazatokra pályázott, és megígérte, hogy végérvényesen megtisztítja az utat az iszlám Törökország EU-tagsága előtt. Ezt az üzenetet a körülbelül 600 000 honosított iszlám bevándorlónak címezte, akiknek a többsége török, és akikben Schröder reménykedett. Sikeres volt a megközelítése. A német-török szavazatoknak köszönhetően, akik Schröder szavazóinak többségét tették ki, a szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek képesek voltak elegendő mandátumot összegyűjteni, és 6027 szavazat elég volt ahhoz, hogy Schrödert újraválasszák német kancellárnak. Ugyanakkor mindez a német emberek akarata ellenére történt (amiről hallgattak), mivel a honosított német-török bevándorlók szavazata nélkül Schröder félmillió szavazattal elveszítette volna a választásokat. Képzeljük el a következőt: a politikusok a saját embereik ellenében politizálnak. Ezt akarta Cohn-Bendit, és a baloldali hatalmi kartell ugyanezt a tervet alkalmazza Európa szerte, felhígítják a szavazati arányokat az őshonos európaiak között. És ennek a gyümölcse már látható.

A népességcsoportok kicserélése nem egy új keletű találmány. Mint egy „nem-katonai jellegű” végső megoldás, ezt a módszert már alkalmazták olyan területeken, amiket megszálltak, úgy hogy a hódítók „finomabb” módszerekkel, idővel kiszorították az eredeti lakosságot. Ennek egy kiváló példája Észak-Ciprus történelme. 1974. óta tartja megszállás alatt Törökország, és több százezer anatóliai törököt vittek oda. Ennek az lett az eredménye, hogy ma a török és a görög ciprióták aránya drámaian megváltozott a hajdani török kissebség javára.

Egy másik példa Tibet. Ezt a hatalmas autonóm területet, amely 1,2 millió négyzetkilométer nagyságú (összehasonlításként, Németország területe csak 350 000 négyzetkilométer) 1950-ben megszállták a kínaiak. Azóta Kína gondoskodott arról, hogy több millió kínai menjen Tibetbe, így a tibetiek kisebbségbe kerültek a saját hazájukban. Mindkét esetben a népesség átrendezését a megszálló hatalmak irányították, és az eredmény logikusan a megszállók etnikai csoportjának kedvezett.

Másrészről Európát nem szállta meg semmilyen külső hatalom, de ennek ellenére a kontinens a történelem legnagyobb felfordulásának közepén találja magát azáltal, hogy új, főleg muszlim etnikai csoportok sikeresen váltják fel az őshonos európaiakat. Ezt a felfordulást Európa SAJÁT politikusai irányítják, és már régen kitervelték a bennszülött európaiak igényei és akarata ellenére. Ezek a politikusok nem kérték a választópolgáraik engedélyét, és nem is reagálnak az európaiak azzal kapcsolatos nyugtalanságára, hogy ez a tömeges bevándorlás ahhoz a tényhez vezet, hogy Európa, – ahogy azt az európaiak ismerik,- egyre felismerhetetlenebbé válik, és sok helyen idegenek lettek a saját földjükön, és kezdettől fogva nem is akarták ezt a hatalmas beáramlást. Ez a bevándorlási politika egy totalitárius uralkodási koncepció minden jelét magán hordozza az európai politikai elit részéről és emlékeztet a nagy népesség változásokra a Szovjetunió és a kommunista Kína alatt Sztálin és Mao idejében. Ezeket a változásokat egy kis politikai csoport döntötte el és vitte véghez bárminemű népszavazás nélkül, amiben megkérdezték volna a bennszülött lakosságot.

Röviden és világosan: Európában a baloldali/zöld hatalmi csoportosulás néhány lényeges területen (például bevándorlás, EU bővítés, állampolgárság) úgy működött mostanáig, mint egy külső megszálló hatalom. Mivel azok, akik felelősek ezért a tömeges bevándorlásért képtelenek voltak megnyerni maguknak az európai szavazóikat ehhez, nekiláttak ahhoz, hogy idegen nyelvű, kultúrájú és vallású emberekkel szállják meg a saját hazájukat. Ezzel egy időben az volt a szándékuk, hogy „felhígítsák” az európai népességet, és végül megfosszák őket a hatalomtól.

Ez nem más, mint egy új típusú „etnikai tisztogatás”. Továbbá vannak bizonyos perverz figyelmeztető jelek: Nincs egy külső megszáll erő, hanem inkább egy kis és eltökélt kissebség a bennszülött lakosságon belül. Ez a hatalmon levő kissebség hosszú távon le fogja cserélni a jelenlegi lakosságot azokkal, akik a politikájukhoz ígéretesebb támogatónak bizonyulnak.

A baloldali/zöld program már megmutatja a kívánt eredményeket. Például Brüsszelben, Milánóban és Oszlóban az újszülötteknek a „Mohamed” nevet adják a leggyakrabban. Angliában hagyományosan a legáltalánosabb név a”Jack” volt. Mára ez a név a „Mohamed”. 2004-ban Hollandiában, a nagyobb városokban a gyerekek 56%-a külföldi volt, a legtöbbjük muszlim.

Svájcban, a statisztikák azt mutatják, hogy 2040-re a lakosság 76%-a muszlim lesz, feltéve, ha nem változik az alpesi ország politikája. Egy osztrák tanulmány szerint 2051-re minden harmadik osztrák tanuló muszlim lesz. Egy Soest-ben készített tanulmányból (Islamic Archive, 2006), amelyet a német lakosság fejlődésével kapcsolatban készítettek, kiderül, hogy 2045-re a német lakosság 51,72 millió muszlimból fog állni, szemben a 45 millió őshonos némettel. A vezető muszlim tekintélyek már számolnak azzal a ténnyel, hogy ebben a fontos európai országban át fogják venni a hatalmat.


[1] „Ti hívők! Ne kössetek szoros barátságot olyanokkal, akik nem tartoznak közétek!” Korán 3:118
„Ti hívők! Ne kössetek testvérbarátságot a zsidókkal és a keresztényekkel: Ők egymás testvérbarátai! Korán 5:51

[2] Öger a nagy török napilapban, a Hürriyetben: „Amit Szulejmán szultán Bécs ostrománál 1683-ban elkezdett, erős férfijainkkal és asszonyainkkal, valóra fogjuk váltani.

[3] „Egy nap emberek milliói fogják elhagynia déli félgömböt és északra fognak menni. Nem barátokként fognak jönni, hanem azért, hogy legyőzzenek. És azáltal, hogy benépesítik az északi félgömböt a gyermekeikkel győzni fognak. A feleségeink teste fog győzelemre segíteni minket.”

[4] Az iszlám mozgalomnak el kell foglalnia az államot, amint morálisan és számban elég erős ahhoz, hogy megdöntse a nem-iszlám hatalmat, és egy iszlám kormányt állítson fel.

[5] A célunk az, hogy megvessük a lábunkat az európai kontinensen, és békében éljünk az iszlám törvényei szerint, így egy nap talán egész Európa muszlim lesz.


[i] Jürgen Trittin, cited in “Die konservative Informationsbasis im Internet (The Conservative Information Base on the Internet)” (http:// http://www.konservativ.de/radikal/trittin.htm)

[iii] Miriam Lau: “Risiko Deutschland (Risk Germany)” — Joschka Fischer in Bedrängnis. In: Welt-Online, 7 February 2005

[iv] Khomeini, cited among others in: Kurt Koch: “Der Islam aus Christlicher Sicht (Islam in a Christian View) ”, http://www.beepworld.de/members41/jesus2000/islam.htm

[v] Bassam Tibi, cited in: Siegfried Kohlhammer: “Kulturelle Grundlagen wirtschaftlichen Erfolgs (Cultural Foundations for Economic Success)”, in: Eurozine (http://www.eurozine.com/articles/2006-11-02-kohlhammerde.html)

[vi] Cited in: Der Koran, die Hadithe und die Islamiten (The Quran, Hadith and the Muslims) ; http://www.jupi.homepage t-online.de/palaestina%20israel%20zionazis%20judenmission/christlich-zionistische%20schmuddelpropaganda.pdf

[vii] Alfred Ellinger: “Zwischen Dialog und Djihad (Between Dialog and Jihad)”, (http://www.kripo-online.at/krb/show_art.asp?id=1006)

[viii] Hakki Akduman: “Der “Kalif von Köln (The Caliph from Cologne)”, Metin Kaplan”, AP

[ix] The Peninsular, 15 November 2008

[x] Adolf Hitler, cited in “Von Allah zum Terror? (From Allah to Terror)” from Hans-Peter Raddatz, Herbig, Munich 2002, 2nd Printing, ISBN 377662289X


[i] Citation according to Gernot Facius, DIE WELT, 6 October 2001

Németország: A müncheni mecset imámját körözi a rendőrség miután megverte az egyik feleségét a három közül

The Eponymous Flower,  PI-News

 „A jóravaló asszonyok engedelmesek és vigyáznak arra, ami a kívülállók számára rejtve van, mivel Allah vigyáz arra. Akiknek nyakaskodó természetét félitek, azokat intsétek meg, kerüljétek őket a házastársi ágyakban és lássátok el a bajukat!” – Korán 4:34.

 Nyugaton azok, akik az iszlám hit mellett kötelezik el magukat meggyőződve állítják, hogy a muszlimok egyáltalán nem verik a feleségeiket, de ha mégis, azt finoman teszik, ahogy Mohamed mondta: a feleséget csak a fogkefével lehet megütni. Természetesen soha nem említik, mit is mondott Mohamed kedvenc felesége Aisha azokról az időkről, amikor Mohamed „úgy megütötte a mellkasomat, hogy az már fájt.” (Muszlim 4. könyv 2127. hadisz) És miután a muszlimok számára Mohamed viselkedése a követendő  példa (ld. Korán 33:21), a muszlim nőkre nézve ez nem kecsegtet túl sok jóval.

 „A müncheni Katolikus Egyetemen előadást tartó imámot körözi a rendőrség” –

Abu Adam (bal oldalon)

  Németország. Abu Adam (40), a müncheni Darul Korán mecset egyiptomi imámja állítólag úgy megverte az egyik feleségét a három közül, hogy az többszörös csonttörést szenvedett. Ezt a ’Bayrischen Rundfunks’ weboldalon közölték. Az áldozat 31 éves. Telefonon értesítette a rendőrséget. Miután kiérkeztek, megmentették a nőt és a kórházba szállították. Az imámot életveszélyt okozó testi sértés vádjával körözik. Az imám a müncheni szociális intézmények integrációs csoportjának nagytekintélyű vendége volt. Egy hete még a Katolikus Egyetem tartott előadást “Az iszlám, ami távol tartja magát az erőszaktól” címmel…

Szerző: dzsihadfigyelo | december 11, 2010

Iráni bíróság ítélete: megvakítás savval

Iráni bíróság ítélete: megvakítás savval

Forrás: Jihad Watch

A Koránban ez áll: „És előírtuk nekik benne: <<Életet az életért, szemet szemért, orrot orrért, fület fülért, fogat fogért és a sebesülésekért [hasonlóan. Minden esetben] megtorlás [íratott elő]. >> Ha valaki alamizsna gyanánt elengedi [a vérdíjat], akkor az bűnbánat legyen neki! Akik nem aszerint ítélkeznek, amit Allah [kinyilatkoztatás gyanánt] leküldött, azok az [igazi] vétkesek! (Korán 5:45)

Most azt fogják mondani, hogy  “Ugyanez van a zsidó szövegekben.” Gyakran hallom, hogy a Koránnak és a Bibliának ugyanaz az üzenete, amit csak azok mondanak, akik egyiket sem olvasták. Mindenesetre igaz, hogy „ a szemet szemért„ az Ószövetségben is megjelenik a következő helyeken: Mózes II. könyve 21:22-25, Mózes III. könyve 24:19-21, és Mózes V. könyve 19:21. Ugyanakkor a judaizmusban ezt a kifejezést úgy értelmezték, mint ami korlátozza a túlzott bosszút, nem pedig bátorít arra, és a zsidó hagyományban nem alkalmazták arra, hogy bárkit megcsonkítsanak. A kereszténységben pedig Jézus következő kijelentése korlátozza ezt: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. (Máté 5:38-39)

Azonban az iszlámban a Korán részeinek szó szerinti értelmezése elsődleges. Az alábbi esethez hasonló esetek teljesen összhangban vannak a saríjával.

 Irán legfelsőbb bírósága – a „szemet szemért” törvény alapján- jóváhagyott egy savval történő megvakításról szóló ítéletet egy férfi számára, aki a szeretője férjét megvakította.

A 25 éves elítélt, akit Mojtabának hívnak, Alireza (25) iráni taxisofőr arcába öntött savat, miután az áldozat feleségével „tiltott viszonya” volt.

Az elítéltet az iszlám törvényeknek megfelelően ítélik el, amely az erőszakos bűncselekmények esetén megengedi a „szemet szemért” megtorlást (qisa).

Szerző: dzsihadfigyelo | december 11, 2010

Illegális iszlám ima Párizs utcáin

Illegális iszlám  ima Párizs utcáin

Korábban már közöltünk egy videót arról, hogy muszlimok Párizs XVIII. kerületében  minden pénteken utcákat foglalnak el törvénytelenül, és ott tartják a pénteki imát.

 Azota egy év telt el. És amint látható, egy év alatt a francia politikusok semmit nem tettek annak érdekében, hogy alkalmazzák a francia törvényeket ebben a párizsi kerületben, sőt a helyzet rosszabb lett, mivel a hangszórók hangosabban szólnak, mint előtte.

Szerző: dzsihadfigyelo | december 10, 2010

Hamasz videó: Allah, öld meg a zsidókat és keresztényeket

Hamasz videó: Allah öld meg a zsidókat és keresztényeket

 Itamar Marcus and Barbara Crook, Palestinian Media Watch

A hivatalos Hamasz TV-n bemutatott egyik videó arra kéri Allahot, hogy ölje meg a zsidókat, keresztényeket, kommunistákat és a támogatóikat.

A Palesztin Médiafigyelő többször is beszámolt arról, hogy 2000 júniusa óta, mind a Palesztin Hatóság (Fatah), mind a Hamasz politikusai és vallási vezetői rendszeresen tesznek közzé olyan felhívásokat, amelyekben a nem-muszlimok megölésére szólítanak fel.

Éveken keresztül a Palesztin Hatóság hivatalos TV-jén, vallási vezetők a prédikációikban a zsidók megölését rendszeresen vallási kötelességként és az iszlám ideál beteljesüléseként állították be.

A Palesztin Médiafigyelő leleplezéseinek köszönhetően a nemzetközi kritika és nyomás arra kényszerítette Mahmúd Abbaszt, akinek a hivatala ellenőrzi a PH TV-t, hogy letiltsa azokat a prédikációkat, amelyek a zsidók kiirtására szólítanak fel.

A PH TV-n utoljára 2010 januárjában mutattak be ilyen típusú videót.

Alább olvasható az Al-Aqsa TV-n (Hamasz) 2010. december 3.-án bemutatott videó szövege:

„Allah, urunk, pusztítsd el ellenségeidet, az [iszlám] vallásának ellenségeit mindenhol.
És büntesd meg a zsidókat és szövetségeseiket, a keresztényeket, a kommunistákat és a követőiket.
Allah, öld meg őket egyenként, és ne hagyj ki senkit közülük.”

Szerző: dzsihadfigyelo | december 10, 2010

A sária Szudánban: brutálisan megkorbácsolnak egy nőt

A sária Szudánban: brutálisan megkorbácsoltak egy nőt

A szunnita sáfiita iskola kézikönyve (’Umdat al-Salik) szerint paráználkodásért és szodómiáért a büntetés a következő :

Ha a bűnös valaki olyan, akinek megvan a lehetősége, hogy tiszta maradjon, akkor őt meg kell kövezni. Az, hogy megvan a lehetősége, hogy tiszta maradjon mindenki olyat jelent, aki (legalább egyszer) érvényes házasságban szexuális kapcsolatba került a házastársával,  szabad, nagykorú és épelméjű. Egy személynek nincs meg a lehetősége, hogy tiszta maradjon, ha érvénytelen házasságban folytat szexuális kapcsolatot, vagy kiskorú a szexuális kapcsolat idején, vagy egy olyan őrült a szexuális kapcsolat idején, aki miután házasságtörést követett el visszanyeri a józan eszét.

Ha a bűnös nem olyan valaki, akinek megvan a lehetősége, hogy tiszta maradjon, akkor a büntetés 100 korbácsütés, és egy évre száműzetés legalább 81 km távolságra. […]

A bűnöst ne korbácsolják meg nagy melegben vagy hidegben, vagy amikor beteg vagy várható a felépülése (amíg fel nem épül), vagy egy mecsetben, vagy ha a bűnös terhes, amíg meg nem szüli a gyermekét, és fel nem épül. Az ostor, amit használnak, ne legyen se túl új se túl régi és elhasznált, hanem a kettő közötti. A bűnös ne egyenesedjen ki, amikor korbácsolják, vagy hajoljon be (mivel ilyenkor a kezeivel el tudja hárítani az ütést), vagy ne legyen meztelen (hanem maradjon rajta egy bokáig érő ing), és az, aki korbácsol, ne üssön túl erősen (azáltal, hogy felemeli a kezét, úgy hogy véresre veri). Aki korbácsol, ossza el az ütéseket a test különböző részein, kerülje el a létfontosságú szerveket és az arcot. A férfi, akit korbácsolnak álljon, a nő üljön, és legyen betakarva (egy ruha legyen köré tekerve). Ha a bűnös lesoványodott, vagy egy olyan betegsége van, amiből nem fog felépülni, akkor egy egyszerű pálmalevéllel legyen megkorbácsolva (amin legalább 100 vagy 50 csík van). Ha 100 csík van rajta, akkor az ilyen bűnös csak egyszer, ha 50, akkor kétszer legyen megkorbácsolva), vagy a ruha szélével.

Egy, a MEMRI TV által bemutaott videón, Lubna Al-Hussein, szudáni újságírónőt szintén korbácsolásra büntették, amiért nadrágot viselt. A felvételen azt állítja, hogy egy év alatt 43000 nőt tartóztattak le az öltözéke miatt.

Szerző: dzsihadfigyelo | december 8, 2010

“Nincs szükségünk más könyvre” csak a Koránra

Szaúd-Arábia főmuftija: A Korán „felsőbbrendűbb” a Bibliánál; „Nincs szükségünk… más könyvre”

Ez ellentmond annak a muszlimok és nyugati védőik részéről gyakran hallatott kijelentéseknek, amik folyton arról szólnak, hogy a három ábrahámi vallás (zsidó, keresztény, iszlám) közös értékekkel és vallással rendelkezik Az igazság az, hogy a muszlimok hisznek a korábbi prófétákban, de úgy gondolják, hogy a Bibliát a zsidók és a keresztények elferdítették. A főmufti azon kijelentése, hogy a Korán az egyetlen könyv, amit a muszlimoknak olvasniuk kell, talán megmagyarázza azt a tényt, hogy miért publikálnak relatíve oly kevés nem-iszlám könyvet az arab világban, és hogy miért fordítanak le olyan kevés könyvet arabra más nyelvekről. Ez megmagyarázza részben azt, hogy miért nem történt a reneszánszhoz hasonló a muszlim világban? Ha a Koránra van csak szükséged, akkor minek vesztegesd az idődet azzal, hogy mást is olvasol?

Kérdés: Lehetséges az, hogy az Evangéliumok, a Tóra és más izraeli szövegek prófétákról szóló történeteit használjuk?

Szaúd-Arábia főmuftija

Válasz: A mindenható Isten azt mondta:”Ezek a nyilvánvaló írás versei. Bizony, mi ezt az arab Korán gyanánt küldtük le. Talán fölfogjátok. Azzal, hogy kinyilatkoztatjuk neked a Koránt, mi beszéljük el neked a legszebb történetet. Előtte bizony azok között voltál, akik ügyet sem vetettek rá.” [Korán 12:1-3]. Azt is mondja: „Ez ama történetek közé tartozik, amelyek rejtve vannak, ám neked kinyilatkoztatjuk azt. Nem tudtál róla, és a te néped sem ennekelőtte.” [Korán 11:49]. A Korán történetei sokkal értékesebbek, mint más történetek, nincs szükségünk a Tórára és az Evangéliumokra, és semmilyen más könyvre. Úgy hisszük, hogy az igazságot leküldték a prófétáknak, de Isten a Koránnal és annak történeteivel sokkal jobban gazdagított minket, mint bármelyik másik könyvvel. Ez egy igaz történet: „Ez [olyan közlés, amely] minden bizonnyal igaz történet. Nincs más isten csak Allah.” [Korán 3:62]. Ennek a nagy könyvnek a történeteit kellene használnunk, és ebből kellene megértésre szert tennünk. Ami az előző könyveket illeti, a szerepük véget ért, és nincs többé hely a számukra. A mindentudó isten mindent, ami bennük volt összegyűjtötte a Korában. A Korán feléjük kerekedett és helyettesíti őket. A Korán a történeteivel és tudásával elegendő a számunkra.

Forrás: Translating Jihad

Szerző: dzsihadfigyelo | december 8, 2010

A szexuális bántalmazás elterjedt a muszlimok között

A szexuális bántalmazás elterjedt a muszlimok között

HRS 2010. február 5.
Nicolai Sennels

Most belevetjük magunkat egy sötét és zárt univerzumba, ahol a nőket arra kényszerítik, hogy élethosszig tartó szexuális kapcsolatot tartsanak fenn közeli családtagjaikkal, ahol úgy tűnik, hogy a nőkkel való durva bánásmód nagyon elterjedt, ahol a fiatal lányokat és nőket arra kényszerítik, hogy szépségüket fátylak, hosszú és nem túl szép kabátok, burkák, stb. mögé rejtsék, ahol a férfiak szabadon megerőszakolhatják a nőket, mivel a nőket tekintik automatikusan vétkesnek ezért.

Nemi erőszak és ráerőltetett szexuális kapcsolatok

A “The Independent” internetes híroldal 2008. február 10-én megjelent “Becsületkérdés” című cikke szerint a brit rendőrség közel 17.000-re becsüli évente azoknak a nőknek a számát Nagy-Britanniában, akik becsület alapú támadások áldozatai lettek, beleértve a nemi erőszakot és kényszerházasságot.

Vibe Klarup Voetmann, a koppenhágai Dannerhuset nősegítő központ elnöke 2008. június 11-én azt nyilatkozta a dán Kristeligt Dagblad internetes napilapnak, hogy a központtal kapcsolatba lépő évi közel 1400 nő 70%-a Közel-Keleti háttérrel rendelkezik. Mivel a Dannehuset csak egyike a 40 nősegítő központnak Dániában, félő, hogy a kényszerházasság, családon belüli erőszak vagy nemi erőszak miatt tanácsadást vagy menedéket kereső muzulmán nők száma sokkal magasabb. Érdemes figyelembe venni azt a tényt is, hogy sok muzulmán nő nem beszél az őket ért támadásokról, tartva a család megtorlásától. Ily módon csak Dániában az erőszakot elszenvedő muzulmán nők száma meghaladja az évi több ezret.

Hol van a becsület egy nő megerőszakolásában, vagy a kényszerítésében, hogy olyan férfival házasodjon össze, akit nem szeret?

A kényszerházasság egyenlő a nemi erőszakkal

Amikor a kényszerházasság témájához érkezünk, rá kell jönnünk, hogy az újságírók és a média még mindig nincs tisztában azzal, hogy a kényszerházasság nemcsak egy támadás a nők alapvető emberi jogai ellen, hanem sokkal inkább egy szexuális fenyegetettség. Egy kényszerházasságban a helyzet az, hogy a nő kényszerítve van arra, hogy szexuális kapcsolatba lépjen azzal a férfivel, akit nem ő választott magának. Továbbá ez a szexuális kapcsolat gyakran élethosszig tart, mivel a válás lehetősége nagyon kevés nőnek adatik meg.

A sok kényszerházasságot csak utálatosabbá teszi az a tény, hogy a nőket gyakran arra kényszerítik, hogy távolabbi családtagjaikkal házasodjanak (a dán Jyllands-Posten napilap szerint): “Becslések szerint Pakisztánban a házasságok közel 70%-a (más források szerint 60%-a) családon belül történik, Törökországban az arány pedig 25-30% között van.”

Mit szólnál hozzá, ha arra kényszerítenének, hogy szexuális kapcsolatod legyen a saját unokatestvéreddel?

A közeli családtagok közötti kényszerített szexuális kapcsolat nem csak pszichológiai sebeket okoz, hanem biológiailag is természetellenes. A dán BT című napilap 2003. november 10-i cikke “A bevándorlók közötti beltenyészet milliókba kerül” szerint, ennek következménye gyakran testi és mentális fogyatékosság:

“Ha két unokatestvérnek gyermeke születik, a fogyatékosság kockázata a kétszeresére növekszik – és ez pénzbe kerül a kormányzatoknak”, továbbá “Már 2000-ben kiszámolták, hogy míg csak a koppenhágai gyermekek 13%-a bevándorló, mégis ők alkotják a súlyosan fogyatékos gyermekek 24%-át.”

Sajnos a muzulmán kultúrában sok kényszerházasságban a menyasszony nagyon fiatal. Mivel a fiatal lányoknak nincs reális lehetőségük arra, hogy ellenálljanak a házasságnak, így nem vagyunk túl messze a valóságtól, ha ezeket a házasságokat intézményesített szexuális bántalmazásnak tekintjük. Pernilla Ouis, svéd kutató, aki maga is muszlim, egy jelentést készített a “Red Barnet” nevű független gyermekmentő szervezet nevében az úgynevezett becsület-alapú erőszakos cselekményekről. A kutatás a Közel-Keleten zajlott, és Ouis következtetése az volt, hogy “a fiatalkori házasságot tekinthetjük szexuális bántalmazásnak, mivel az érintett lányok nagyon fiatalok.” A jelentés következtetései annyira elmarasztalóak voltak, hogy végül maga a szervezet cenzúrázta.

A muzulmán kultúra egy paradicsom a szexuálisan túlfűtött férfiaknak

A Korán szerint azoknak a férfiaknak, akik csatában halnak meg az iszlámért, 72 szűz lesz a jutalmuk, akiknek úgy tűnik “helyreáll” a szüzességük minden alkalommal, amikor a mártír beléjük hatol. A nyugati pszichológia szemszögéből nézve elég kínos és éretlen, hogy egy világvallás legmagasabb jutalomként – feketén-fehéren – szexet ígér, mindezt egy szexuálisan tapasztalatlan nővel. A legtöbb ember, aki már kinőtt a tinédzserkor hormonhullámaiból, és szert tett egy csipetnyi emberi érettségre, valószínűleg egyetért abban, hogy ezek a célok egy nagyon nyers, durva, éretlen embertípusra épülnek.

Ez nem azt jelenti, hogy az iszlám paradicsomot mindenek előtt a szexuálisan túlfűtött és durva férfiaknak szánták, akik túl bizonytalanok ahhoz, hogy kezelni tudják a tapasztalt nők szabad nézeteit a szexualitásról. Bár ennek a paradicsomképnek a széleskörű dicsőítése az iszlám környezetben jelzi, hogy a muzulmán kultúrának sikerült nem kevés ilyen típusú férfit kitermelnie.

Ez a szexparadicsom, ahol az ember csak szerez egy nőt, és kérdés nélkül azt csinál vele, amit akar, sajnos az élő muzulmán férfiak között is létezik, akik még nem váltak mártírrá a vallásukért. Sok esetben a muzulmán férfi következmények nélkül megerőszakolhatja a muzulmán nőt, mivel a nő nem meri ezt elmondani a családjának vagy a rendőrségnek. Tény, hogy a muzulmán kultúrában sokszor az a nézet uralkodik a nőkről, hogy ők maguk okolhatók azért, ha megerőszakolják őket.

2009. augusztus 3-án a “Danmarks Radio” nevű dán TV adó beszámolt arról, (az eredeti, hosszabb cikk angol fordítása itt található) hogy a szervezett csoportos nemi erőszak egy széles körben elterjedt jelenség a bevándorlók között: “A különböző etnikai háttérrel rendelkező (nem dán) fiatal férfiak a felelősek a saját környezetükben levő ugyanolyan háttérrel rendelkező lányok megerőszakolásáért. A fiatal férfiak nagyon is tudatában vannak annak, hogy a lányok annyira félnek családjuk reakciójától, hogy inkább nem szólnak arról, hogy megerőszakolták őket.”

Kristina Aamand, egy nővér, aki maga is muzulmán családból származik, szexuálisan bántalmazott bevándorló lányokkal dolgozott a “Szexuális Erőszak Áldozatainak Dániai Központjában”. Ma Aamand a “New Virginity” nevű tanácsadó iroda vezetője, amely havonta egy vagy több lányt felkeres, akin bevándorló fiúk vagy férfiak nemi erőszakot követtek el. Aamand kommentárja a jelenséggel kapcsolatban:

Mint muzulmán bevándorló lány, abban a hitben neveltek, hogy ha házasság előtt szexuális életet élsz, akkor Allah meg fog büntetni. A házasság előtti szex az iszlám szerint a legszégyenletesebb tett, amit tehetsz. Néhány fiú ezt a becsületeszmét kihasználja a lányok ellen, mivel a lány az, aki elszenvedi a szégyent, és így ő lesz megbüntetve.

A buzgóbb vallásos családok a szerencsétlen lányokat tekintik bűnösnek, amiért megerőszakolták őket. Ugyanez a család gyakran nem engedi a nőnemű családtagokat, hogy egyedül legyenek olyan férfiak társaságában, akik nem családtagok. Továbbá a lányoknak és nőknek csak férfi családtag társaságában szabad elhagyniuk a házat. Ezért okkal feltételezhető, hogy az erőszaktevő gyakran családtag, például a nagybácsi, a fiútestvér, az unokatestvér, az apa, a nagyapa stb.

Afganisztánban a szexuálisan túlfűtött és perverz muzulmán férfiak iszlám paradicsoma megkapta saját törvényparagrafusát 2009 tavaszán. Az afgán elnök, Hamid Karzai aláírt egy törvényt, amely tulajdonképpen felhatalmazza a férfiakat arra, hogy megerőszakolhassák feleségüket, ha több mint négy nap telt el szex nélkül. Szerencsére a törvény a nemzetközi nyomás hatására visszavonásra került. Sajnos a média és az életrajzi irodalmak tele vannak a muzulmán férfiak által elkövetett nők ellen irányuló szexuális bántalmazással és erőszakkal.

A gyönyörű, intelligens és bátor szomáliai nő, Ayaan Hirsi Ali, részletesen leírja könyveiben, hogy milyen az élet a muzulmán társadalomban. A média gyakran még abszurdabb példákat képes bemutatni. Egyike a számos aktuális példának az a 16 éves jordániai lány, akit a saját nagybátyja ölt meg 8 lövéssel, teste különböző részein eltalálva – mindezt azért, mert megerőszakolták. Az egyetlen kegyes cselekedet az volt – ha egyáltalán lehet még erre ilyet mondani – hogy a nagybácsi megvárta, hogy unokahúga megszülje az erőszak során fogant gyermeket, és csak ezután ölte meg.

Korábban, ezen a nyáron egy még csak nyolc éves lányról lemondtak szülei, mert meg akarták menteni a család becsületét, miután lányukat négy fiú megerőszakolta. A dániai Női Menedékszervezet tapasztalata szerint négyszeresére nőtt azoknak a gyermekeknek és fiatalembereknek a száma, akik védelmet keresnek a családon belüli erőszak ellen. A titkárság vezetője, Lene Johannesson a következőket mondta:

“Bár jó néhány éve kitartó törekvések történnek az integráció érdekében, főként a fiatal lányok még mindig célpontjai a becsület alapú támadásoknak.”

Talán a muzulmán férfiak nőkről alkotott nézetei a fő oka annak, hogy a 2006, 2007 és 2008-ban Oslo-ban elkövetett nemi erőszak (ahol az erőszaktevő és az áldozat nem ismerték egymást előtte) 100%-át úgynevezett nem nyugati háttérrel rendelkező bevándorlók követték el. Ennek a jelenségnek egy különösen rosszindulatú változatát tárták fel 2009 februárjában: egy iraki nő nem kevesebb, mint 80 másik nő megerőszakolását szervezte meg. A cél az volt, hogy az áldozatokban azt a benyomást kelték, hogy most már nincs miért élniük, és az öngyilkos merénylővé válás az egyetlen módja, hogy megmentsék saját és családjuk becsületét.

Továbbá az iszlám szerint a nőnek legalább két férfi tanura van szüksége, ha bármilyen ügyet bíróság elé akar vinni. Ha egy nőnek egy muzulmán országban, amely a sária szerint ítélkezik, lenne elég bátorsága, hogy feljelentést tegyen nemi erőszak miatt, akkor is lehetetlen lenne megnyernie az ügyet, mivel valószínűleg a nemi erőszak minden lehetséges férfi szemtanúja maga is részt vett a támadásban.

Valójában a világ majdnem 700 millió muzulmán nőjének nagy része nem rendelkezik semmilyen valós védelmi forrással a családtagok vagy más – a környezetükben lévő – férfiak által elkövetett nemi erőszak ellen. Ezt túl gyakran használják ki a muzulmán férfiak. A nők valós kívánságaival és vágyaival kapcsolatban tény, hogy a muzulmán országokban azt is rosszallják, ha egyáltalán vannak vágyai egy nőnek, és ez odáig megy, hogy kivágják az erogén részeket a nők nemi szervéből, lehetőleg még pubertáskor előtt. A New York Times azt írja a ‘A cutting Tradition’ című január 20-i cikkében, hogy a világ legnépesebb muzulmán országában – Indonéziában – élő lányok 96%-át 14 éves kor előtt körülmetélik. Undorító!

Az iszlám elferdíti követőinek szexualitását
Miért ér kevesebbet az iszlámban és a muzulmán kultúrában a nő, és döntési joga a saját testéről és szexualitásáról, mint a férfi és annak döntése? Miért van az, hogy a muzulmán nőket sokkal-sokkal gyakrabban verik, erőszakolják, csonkítják meg, mint a más kultúrákban élő nőket? Sokféle lehetséges válasz van, melyek közül a Korán a legkonkrétabb: Allah és az ő prófétája szerint a nő alacsonyabb rendű, mint a férfi (Korán, 4. szúra, 34. vers)

Eltekintve a Korántól, pszichológusként rámutatnék arra a pszichológiai tényre, hogy amitől félünk, azt nem szeretjük. Több mint 100 muzulmán férfi kezelése után az az egyértelmű benyomásom, hogy a muzulmán férfiak bizonytalanul érzik magukat és félnek amiatt, hogy a női szexualitás sokféle módon erősebben nyilvánul meg, mint a férfi. A nők hosszabb ideig képesek szeretkezni, mint a férfiak, és a férfiak gyakran megszégyenülve érzik magukat, ha nem képesek kontrollálni az ejakulációjukat, nem kielégítve így a nőt. Azt a tényt, hogy a nők erősebbek a férfiaknál az élet ezen alapvető területén, ezek a férfiak úgy próbálják meg kezelni, hogy semmibe veszik a nőket és az igényeiket.

Természetesen meg kell említeni, hogy ez a pszichológiai mechanizmus a hímsoviniszták között más kultúrákban is jelen van. Bár semmilyen vallásnak vagy kultúrának sem sikerült olyan egyedülálló kultuszt teremtenie a női nemiség köré, mint az iszlámnak – egy kultuszt, melynek középpontjában a női nemiség és vágy elnyomása, elrejtése áll.

Kristina Aamand a következőket nyilatkozta a vele készített “New Virginity Project – Interjú Kristina Abu-Khader Aamand –dal” című 2009. szeptember 21-i interjúmban: “A muzulmán nők társadalmi szabályozása azt a célt szolgálja, hogy megőrizzék a muzulmán kultúra lényegét. A muzulmán kultúra magjának nagy része a női nemiségről szól.” És ebben az esetben nem számít, ha a nő azt állítja, hogy maga döntött úgy, hogy viseli a sálat, fátylat vagy a burkát. Az a tény, hogy maguk a nők osztoznak az iszlám nőket alárendelő látásmódjában, nem teszi jobbá a dolgokat, hanem éppen ellenkezőleg.

Mint hivatásos pszichológus azt mondom, hogy a muzulmán látásmód a nőkkel kapcsolatban nemcsak a nők számára káros. A nőkkel szembeni alárendelő látásmód és szexualitásuk tömeges neurotikus szabályozása ártalmas a férfiak pszichológiai fejlődésére is. A muzulmán férfi perverz szexualitással rendelkezik, mert nem tudja megtapasztalni a nyugodt és szeretetteljes kapcsolatot a nővel, és így elesik a mély érzelmi öröm és fejlődés lehetőségétől, amelyet egy szerető, gyengéd és egymást tisztelő férfi és nő közötti szerelem adhat.

A muzulmán férfiak durvává válnak, szexuális teljesítményük pedig érzéketlenné válik, amely nem veszi figyelembe a nő szükségleteit és vágyait. Ennek eredménye a nők szerint – közöttük két tapasztalt prostituálttal – akikkel interjút készítettem, hogy a muzulmán férfi rövidebb időt tölt az ágyban és kevesebb örömöt szerez, mint más férfiak.

Ha a mély-pszichológia területére merészkedünk, amelyet először a svájci Carl Gustav Jung fedezett fel, ugyanazt a lélektani elemzést találjuk. Ha valaki elnyomja a nőket a külső világban, az ennek megfelelően elfojtja saját női tulajdonságait is (az úgynevezett “animá”-t), és így kevésbé lesz érzékeny, kreatív, nyugodt, intuitív, magabiztos, szociális és békés.

Az összes többi férfi, – aki szereti a nőket és tiszteli azokat a dolgokat, melyeket tanulunk tőlük a feléjük történő megnyíláson keresztül, és szabadságot akar a nőknek partner, ruházat és életstílus-választásban, – úgy érzi, hogy kötelességünk megvédeni őket támadás, illetve elnyomás esetén. Hogy egyszerűen csak figyelmen kívül tudják hagyni azokat a férfiakat, akik nem engedik nőiket úgy élni, ahogyan ők akarnak, és nem látják meg a nőkben lévő sokféle kvalitást. Azok a férfiak, akiknek nincs kiegyensúlyozott partnerkapcsolata a nőkkel, gyakran hímsoviniszták és érzelmileg éretlenek – amely a nyitottság és a valódi élettapasztalatok hiányát jelenti a szebbik nemmel kapcsolatban. A terápiák során az ilyen típusú férfi gyakran mutat torz képet saját vonzerejéről és szexuális teljesítményéről.

Egészségtelen szexualitás

Ez a szexuális perverzió, illetve a kölcsönös és egyenlő szeretettel kapcsolatos tapasztalat hiánya lehet az oka annak, hogy sok megrögzött muszlim hívő erős érdeklődét mutat a gyermekpornó iránt. A 2008. október 17-i “A rendőri razziák által felfedezett kapcsolat a gyermekpornó és a muzulmán terroristák között” (Link Between Child Porn and Muslim Terrorists Discovered in Police Raids) című Times Online cikk leírja, hogy a brit rendőrség miként talált rengeteg gyermekpornót a feltételezett terroristák számítógépein.

A rendőrség meg volt lepődve azon, hogy egyértelmű kapcsolatot fedezett fel a „teokrácia és iszlám fundamentalizmus követői, és a gyermekpornó-használat között.” A pedofil terroristák viselkedése nem áll messze a prófétájuk viselkedésétől: Mohamed elvett egy hatéves kislányt, akivel szexuális kapcsolatot is létesített, amikor a lány kilenc éves volt. És igen, Mohamed háborúkkal terrorizálta környezetét, és engedélyt adott követőinek, hogy megerőszakolják a nem muzulmán nőket.

A tény, hogy Afganisztánban a menyasszonyok több mint fele 15 év alatti, szintén távol áll a biológiailag és mentálisan felelősségteljesebb nyugati gyakorlattól, amely azon az elgondoláson alapszik, hogy a lányoknak nem kellene szexuális kapcsolatot létesíteniük mindaddig, amíg szexuálisan éretté nem válnak. Egyike a még groteszkebb példáknak, amikor Szaúd-Arábiában egy 8 éves lányt arra kényszerítettek, hogy házasodjon össze egy 47 éves férfivel. A lány az anyja segítségével beadta a válókeresetet, de a szaúd-arábiai törvények szerint – mely a Koránon alapszik – a lánynak a férjével kell maradnia, aki hatszor olyan idős, mint ő.

A legnagyobb iszlám vezetők egyike, a már elhunyt Ayatollah Khomeni, aki 1979-ben az iszlám forradalmat vezette Iránban, és aki 1989-es haláláig az ország – politikailag és vallásilag – legnagyobb hatalommal rendelkező embere volt, írta a Tahrirolvasyleh című könyvet, mely az iszlám viselkedési szabályok gyűjteménye a muzulmánok számára. Itt látható tőle egy idézet:

Egy férfi csillapíthatja szexuális szomjúságát egy csecsemővel. Az egyetlen feltétel, hogy nem hatolhat be a vaginájába, de az anális szex rendben van.

Máshol ezt írja:

Jobb, ha a lány olyan korán megy férjhez, hogy első menstruációja inkább a férj házában történik, mint apjáéban. Minden apa, aki ilyen fiatal korban adja férjhez lányát, elnyer egy helyet a mennyországban.

Továbbá:

Egy férfi létesíthet szexuális kapcsolatot olyan állatokkal, mint a bárány, tehén, stb. Viszont ejakuláció után meg kell ölnie az állatot.

És néhány szó a nők jogairól:

Egy nőnek, aki a belépett a házasság igaz állapotába, nincs joga elhagyni az otthonát a férje engedélye nélkül – férje rendelkezésére kell állnia, teljesítenie kell minden kívánságát, és nem utasíthatja vissza férje közeledését még megalapozott vallási indokkal sem.

Khomeni szerint az sem megalapozott ok a válásra, ha a férj anális szexet folytat a saját fiával: ”Ha egy férfi házasságkötés után anális módon szexelt saját fiával, bátyjával vagy apjával, maga a házasság folytatódik.”

Próféták, vallási vezetők, a Korán és kultúra nem számít– egy pszichológiai szempontból nézve, a szexuális kapcsolat felnőtt férfiak és serdülőkorú lányok, vagy olyan nők között, akik nem akaratlagosan vesznek ebben részt, a perverz szexuális élet és kultúra kifejeződése. Ez egy teljesen depressziós és működésképtelen személyiségnek a jele – ezek a jellemvonások túlságosan sok esetben a muzulmán kultúrában történő nevelkedés eredményei. Ilyen módon sok jel arra mutat, hogy az iszlám és a muzulmán kultúra elferdíti a férfiak szexuális motivációját és vágyait. Feltehetően ez az oka annak, hogy a lányok és nők ellen irányuló szexuális erőszak ilyen gyakori és elterjedt a muzulmánok között.

A Google, a legnagyobb keresőmotor az interneten igazolni látszik, hogy a legperverzebb és legsérültebb típusú szex iránt a muzulmán világban a legnagyobb az érdeklődés. A “Google Trends” egy program, mely meg tudja mutatni, hogy egy szóra melyik országban és milyen nyelven indítottak el keresést a leggyakrabban. Ha beírjuk a Google Trends-be, hogy “children sex”, akkor az első öt helyezésből négyet muzulmán ország foglal el.

A nyelv, melyen a leggyakrabban keresték a “children sex” szavakat, az indonéz és az arab. Ha beírod, hogy nemi erőszak (rape sex), akkor az első négy helyezettből három muzulmán ország lesz. És szintén az indonéziai és az arab az a nyelv, melyen az ilyenfajta szexet a leggyakrabban indítottak keresést. Csak a móka kedvéért kipróbáltam a “donkey sex” (szamár-szex) szavakat, és ismét kiderült, hogy az első öt helyezésből muzulmán országok foglalnak el négyet

Ezúttal azonban a nyelv, amelyen leggyakrabban indítottak keresést a “donkey sex” (szamár-szex) szavakra, az a török és az arab. Ayatollah Khomeni nem ráncolta volna a szemöldökét. Persze különböző magyarázatok lehetnek arra, hogy a legtöbb nagy muzulmán országban az ilyen típusú szex iránt miért ilyen hatalmas az érdeklődés, de ez mégis elgondolkodtató az iszlám szabad szexualitásról és szerelemről alkotott nézete tükrében, miszerint a szabad szexualitás és szerelem beteg és nem helyes. Ön is megpróbálhatja a keresést a Google Trends –en.

Konklúzió

Egy férfi és nő között létrejövő szabad és odaadó szeretet és szexualitás képessége az alap, amelyen a mentális egészség nyugszik. Amíg a nőkre nem tekintenek egyenrangúként a muzulmán kultúrában, addig a muzulmán férfiak és a muzulmán társadalom vissza fog maradni pszichológiailag. Ezen az alapvető emberi szinten az iszlám és a muzulmán kultúra nagyon káros lehet az emberi fejlődésre. A végkövetkeztetés tehát az, hogy ennek a pszichológiának az eredményeképpen a nemi erőszak nagyon aggasztóan elterjedt a muzulmán országokban.

Szerző: dzsihadfigyelo | december 7, 2010

Geert Wilders beszéde Tel Avivban 2.rész/2

Geert Wilders beszéde Tel Avivban 2.rész/2

De amíg a nyugat nem érti meg, hogy a palesztinokat hogyan használják fegyverként Izrael ellen, addig nem fogja látni, hogy kit is kell valójában hibáztatni. Nem fogja látni, hogy Izraelnek nem feladata létrehoznia egy Palesztin államot. Azon egyszerű oknál fogva, hogy már van egy Palesztin állam, ez pedig nem más, mint Jordánia. Valójában Jordánia Palesztina. Vessünk egy pillantást a térképre, az első világháború után összeomló Ottomán Birodalom idejében. Mind a jelenlegi Izrael, mind pedig Jordánia, Palesztina brit mandátumterület része volt.

1922-ben a britek felosztották Palesztinát Ciszjordániára és Transzjordániára, az utóbbi Palesztina területének 78%-át alkotja. A britek ezt a területet odaadták szövetségesüknek, Abdullah ibn Husszein hasemita uralkodónak. Abdullah az iszlám szent város, Mekka őrzőjének Husszein bin Ali emírnek a fia volt. A hasemiták a kurajs törzshöz, Mohamed -az iszlám alapítójának- törzséhez tartoznak.

1946-ban Transzjordánia független állammá vált a hasemita uralkodó alatt. 1947 novemberében az ENSZ javasolta Palesztina maradék 22%-ának felosztását. A Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti részt egy zsidó és egy arab részre osztották. A zsidó fél elfogadta az ENSZ felosztási tervét, de az arabok visszautasították. 1848-ban azzal a szándékkal, hogy „az összes zsidót a tengerbe szorítsák” háborút kezdeményeztek, amit elveszítettek.

Ugyanakkor a Kelet-Jeruzsálemi és a Ciszjiordániai –Júdea és Szamária ősi provinciáin élő – zsidókon az arab seregek bosszút álltak. A teljes régiót etnikailag megtisztították a zsidóktól. Még Júdea és Szamária nevét is eltörölték a térképről, és a nevetséges „Ciszjordánia” [a Jordán nyugati partja] nevet adták neki. Egy folyópart, ami 40 km széles. Én egy olyan országból jövök, ahol sok folyó van, de ott a folyópart csak néhány méter széles.

Izrael, Júdeát és Szamáriát is beleértve, mindig is a zsidók földje volt. Júdea azt jelenti, hogy „a zsidók földje”. A történelemben soha nem volt ezen a területen egy olyan autonóm állam, amely ne lett volna zsidó. A zsidó diaszpóra alatt, amely a rómaiaktól kapott vereség után i.e. 70-ben kezdődött, nem hagyta el minden zsidó az ősi földet. Évszázadokig éltek zsidók a Jordán folyó völgyében egészen addig, amíg az arab hódítók 1948-ban el nem űzték őket onnan, és amíg Júdea és Szamária tartományokat el nem foglalta a Transzjordániai Hasemita Királyság, amely a nevét 1950-ben változtatta meg Jordániára.

Egészen 1967-ig, amikor Izrael visszaszerezte Júdea és Szamária ősi zsidó földjét, senki, egyetlen iszlám tudós, vagy nyugati politikus nem állította, hogy létezne egy független Palesztin állam az úgynevezett Cisztjordánia területén.

Izraelnek a békéért cserébe földet kellene adnia? Júdeát és Szamáriát át kellene adnia, hogy Jordánia mellett egy másik  palesztin állam is létrejöjjön? Barátaim, hadd fogalmazzak világosan: A közel-keleti konfliktus nem egy területért folyó harc, hanem egy ideológiai háború.

Az emberek tévednek, amikor azt feltételezik, hogy Júdeát, Szamáriát és Kelet-Jeruzsálemet feladva, és átengedve a palesztinoknak vége lesz az arab-izraeli konfliktusnak. 2005-ben Izrael a békéért cserébe feláldozta a gázai telepeket. Béke lett?

Épp ellenkezőleg, mivel a konfliktus lényegében ideológiai, ezért a helyzet csak tovább romlott. Mivel a konfliktus ideológiai jellegű, a területi engedmények nem a kívánt eredményt hozzák. Az ideológiákat nem lehet legyőzni területi engedményekkel. Ezek csak bátorítják és buzdítják azokat.

Az ideológiákat konfrontálni kell azzal a szilárd szándékkal, hogy soha nem adjuk fel, „soha, soha, soha, soha, semmi áron.” Ez az a lecke, amit a világ Winston Churchilltől megtanult, amikor a nácizmus gonosz ideológiáját konfrontálta.

Ez a közel-keleti konfliktus nem területekről és határokról szól, hanem arról, hogy az iszlám dzsihadisták ellene vannak a nyugati szabadságnak. Attól a perctől fogva, hogy Izraelt megalapították, az arab vezetők visszautasítottak minden felosztási tervet és bármilyen kezdeményezést a területi egyezségre. Az iszlám ideológia egyszerűen nem fogadja el egy zsidó állam létezését. A Hamasz és a Fatah sem akarja elismerni a zsidó emberek azon jogát, hogy a történelmi szülőföldjükön saját államuk legyen. Semmilyen területi engedmény Izrael részéről soha nem fog ezen változtatni.

Izrael ideológiai ellenségei el akarják törölni Izrael nemzetét. Egyszerűen tagadják Izrael azon jogát, hogy békében, méltóságban és szabadon létezzen.

Izraelnek saját túlélése és biztonsága miatt szüksége van védhető határokra. Egy olyan országot, amely csak 15 kilométer széles nem lehet megvédeni. Ez a stratégiai oka, amiért a zsidóknak le kell telepedniük Júdeában és Szamáriában.

Ezért a zsidó városok és falvak Júdeában és Szamáriában nem akadályai a békének, hanem a zsidók azon jogának kifejeződései, hogy ezen a területen létezhetnek. A szabadság előretolt állásai, amelyek szembeszállnak azokkal az ideológiai erőkkel, amelyek nem csak Izrael, hanem az egész nyugat azon jogát tagadják, hogy békében, méltóságban és szabadon éljen.

Ne felejtsük el, hogy az iszlám nem csak Izraelt fenyegeti, hanem az egész világot. Júdea és Szamária nélkül Izrael nem tudná megvédeni Jeruzsálemet. A világ jövője Jeruzsálemtől függ. Ha Jeruzsálem elesik, akkor Athén, Róma –és Párizs, London és Washington- lesznek a következők.

Ezért Jeruzsálem a frontvonal a közös civilizációnk megvédésében. Ha többé nem lobognak izraeli zászlók Jeruzsálem falain, akkor a nyugat nem lesz többé szabad.

Ugyanakkor békés megoldást kell találni annak a sok palesztinnak, akik a libanoni, gázai és más menekülttáborokban vannak. Minden egyes évben dollár és euró milliókat költenek el a palesztin menekültekre nemzetközi segélyek formájában.

Az anyagi hozzájárulás azonban nem ad új otthont a menekülteknek, egy olyan helyet, ahol élhetnének és a gyerekeik és unokáik jövőjét építhetnék. Ennek Palesztinának kellene lennie, mint ahogy a német menekülteknek, akik keletről jöttek, Németország volt a nyilvánvaló hely. Mivel Jordánia Palesztina, ezért a jordániai kormány kötelessége azoknak a palesztin menekülteknek a fogadása, akik önszántukból le akarnak telepedni.

Az 1980-as évek végéig a jordániai hasemita uralkodók nem tagadták, hogy az ő országuk Palesztina. Több alaklommal mondták ezt. 1965-ben Husszein király azt mondta: „Azok a szervezetek, amelyek különbséget akarnak tenni a palesztinok és a jordániaiak között, árulók.” Egészen 1981-ig Husszein azt hangoztatta, hogy „Jordánia Palesztina, és Palesztina Jordánia.”

1971 márciusában a palesztin Nemzeti Tanács is azt állította, hogy ”Jordániát és Palesztinát nemzeti kötelék köti össze […], amelyet időtlen idők óta a történelem és kultúra alakít. Egy politikai entitás létrehozása Transzjordániában és egy másik Palesztinában, illegális.”

Ugyanakkor az 1970-es évek végén az arab hatóságok elkezdtek különbséget tenni a jordániaiak és palesztinok között. Ami előtte árulásnak és illegálisnak számított, az most hírtelen a fő propaganda vonal lett.

1970 márciusában Zahir Muhsein PFSZ vezetőségi tag egy holland újságban egy őszinte interjúban beismerte, hogy:

„csak politikai és taktikai okból beszélünk a palesztinok létezéséről, mivel az arab nemzeti érdekek megkívánják a különálló <<palesztin emberek>> létezését azért, hogy ellenálljunk a cionizmusnak. Taktikai okokból Jordánia, amely egy független állam, jól meghatározott határokkal, nem követelheti Haifát, Jaffát, míg én, mint egy palesztin kétség kívül követelhetem Haifát, Jaffát, Beér-Shevát és Jeruzsálemet. Ugyanakkor, ha visszaszereztük a jogunkat egész Palesztinára, akkor nem fogunk egy percet sem várni arra, hogy egyesítsük Palesztinát és Jordániát.”

1988-ban, amikor kitört az első intifáda, a jordániai hivatalnokok visszautasították minden igényüket az úgynevezett Ciszjordánia felett való uralkodásukra. Az elmúlt években a jordániai hatóságok több ezer palesztint fosztottak meg a jordániai állampolgárságuktól. Két oka volt ennek.

Először azért, mert az idegen hasemita uralkodók féltek attól, hogy a palesztinok egy nap átvehetik a hatalmat. Másodszor pedig az állampolgárság megvonása a palesztinoktól támogatja azt a hazugságot, hogy Jordánia nem Palesztina része. És ezért a palesztinoknak meg kell támadniuk Izraelt, ha saját hazát akarnak.

Azzal, hogy önkényesen megvonják több ezer ember állampolgárságát a jordániai hatóságok azt akarják elérni, hogy a palesztinok egy másik Palesztin állam létrehozására törekedjenek Júdeában és Szamáriában. Ez a döntés egy hatalmas igazságtalanság Jordánia hasemita uralkodói részéről, ettől az idegen klántól, akiket a britek iktattak be.

Nem vagyok naiv. Tudom, hogy ha Jordániát a palesztinok uralnák, akkor ez Jordánia politikai radikalizációjához vezethetne. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet folytatása biztosan radikalizációhoz fog vezetni. Paradigmaváltásra van szükségünk. Ha ugyanúgy gondolkodunk tovább, ahogy eddig, akkor nem lehetséges a palesztin probléma békés megoldása Izrael létének veszélyeztetése, és a Júdeában és Szamáriában létrejött szociális és gazdasági rendszer lezüllesztése nélkül. Több millió palesztin letelepítése egy ilyen kis helyen nem lehetséges és nem fog bekövetkezni.

A szkeptikusoknak azt mondom: Mi az alternatíva? Hagyjuk úgy a helyzetet ahogy van? Nem, barátaim. A világnak fel kell ismernie, hogy van egy független Palesztin állam 1946 óta, és ez a Jordán Királyság.

Jobb irány a béke felé, ha hagyjuk a palesztinokat önként letelepedni Jordániában, mint a jelenlegi úgynevezett két-állam megoldás (valójában három állam megközelítés), amelyet az ENSZ, az USA kormánya és a kormányzó elit szerte a világban propagál. Ez azt igényli, hogy a palesztinoknak meg kell adni a jogot arra, hogy önként letelepedjenek Jordániában, és szabadon megválaszthassák a kormányukat Ammanban. Ha a jelenlegi hasemita király még mindig népszerű, akkor hatalomban tud maradni. Döntsék ezt el valódi demokratikus választásokon a palesztinok.

Barátaim, hadd javasoljak egy teljesen új megközelítést. Ismerjük el, hogy Jordánia Palesztina.

És a nyugati világnak azt üzenem: Álljunk Izrael mellé, mivel a zsidóknak nincs más államuk, míg a palesztinoknak már ott van Jordánia. Álljunk Izrael mellé, mivel itt, a zsidók hazájában kezdődött a civilizációnk történelme. Álljunk Izrael mellé, mivel a zsidó államnak védhető határokra van szüksége ahhoz, hogy biztosítsa a túlélését. Álljunk Izrael mellé, mivel ez a nyugat túléléséért folyó csata frontvonala.

Igazat kell mondanunk. Az igazság az, hogy Jordánia Palesztina, Szamária és Júdea pedig Izrael része, az igazság az, hogy Jeruzsálem nem eshet el, Izrael az egyetlen demokrácia egy sötét és zsarnok régióban, és hogy Izrael létfontosságú a nyugat számára.

Természetesen én csak egy külföldi vendég vagyok, és szerénynek kell lennem. Izrael egy demokrácia, és minden döntését tiszteletben tartom, amit az emberei és a kormánya hoz. De büszke vagyok arra, hogy itt lehetek, és örülök a lehetőségnek, hogy megoszthattam veletek a gondolataimat és elképzeléseimet.

Mivel a civilizációnkat itt éri támadás, miközben beszélünk. A nyugat férfiainak és nőinek itt kell megmutatniuk abbéli elhatározásukat, hogy meg akarjuk védeni magunkat. Itt gyújtotta ki Izrael a szabadság fényét, és az európaiaknak és amerikaiaknak segíteniük kell az izraelieket, hogy ez a fény világítson a sötétségben. Izrael és a saját érdekünkben.

Toda raba

Szerző: dzsihadfigyelo | december 6, 2010

Geert Wilers beszéde Tel Avivban

Geret Wilders beszéde Tel Avivban 1.rész/2

Shalom chaveriem

Hadd kezdjem azzal, hogy nagyon sajnálom azt a 40 bátor izraelit, aki életét vesztette, sokan közülük akkor, amikor Haifa közelében mások életét próbálta megmenteni. Hollandia, több más országgal együtt segít megfékezni a tüzet, amely több ezer honfitársatok életét és vagyonát fenyegeti. Fogadják szívből jövő részvétemet azok a családok, akiknek mindenük odaveszett. Gondolok rájuk.

Izrael hatalmas inspirációt jelent a számomra. Tinédzserként egy évig éltem itt.

Nem szégyellem, hogy Izrael mellett állok, büszke vagyok erre. Hálás vagyok Izraelnek. Mindig védeni fogom Izraelt. Az országotok a nyugati civilizáció bölcsője. Nem véletlenül nevezzük zsidó-keresztény civilizációnak.

Izraellel mindig igazságtalanul bántak. A világ mindig a libanoni, gázai, és más helyeken menekülttáborokban élő palesztinok helyzetét nézi, és sokan hibáztatják Izraelt. Az ENSZ azt állítja, hogy 4,7 millió palesztin menekült van, és sokan Izraelt hibáztatják ezért. Ezek a hangok azt mondják, hogy engedni kell a palesztinokat visszatérni „Palesztinába”. De hol van ez a Palesztina? Sokan azt mondják, hogy Izraelnek meg kell oldania a palesztinok problémáját. De Izrael a bűnös a palesztin menekültek helyzetéért?

A válaszom az: nem! Az arab vezetőket, és az iszlámot kell ezért hibáztatni. Hadd mondjam el, hogy miért, és azután, el fogom mondani, hogy hol található Palesztina.

A II. világháború végén 50 millió menekült volt. Ma az 1950 előtti összes menekültkérdést megoldották, kivéve a palesztinokét.

Miért nem oldották meg ezt a problémát? Egyszerű az ok: Mivel az arab országok nem engedték. És mivel az iszlám nem engedi.
1948 májusában az arab országokban élő zsidók számát megközelítőleg 1 millióra tették. Ma kevesebb, mint 8000 zsidó él az egész arab világban. 1948-ban az arab országok elüldözték a zsidókat és elkobozták a vagyonukat. Több zsidó menekült el az arab országokból, mint ahány arab menekült el Izraelből. Hol vannak a zsidó menekülttáborok, Nincsenek!

Akkor miért vannak menekülttáborok a palesztinok számára az Izraelt övező országokban? Mert a környező arab országok nem fogadták a palesztinokat. Nem volt arab szolidaritás. A menekülteket táborokba és nyomornegyedekbe kényszerítették, ahol a leszármazottaik a mai napig megtalálhatóak.

A menekültstátusz, a nemzetközi definíciója szerint csak az első generációs menekültekre vonatkozik. A palesztin menekültek leszármazottainak azonban ugyanazt a státuszt adták, mint az őseiknek. Ennél fogva, az ENSZ által regisztrált úgynevezett palesztin menekültek száma az 1950-es 711 000-ről 2010-re 4,7 millióra emelkedett. Ezeket a menekülteket demográfiai fegyverként használják Izrael ellen.

Sokan, a barátságtalan arab rezsimek helyett Izraelt hibáztatják.

Barátaim, azokat kellene hibáztatni, akik ezt kiérdemelték: az arab világot. A zsidó menekültek egy új életet építettek maguknak. Azt tették, amit a menekültek milliói tettek a történelem folyamán, bele értve a 20. századot is. A németeket, akiknek el kellett hagyniuk a Szudétákat és az Odera és Neisse folyók északi területeit, a magyarokat, akik elmenekültek Erdélyből, a görögök, akiket elűztek Anatólia Aegean partvidékéről, és a hinduk, akik elmenekültek Pandzsábból.

Minden egyes generációval ezeknek a menekülteknek a neheztelése lassan eloszlik. Az idő begyógyítja a sebeket. Az új helyzet elfogadása a norma.

Ugyanakkor az iszlám arra kondicionálja a muszlimokat, hogy gyűlöljék a zsidókat. Ez vallásos kötelességük. Izraelt el kell pusztítani, mivel a zsidók hazája.

Befolyásos iszlám tudósok, mint amilyen Muhhamad Tantawi, a kairói Al-Azhar Egyetem–a muszlim tanulmányok legtekintélyesebb központjának- főimámja a zsidókat „Allah ellenségeinek” nevezi. Tantawit, aki tavaly márciusban halt meg, a nyugati média és politikusok általánosan mérsékeltnek tartják. De mit üzent ez a „mérsékelt” egy palesztin muszlim delegációnak 2002-ben, akik meglátogatták őt?

Sürgette őket, hogy fokozzák az öngyilkos merényletek számát az izraeliek ellen, és azt állította, hogy minden egyes úgynevezett „mártír hadművelet” a „zsidók ellen, beleértve a gyerekeket, nőket, tinédzsereket, az iszlám vallási törvények és iszlám parancsolatok szerint törvényes cselekedet, egészen addig, amíg a palesztinok vissza nem nyerik a földjüket.”

Nizar Qabbani, az arab világban az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő költő, dicsőíti azoknak az őrültségét, akiket elvakít a gyűlölet ideológiája. Az Óda az intifádához című versében a következőt írta: „Ó Gáza bolond népe. Százezer üdvözlet az őrülteknek. A politikai érvek korszakának vége. Tanítsatok minket az őrültségre.”

Ez azoknak az iszlám ellenségeknek a természete, akik szembeszállnak a zsidókkal – bolondok.

Másrészről Izrael a jelzőfény, mint a hanuka menóra, aminek a fénye egy olyan régióban világított, amit 1848 után beborított a sötétség.

Barátaim, Izrael nem hibáztatható a közel-keleti helyzetért. A probléma az, hogy az iszlám elutasítja Izrael létezéshez való jogát. A múlt hónapban a Fatah azzal foglalta össze a ramallah-i egyezményét, hogy kijelentette Izrael zsidó államként való létezésének elutasítását.

A probléma még az is, hogy a nyugati vezetőink nem akarják megérteni, hogy Izrael a nyugat kanárija a szénbányában: ha a zsidóktól megtagadják, hogy szabadon és békében éljenek, akkor hamarosan mindannyiunktól meg fogják tagadni ezt a jogot. Ha Izrael fénye kialszik, akkor mindannyiunkra sötétség borul. Ha Izrael elesik, akkor a nyugat is. Ezért vagyunk mi mind izraeliek.

Szerző: dzsihadfigyelo | december 5, 2010

A felülírás elve a Koránban (3. rész/3)

A felülírás elve a Koránban (3.rész)

Tartalom:

  1. rész: Bevezető gondolatok
  2. rész: Megjegyzések a Korán következetlenségével kapcsolatban
  3. rész: A megoldás
  4. rész: Összefoglalás

Takíja- az iszlám ellenségeinek félrevezetése

„Ne tégy hamis tanúbizonyságot, mondja a keresztények tízparancsolata. A buddhisták a „Nemes nyolcrétű ösvény” tanításában a „helyes hozzáállás, helyes látásmód, helyes gondolkodás, és helyes elhatározás” gyakorlatáról beszélnek, amely azt jelenti, hogy csak akkor lehet elérni a nirvána állapotát, ha valaki becsületes, őszinte, szociálisan érzékeny és mások javára cselekszik.

Ezzel teljesen ellentétes a takíja az iszlámban. A takíja értelmében lehet hazudni. Al Ghazzali (1059-1111) az iszlám egyik legkiemelkedőbb teológusa, a takíja utasítását a következőképpen magyarázza:

„Tudd meg, hazudni önmagában nem rossz. Ha a hazugság az egyetlen módja annak, hogy jó eredményt érj el, akkor megengedett. Ezért hazudnunk kell akkor, ha az igazság egy nem elfogadható eredményhez vezetne.”

A jó eredmény az iszlám világuralma. A nem elfogadható eredmény az lenne, ha az iszlám ellenségei erről tudomást szereznének. A világuralom felé vezető úton minden engedélyezett a muszlimok számára azért, hogy győzzenek az ellenfeleik felett: megengedett számukra, hogy hazudjanak, becsapják az ellenfelüket, hamis szerződéseket írjanak, megszegjék a szavukat, és bűntudat nélkül öljenek, amikor szükséges. Az iszlám folyamatos dzsihádjának mindig is lényegi eszköze volt az, hogy megtévessze az iszlám ellenségeit (a Korán és Mohamed megfogalmazásában: a zsidókat, keresztényeket és más „hitetleneket”) az iszlám szándékait illetően és hogy magát egy békeszerető és toleráns vallásnak állítsa be, amely nem akar ártani senkinek. A megtévesztés elve az iszlámmal egyidős – és ennek megértése jelenleg még nem jutott el a kormányhivatalok, és a politikusok és újságírók irodáiba. Senki sem akarja elhinni azt, ami nem lehet igaz. Ajatollah Khomeini 2004-ben ezt mondta a hittestvéreinek:

„Megtévesztés, ürügy, összeesküvés, csalás, lopás és gyilkosság, nem mások, mint Allah ügyének eszközei!”

Milyen éles ellentét a világ többi vallásának etikai alapjaival szemben. De az iszlám nyugati védelmezői nem akarják felismerni mindezt, és muszlim társaikhoz hasonlóan immunisak az újfajta belátásokra. Az ilyen idézeteket inkább „egyedi eseteknek”, vagy ami ennél is valószínűbb, hogy „ a szövegkörnyezetből kiragadott részként” könyvelik el – ezért felesleges utalni a muszlim takíja taktikájának Koránbeli eredetére. A hívő muszlimok a cselekedeteiket és beszédüket a Korán és a hadísz megfelelő állításaiból veszik –és ezért, ha ezt szívből teszik, akkor a cselekedeteik nem annyira kiszámíthatóak, mint ahogy azt általánosan gondolhatnánk. A 3: 54 szúrában található a félrevezetés művészetének isteni engedélye:

„És ők cselt szőttek. Ám Allah is cselt szőtt. Allah a legjobb cselszövő.”

És ez az ahol az iszlám egyedülálló a többi vallás között: az istene az egyedüli, aki magát csalónak, és hazugnak mondja – ugyanis a cselszövő ezt jelenti. És főleg a nem-muszlimok számíthatnak erre a cselszövésre, annak érdekében, hogy becsapják őket az iszlám valódi szándékát illetően. Ami az lenne, hogy a világ meghódítására törekvő iszlámot annak mutatják be, ami nem az (de a hitetlenek nagyon örülnek, hogy ezt hallhatják): a béke vallásának. A terjeszkedésük korai szakaszában a muszlimok – a tábortűznél, vagy a kereskedelmi útjaik során a piacokon – a Korán békésnek tűnő szúráit idézték. Mivel a legtöbb ember, akivel találkoztak nem tudott írni és olvasni, egy befogadó közösségre találtak, akiket könnyen meg tudtak nyerni a hitüknek. Ugyanakkor, ahol egy olvasni tudó közösséggel találkoztak, már kezdettől fogva konfrontálták őket azzal a bírálattal, hogy számtalan olyan rész található a Koránban, amely egyáltalán nem békés, hanem azoknak, akik máshogy hisznek, az üldöztetésére és megölésére szólít fel. És manapság a muszlim tudósok képesek voltak minden nyilvánvaló ellentmondáson nagy leleményességgel keresztülnavigálni, és az 1400 éven keresztül tesztelt összezavaró taktikájukat olyan mesterfokra emelték, hogy még napjainkban is becsapják vele a nyugati értelmiséget.

És jelenleg a legtöbb nyugati még mindig nem akar korrekt választ kapni a Korán nyilvánvaló és ellentmondásos állításaira, legyen akár újságíró, író, pap, vagy politikus –kivéve azokat, akik vagy nem vesznek tudomást az iszlám tanainak ellentmondásairól tehetetlenségüknél fogva, vagy önkényesen részrehajlanak, vagy azok, akik az iszlámot mérsékelt és erőszakos ágakra bontják, és ezt annyiszor ismétlik, hogy a végén maguk is elhiszik. Ugyanakkor lelkesedésükben maguk sem ismerik fel, hogy már régóta áldozatul estek az összezavarás ősi iszlám taktikájának. Továbbá nem vesznek tudomást arról, hogy milyen nagy kárt okoznak a szabad társadalmuknak azzal, hogy az iszlám abszolút világuralmának szolgálatkész úttörőivé váltak. A muszlimoknak kedvez a vallásuk ezen mesterséges felosztása jó és rossz ágakra, továbbá örülnek, hogy tovább játszhatják ezt a szerepet a nyilvánosság előtt. Tudják, hogy mi van az iszlám hasznára. Ugyanakkor nagyon ritkán, talán amikor az iszlámot legyőzhetetlennek érzik, vagy talán amikor éppen úgy van jól, kiadják a titkot, hogy nincs két különböző iszlám, csak egy.

„A <<mérsékelt iszlám>> fogalma nagyon visszataszító; kellemetlen és sértő a vallásunk számára. Nincs mérsékelt és nem mérsékelt iszlám. Az iszlám az iszlám, és ezért teljes.” [8]

Az iszlamizmus elválasztása az iszlámtól egy önkényes konstrukció, abból a célból, hogy megszabadítsák az iszlámot az erőszak vádjától, és amellyel a nyugati média abba a csapdába esett, hogy minden iszlám kritikát rasszistának, neo-nácinak, vagy szélsőjobbnak hord le vagy kritizál. Ezek között találhatunk olyan korábban jelentős értelmiségi zászlóvivőket, mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Süddeutsche Zeitung, a die Welt, és még a tradicionálisan liberális ZEIT is, hogy csak néhányat említsünk a fontosabb lapok közül. Ezek –és a német és európai újságok- megengedték maguknak, hogy megtévesztők legyenek, és most ők azok, akik az állítólagos mérsékelt iszlámukkal együtt, becsapják a –a több millió- olvasóikat, és így maguk egy olyan vallás úttörőivé váltak, amely robbanásszerűen terjed az öreg Európában. Egy nap majd rájönnek, hogy a hála, amit az iszlám ügyfeleik részéről remélnek az lesz, hogy – amint a muszlimok az Iszlám Államot és vele együtt a sária törvényeket létrehozták, – ők, a „hasznos hülyék”, – ahogy a kommunisták azokat nevezték, akik nyugaton őket támogatták, – lesznek az elsők, akik egy fejjel rövidebbek lesznek.

4. Összefoglalás

A Korán összezavaró ellentmondásai folytán egy világos példája a takíja elv hatékonyságának. Amivel itt foglalkoztunk kétség kívül a legnagyobb és legsikeresebb félrevezető manőver az emberiség történetében. Az iszlám a világ vallásai között egyedülálló módon, nem csak egy mindent magában foglaló felhatalmazással rendelkezik az ölésre, hanem messze ható licenccel rendelkezik a hazudásra –ezért kívül helyezi magát azoknak a nagy vallásoknak a csoportján, amelyek mindig a béke, becsületesség és tisztességre törekedtek. [9]

Az iszlám történelmi szempontból egy olyan hatalmi rendszer, amely maximum hatékonyságot biztosít a korlátlan hatalom eléréséhez. Minden lehetséges eszköz megengedett ennek a célnak az elérésére. Az iszlám politikai cselekedeteiben nem ismer morális vagy etikai kritériumokat. Az iszlám etika tisztán haszonelvű: az olyan morális kategóriák, mint igazság, becsületesség, jó és rossz ezért csak az iszlámnak megfelelő hasznosság szempontjából játszik szerepet. Ami ma jó lehet az iszlámnak lehet, hogy holnap már sértő. Igaz, jó, és helyes csak az, ami hasznos az iszlámnak. A „hitetlenek” megölése az iszlámot szolgálja, ezért a gyilkosság jó. Hallgatás az iszlám valódi szándékáról a „hitetlenekkel” kapcsolatban ugyanilyen hasznos az iszlámnak: ezért a „hitetleneknek” történő hazudás jó. A hitetlen országok elleni dzsihád az iszlám világméretű terjedését és végső győzelmét szolgálja, ezért minden dzsihád igazolt.

A megtévesztés elve nélkül, az iszlám egy olyan vallás lehetne, amelyben minden érték és az ellentéte is érvényes: egy szeszélyes vallás.

A megtévesztés elvével, az iszlám pontosan az ami: a terror vallása azok ellen akiknek más a hite, és egyedülálló a világ vallásai között abban, hogy egy isten adta licenccel rendelkezik a hazudásra, megtévesztésre és ölésre.

Következtetés

  1. Minden odaadó muszlim számára a világon a Korán 114 szúrája az egyetlen érvényes útmutató a helyes gondolkodásra és cselekedetekre.
  2. Ezért ez a 114 szúra alkotja az iszlám alapvető törvényeit, amelyek minden időben érvényesek.
  3. Mivel a szúrákat, az iszlám szempontjából, nem emberek alkották, hanem magától az Istentől szármatik, ezért bármilyen kritika (még a legcsekélyebb is) istenkáromlás, és halállal büntetendő.
  4. Ezért, a Koránban minden reform, amely nincs benne a Koránban, támadás a Korán isteni struktúrája ellen, ezért maga Allah ellen.
  5. Ezért az iszlám, – nem úgy mint a kereszténység, vagy a buddhizmus – lényegében immunis a reformokra és a társadalmi fejlődéshez való alkalmazkodásra.
  6. A mekkai és a medinai szakasz az „iszlám teljes rendszerét” képviseli, amelyet kezdetben nehéz átlátni.
  7. Az iszlám a mekkai szakasz viszonylag békésebb és toleránsabb verseit arra használja, hogy bevonzza az új embereket. A legtöbb békés muszlim csak ezt a fajta iszlámot ismeri.
  8. A medinai szakasz intoleráns és gyűlölettel teli részével csak ritkán kerülnek kapcsolatba.
  9. Ha mégis, akkor nyitva áll előttük az út ahhoz, hogy iszlám terroristák legyenek.
  10. A szúrák hosszúság szerinti elrendezése, – ahelyett, hogy aszerint lenne elrendezve, amikor Mohamed megkapta őket,- a Koránt az iszlám követők nagy része számára kifürkészhetetlenné teszi.
  11. Csak az informált muszlimok ismerik fel a szúrák minőségbeli elkülönülését, miután Mohamed Medinába lépett.
  12. Mivel a felülírás elve érvényes az iszlámban (a későbbi kinyilatkoztatások sokkal fontosabbak, mint a korábbiak), ezért az iszlám későbbi szakaszából (Medina) származó szúrák, amelyek intoleránsak és gyűlöletkeltőek, gyakorlatilag megsemmisítik a mérsékeltebb, az iszlám mekkai szakaszából származó szúrákat.
  13. Ez az elv ismeretlen a legtöbb muszlim számára, ugyanakkor az iszlám teológusok, és a fundamentalista muszlimok többsége, akiket tévesen „iszlamistának” neveznek, nagyon jól tudja, hogy a rendelkezésükre áll egy elit és hathatós tudás arról, hogy hogyan kell uralkodni, és amihez bármikor, amikor szükségük van rá hozzá tudnak férni.
  14. Az uralkodás tudásának ezen eszközével, ezek az iszlám tudósok egy gyakorlatilag megtámadhatatlan hatalom definícióval rendelkeznek az iszlámon belül.
  15. Pontosan ezek a szúrák (medinai), amelyek intoleránsak és megvetik az emberi jogokat -iszlám szempontból teljesen korrektek és végső soron támadhatatlanok-, és amelyre minden „iszlamista” és „dzsihadista” utal.
  16. „Isten harcosai” az iszlám tanítások szerint ezért Allah és a prófétájának, Mohamednek a fiai, mivel magukra veszik a világ meghódításának és az iszlám politikai és hit rendszer létrehozásának elsődleges utasítását.
  17. A „mérsékeltnek” nevezett iszlám egyedül a sebességében, -amellyel a célját el akarja érni- különbözik a „fundamentalistának” (tévesen „iszlamizmusnak”) nevezett iszlámtól. Míg a „mérsékelt iszlám” az időben bízik, az „iszlamisták” az iszlám világuralmat olyan gyorsan szeretnék elérni, amilyen gyorsan csak lehet, és ehhez bármilyen eszköz megengedett. Ezek az eszközök pontosan meg vannak nevezve a Koránban: az iszlám kritikusainak megölése, a „hitetlenek” félrevezetése az iszlám valódi célját illetően (takíja), és az összes „hitetlen” megsemmisítése, és az ellenük való harc.
  18. A mérsékelt iszlám ezért csak a tudatlan muszlimok és nyugatiak tudatában létezik. A valóságban a „mérsékelt” iszlám csak egy történelmi agyrém. A mérsékeltek ugyanúgy a Korán szerint cselekednek, mint a radikális imámok és muszlimok. Ezért az előző állításokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minél jobban ismeri egy muszlim a Koránt, ide értve a félrevezetés elvét, és minél jobban hisz, annál hamarább fog fejet hajtani a „hitetlenek” elleni terror előtt.
  19. Ezért a „gyűlöletet szónoklók” csak az informálatlan és képzetlen nem-muszlimok tudatában léteznek. Ugyanúgy, ahogy a „mérsékelt” imámok, a gyűlöletet szónokló imámok is 100%-ban az iszlám szövegeket idézik (Korán és hadísz). Az előbbitől csupán abban különböznek, hogy sokkal szilárdabbak és ezért vallási szempontból tisztábbak az iszlám központi üzenetének kivitelezésével kapcsolatban: a dar al-Islam (iszlám világuralom) létrehozása, amelynek előfeltétele az ellenségeik („hitetlenek”) megsemmisítése.
  20. Ezért a „mérsékelt” imámok soha nem alapozzák a prédikációikat a világ legyőzésének utasítására. Így meglehetősen hozzájárulnak –akár tudatosan akár nem – a zavarhoz és a „hitetlenek” békéltetéséhez, az iszlám békességének kérdésében, és ezért a vallásuk takíja parancsát bizonyos mértékben ők is végrehajtják.

 [8] (Recep Tayyip Erdogan, Reconquista-Leader, Source: Milliyet, Turkey, 21 August 2007)
[9] Egy muszlim csak egy másik muszlimnak nem hazudik. [Hadith 7, the 40A-Hadithe]

Older Posts »

Kategória

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.